2016. november 22., kedd

Kevin Hearne: Tricked - Átverve

Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.

De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akiről soha nem hitte volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni. Milyen szép utolsó szavak!
„… kerülöm is, amikor csak lehet, mint pompomlányok a sakkpartikat.”
Buta dolog, de általában farral állok a nem romantikus regényekhez, úgy vélvén, nekem az olvasás a rózsaszín happy end fejadag megszerzéséről szól, hogy is tehetne boldoggá, ha pont az marad ki. Az esetek túlnyomó többségében ez valóban helytálló, hisz én tényleg igénylem, hogy ott pattogjon a vonzalom szikrája a főszereplők között, sőt, azt szeretem csak igazán, amikor lángra kap a szenvedély. Ugyanakkor hébe-hóba belebotlok egy-egy olyan könyvbe, amely szirén énekkel csábít annak ellenére, hogy csupán erősen fogcsikorgatva, avagy még úgy sem, lehetne a romantikus jelzőt ráerőszakolni.
„A druidák a megőrzés emberei voltak, nem a pusztításé.”
Ennek egyik legékesebb példája Kevin Hearne Vasdruida sorozata. A szerző már első blikkre irtó szimpatikus figurának tűnt, a borítók szemet gyönyörködtetőek voltak, a fülszövegek pedig mind valami izgalmas kalandot ígértek. Gondoltam, mi veszíteni valóm lehet, belevágtam. És i-m-á-d-t-a-m. Elképesztő módon bejött az alapötlet, hogy egy uszkve 2100 esztendős druida keveredik mindenféle kalamajkába, plusz elvarázsolt az istenségekkel, démonokkal, vérfarkasokkal, vámpírokkal és további miegymásokkal benépesített háttér világ, de ami a legfontosabb, totál odavoltam a hangvételért. Humoros, akciódús, okosan felépített, olvasmányos regényt kaptam, lett légyen szó az eddig általam olvasott bármelyik részről.
Nem meglepő hát, hogy izgatottan vártam, mikor vehetem kézbe a folytatást. Sajnos itt-ott hallottam olyan híreket, hogy akárcsak a másik nagy kedvencem (Napernyő protektorátus), úgy ez sem épp a legjobb eladási mutatókat produkálja a hazai piacon. Pedig mindkettő igényes és szórakoztató, ráadásul a fordításaik szintén jól sikerültek. Ám, mielőtt nekiállnék most azon keseregni, vajon mekkora így az esélye, hogy belátható időn belül magyar nyelven élvezhessem a maradék öt kötetet, talán áldásosabb lenne a friss megjelenésre koncentrálnom, mert bizony-bizony immár megérkezett a negyedik darab Atticus történetéből.
„A cseles isteneknek mindig megvan a sötét oldaluk.”
Az Átverve pont ott veszi fel a mozgalmas történések fonalát, ahol az Elkalapálva véget ért. Az események változatlanul izgalmasak, s csavarosan meglepő fordulatokban sincs hiány, miközben új helyszínen új hitvilágba – navajo - kapunk betekintést, és továbbra is élvezhetjük a haláli muris Oberon beköpéseket. Az épp Reiley Collins néven futó druidánk (minő meglepetés!) megint alaposan beletenyerelt a dolgokba, hiába szerette volna csupán adósságát törleszteni némi geológusi ügyködéssel, majd szép csendben eltűnni a színről. Helyette bőrváltókkal és vámpírokkal viaskodik, menekül egy bestia, meg jó néhány feldühödött istenség elől, mindeközben pedig még arra is szakít időt, hogy bemutassa, egy jó kelta pap valóban holtig tanul, azaz például a modern kémia tudományát sem rest elsajátítani.
Meg kell mondanom, szerintem egyes részek kimondottan brutálisra, némelyek pedig elég gusztustalanra sikerültek, ráadásul az ütő megállt bennem párszor, ugyanis a szerző csöppet sem riadt vissza a szereplők véresebbnél véresebb módon történő kiiktatásától. No nem kell megijedni, nem a fő triót – Siodhachan, Oberon és Granuaile – tette el láb alól (még jó!), de velük sem bánt épp kesztyűs kézzel.
„Új kezdet nem jöhet létre anélkül, hogy ne áldoznánk fel azt is, amit gyönyörűnek, ártatlannak és dicséretre méltónak tartunk.”
S ha már arról ejtek szót, mi akasztotta bennem a levegőt, nem hagyhatom említés nélkül Leif karakterét, akit én a korábbi részekben eléggé megkedveltem. Itt most olyan arcpirítóan pofátlan húzásra ragadtatta magát a nemrégiben koponyaplasztikán átesett vámpírunk, hogy nekem egyből Kresley Cole Lothaire-ját juttatta eszembe. S ez csak azért érdekes, mert ő szintén olyan a figura, akit imádtam utálni, ugyanakkor majd megevett a fene, hogy olvashassak még róla. Na, most így vagyok Leiffel. Roppant kíváncsi vagyok, viszontlátjuk-e még valamikor.
„Tudtam, hogy az összeomlásomat követő látomás csak arra utalhat, hogy életem még rosszabbra fordul, mielőtt egy kicsit jobbra fordulna.”
Mivel a bejegyzést a romantika hiányára tett utalással kezdtem, mindenképp szót érdemel, hogy ugyan a téli hajnal első napsugaránál is haloványabban, de csak éledezik valami főhősünk és narrátorunk, valamint a tanítványául fogadott Granuaile között. Persze Atticus (Bocs, egyszerűen nem jön a nyelvemre az új álneve.) nem lenne ősöreg druida, ha csak úgy engedne holmi kósza vonzalomnak. Helyette inkább csak csöndesen, magában dilemmázik a dolgon. Ám én már a felsejlő lehetőségnek is örvendeztem picit.
Egy szó, mint száz, ismét egy élvezetes regényt köszönhetek ennek a remek írónak. Már csak az a kérdés, mikor érkezik a folytatás, az Elkapva, amiben úgy hírlik, Loki is tiszteletét teszi majd. Én akár már holnap olvasnám…

Kedvenc idézet:
„A múlttal csak egyet lehet tenni: magunk mögött kell hagyni.”

A regényben említett dal:


Könyvinfók:


Kevin Hearne

beleolvasó
moly
goodreads
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Acsai Roland
ISBN: 789633997239
344 oldal, kartonált

Műfaj: paranormális
Sorozat: Vasdruida 4.
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Atticus nézőpontú

Ki? Atticus O'Sullivan & Granuaile MacTiernan & Oberon
Hol? Tuba, Kayenta, Flagstaff (Arizona)
Lezárás? egyelőre nyugodt
Önállóan olvasható? nem
11.22. - Angelika blogja
11.24. - Olvasónapló
11.28. - CBooks
11.30. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondta/gondolta, majd az ő nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Én is le tudok vetkőzni, akár most azonnal! Hú! – kuncogott. – Rád férne egy kis napozás!”
a Rafflecopter giveaway

1 megjegyzés:

  1. Nemrég fejeztem be a harmadik részt. Érdeklődve vettem először kezembe az első kötetet, és azonnal megfogott a stílus, a világ, minden, s most örülök, hogy nem kell sokat várnom a folytatással. :)
    Teljesen felcsigáztál.

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top