Gena Showalter - The Stone Prince

Amikor megújult Gena Showalter honlapja, felfedeztem, hogy az Imperia duológiája is meg fog idén újra jelenni. Rögtön elő is rendeltem, s nem oly régen kézbesítették is mindkettőt.
Mindig is birizgálta a képzeletem, hogy milyen lehet a könyv. Oké, ez az első regénye Gennának - ezzel tört be a piacra még 2004-ben - valószínűleg még nem olyan, mint az Alvilág Urai, de mégis csak az ő tollából született. S a tartalom is érdekesnek ígérkezett. Egy vadító testű pasi, aki szoborként várja azt a nőt, aki egy csókkal újra életre kelti, hogy aztán két hét álljon a rendelkezésére, hogy elnyerje a hölgy igaz szerelmét is, különben ismét szoborrá dermed, ezúttal örökre.
Nem rágtam tövig a körmömet, de kellemesen szórakoztam. Olyan bekucorodsz a fotelba, és teát kortyolgatva egy csendes, romantikusan szirupos álmot élsz át. Könnyed, nulla gondolkodást igényel, de álmatag vigyort csal az ember szájára. Én szeretem az ilyen regényeket is néha.
A történetnek voltaképp a fentebb leírt mondat a tömör összefoglalása. De gondolom, ez így azért mégsem elég informatív, nemde?
Imperia világában léteznek a varázslat erejét birtokló druinnok, és emberi teremtmények, akik soha nem keveredhetnek. Ám egy papnő, már első varázsló gyermekének életet adva, beleszeretett az emberek királyába. Népét és fiát hátrahagyva feleségül ment szerelméhez, s neki is fiút szült. A varázsló gyermek soha nem tudta megbocsátani, hogy az édesanyja elhagyta, hogy a testvére miatt ő egyedül maradt. S így amikor férfivá érett, és mágikus képességei teljes birtokába jutott, bosszút esküdött öccse ellen. Jorlan en Sarr herceg így került a harcmezőkről egy szoborba zárva. Bátyja átka már 900 éve tartotta fogva, amikor Katie James feltűnt a kertben. Katie öt fiútestvérrel és egy igen hím soviniszta gondolkodású apával nőtt fel... igen csak magasra. Bár talpraesett ezermesterként viselkedik, mindig arról álmodott, hogy egy férfi igazi nőnek tekintse. S álmodozásában mind nagyobb szerepet kap a frissen megvásárolt, felújítandó ház kertjében pompázó férfialak. Egy napon nem bír ellenállni, és megcsókolja a szobor elbűvölő ajkát. No és innen kezd el ketyegni az óra. Mulatságos, ahogyan Jorlan próbál akklimatizálódni, ahogyan Katie próbálja leszoktatni arról, hogy túl oltalmazó legyen. Miközben a férfi mindent megtesz, hogy az ágyba csábítsa, majd magába bolondítsa a nőt, addig ő vehemensen kételkedik az érzelmek valódiságában. S míg ők csatáznak, a varázsló sem nyugszik. Ám végül ő is párra lel. S ugyan az eredeti átkot nem sikerül megtörni, kiderül, hogy a mágia lángja Katieben is ott lobog.
S bizonyítandó Gena csiklandós humorát, a végére itt az a két vicc, amit Frances, a nem kicsit férfigyűlölő pincérnő, Katie barátnője, elsütött a regényben - nem szó szerint, de a lényeg benne van:

1.) Esküvőjük estéjén egy fiatal pár nászutas lakosztályukban készülődik a lefekvéshez. A férj, egy jól megtermett pasi, leveszi a nadrágját, és odaadja a feleségének, mondván "Tessék, vedd fel.". Habár a feleség nem értette miért, de teljesítette a kérést. De persze derékben kétszer belefért volna. "Nem viselhetem a nadrágodat, túl nagy rám." "Így van - mondja a férj - és ezt soha ne felejtsd el. Ebben a családban én hordom a nadrágot." Erre a feleség lekapja a bugyiját és odadobja a férjének. "Próbáld fel!" - mondja. A pasas, nem akarván a buja éjszakát kockáztatni, igyekszik megbékíteni nejét, úgy tesz, ahogy az kéri. Próbál belebújni, de a csipkeholmi csak a térdéig megy fel. "Képtelenség bejutni a fránya bugyidba." Mire a feleség: "Így van, és ez így is marad míg nem változtatsz a francos hozzáállásodon."

2.) A férj ránéz a feleségére, és így szól: "Kedvem lenne új felállást kipróbálni. Valamit, amit sosem csináltunk még." A feleség csábosan megrezegteti a szempilláit, és azt válaszolja: " Új felállás... jól hangzik... Odaállhatsz a vasalódeszka mellé, míg én kinyújtózok a díványon, sört vedelek és szellentek."

2010/61.