2016. november 14., hétfő

Stephanie Perkins: Isla and the Happily Ever After - Isla ​és a hepiend

A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.

Stephanie Perkins aközé a maréknyi szerző közé tartozik, akiknél csöppet sem zavar, hogy ifjúsági műfajban alkotnak. Könnyed, olvasmányos mesélési módja és hóbortos, olykor egyenesen különc karakterei megnyertek maguknak, s mindig szívesen szánok rá időt, hogy újabb írásába feledkezzek bele. Ezúttal az Anna és a francia csókkal indult, aztán a Lola és a szomszéd sráccal folytatódott trilógia záró darabja került a kezembe.
„Az íze olyan, mint a pezsgő. mint a vágy. Mint a leghevesebb sóvárgás…”
A sztori maga hasonlóan bájos kis románc volt, mint a korábbiak, s a főszereplők sem voltak teljesen ismeretlenek, ráadásul a hátteret (többnyire) hol imádott New Yorkom, hol pedig a csodálatos Párizs szolgáltatta. Akár egy hihetetlenül csodás, aranyos kikapcsolódás is kerekedhetett volna ebből a regényből, ha... Bizony, ez itt egy ha. No nem kell megijedni, nem egy mindent elhomályosítóan hatalmas ha ez, de ahhoz pont elég, hogy az én szememben csöppet sérüljön a tökéletesség. Pedig a kötet első felét imádtam. Egyenesen tobzódtam a három éve tartó, plátóinak hitt szerelem valóra válásának rózsaszín álomfelhőjében, s egy szemernyit sem zavart, hogy esetleg túl heves, vagy túl hirtelen lett volna a vonzalom és a kötődés kialakulása. Aztán Isla és Josh kénytelenek voltak elválni egymástól, és ez a fordulat nekem nem épp tetsző vágányon vitte tovább az eseményeket.
„… a jó dolgokkal és a ronda dolgokkal. (…) Mindenestül…”
Ahogyan narrátorunk, Isla, egyre vívódóbbá és zavarodottabbá vált a külön töltött időszakban, úgy lettem én egyre frusztráltabb. Számomra nagyon hiányzott Josh szemszöge, és az idegeim egyre jobban borzolódtak Isla hirtelen megtriplázódott bizonytalanságától. Már-már kételkedni kezdetem benne, hogy happy end felé tartunk-e egyáltalán. Majd jött a múzeumi fogadás fejezete, és én megint pocsolyává olvadtam a romantikától, s azt hittem, végre helyreáll a világ rendje. Csakhogy a szerző úgy gondolhatta, a tini leányzóknak a könyvek lapjain is kijár a lehetőség, hogy hirtelen megkergülhessenek, így Isla fogta, kitépte Josh és az én szívemet egyaránt, majd biztos, ami biztos, még indián harci táncot is lejtett rajtuk. Én meg csak ültem, és pislogtam döbbenten, hogy most mi a csuda történt, és ebből hogyan kerekedik majd a hátralévő oldalak alatt boldogan éltek lezárás.
Persze nem kellett volna ennyire bepánikolnom. A mellékszereplők kendőzetlen véleményének, s talán az időnek hála Isla melodramatikussággal átitatott agyában szép lassacskán letisztultak a dolgok. S később a nagy finálét rózsaszín cukormázzal alaposan nyakon öntve, ismét bűbájos módon szállított az írónő. Nem csupán főszereplő párosunk tisztázhatta egymás iránti érzelmeit, de rajongóknak való kedveskedés gyanánt még a korábbi párosok is visszatértek, sőt, egy igazán érzelmes lánykérésre úgyszintén sor kerülhetett. Szóval a befejezés ismét olyan volt, amit csak imádni tudtam.
„- Mi jön ezután?- A legjobb rész. (…) Az, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.”
Összességében tehát egyáltalán nem volt ez rossz regény, mindössze némileg elmaradt Stephanie korábbi pihekönnyű és humoros írásaitól. Ábrándos és hangulatos történet, némi ifjonti kétségekkel és hevességgel elegyítve.

Kedvenc idézet:
„... ha soha nem hagyom el életem azon színtereit, ahol biztonságban érzem magam, soha nem nyílhat lehetőségem nagyobb boldogságra.”

Zenék a könyvben:

La Vie En Rose ♪ ♫ ♬
Romeo and Juliet Love Theme ♪ ♫ ♬

Könyvinfók:


Stephanie Perkins

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Rudolf
ISBN: 9789633993743
344 oldal, kartonált

Műfaj: ifjúsági
Sorozat: Anna és a francia csók 3.
Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, Isla nézőpontú

Ki? Isla Martin (17) & Joshua David Wasserstein (18)
Hol? Barcelona, New York, Párizs
Mikor? júniustól - júniusig
Érzékiség? ártatlan
Szerelmi háromszög? nincs
Lezárás? boldog
Önállóan olvasható? igen
11.07. - Könyvvilág
11.08. - Deszy könyvajánlója
11.09. - Bibliotheca Fummie
11.10. - Kelly & Lupi olvas
11.11. - Sorok között
11.12. - Dreamworld
11.13. - CBooks
11.14. - Angelika blogja
11.15. - Kristina blogja

Nyereményjáték:

Ezúttal a művészet ihletett meg minket. Josh csodálatos memoárt rajzol iskolás napjairól, de nem ő az első, és várhatóan nem is az utolsó művész, aki elvarázsolja az olvasókat. Minden állomáson egy-egy olyan könyv borítóját osztjuk meg, amelyikben szerepel valaki, aki rajzol vagy fest. Nincs más dolgotok, mint megírni ennek a bizonyos szereplőnek a nevét.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top