2016. március 13., vasárnap

Tiffany Reisz: The Confessions

Három bűnös. Három vallomás. És mindazok a piszkos kis titkok, amelyekre vágyhattunk...

Stuart Ballard atya volt Marcus Sterarns gyógytatója a fiatal jezsuita tizennyolc éves kora óta. Úgy hitte, hallotta már az összes bűnt, amelyet a fiúnak be kellett vallania, mígnem Marcus kiejtette a száján azt a bizonyos két végzetes szót: "Találkoztam Eleanorral."

A gyűjtemény tartalmazza a korábban korlátozott példányszámban kinyomtatott The Confession of Marcus Stearns című novellát, valamint egy teljesen új 36 oldalas történetet, a The Confession of Eleanor Shreibert, s végül egy excluzív, minden titkot felfedő mélyinterjút magával a szerzővel.
goodreads beleolvasó amazon
„We’re Catholic. We don’t belive in coincidence.”
Ha már a téma adott, kezdhetem a bejegyzést egy gyónással? Még jóval azelőtt, hogy A szirén megjelent volna magyar nyelven, az egyik kedves barátnőm megkapta a regényt előolvasásra, és megkért, nézzek én is bele. Ódzkodva próbáltam hárítani a kérését, mert bár nem vagyok gyakorló katolikus, botor módon úgy gondoltam, számomra egy különös utakon járó pap több lenni, mint amit nyugodt lélekkel kezelni tudnék. Végül mindössze egy inci-finci részlet erejéig kóstoltam bele a történetbe, s bár az írás stílusát magával ragadónak találtam, még hónapok teltek el mire a végül más kiadó égisze alatt megjelent fordítást csak kézbe vetette velem a nyughatatlan kíváncsiságom. És visszavonhatatlanul szerelmese lettem a sorozatnak. Szóval, mit érdemlek, amiért oly’ hosszú ideig csökönyösen ellenálltam valaminek, amiről később kiderült, csupán gazdagítja a lelkem és az elmém? Vagy talán a bűn magában hordozta a büntetésem is? Szeretném hinni, hogy az utóbbi igaz, és tanultam az esetből. Ha mást nem, hát hogy bátran vágjak neki minden olyan történetnek, ami csak kicsit is felpiszkálja az érdeklődésemet.
Persze azóta az Eredendő bűnösök sztorik esetén már nem mérlegelek, egyszerűen kellenek. Tehát egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a ráadás kötetet, a Confessions-t szintén meg kell szereznem. Hogy ráadásul nem kellett várnom, míg a papírpéldányom befut, hanem abban a szerencsében részeltettem, hogy megjelenés előtt élvezhettem egy e-arc példányt? Ez kérem már maga a dekadens élmény!

S hogy mi rejtőzik ennek a kis gyönyörűségnek a lapjain?
”Something tells me that loving your Eleanor will be penance enough.”
Elsőként a The Confession of Marcus Stearns szösszenet fogad minket a maga 40 oldalnyi terjedelmével, amelyet ha időben szeretnénk megfelelően elhelyezni, valahová a Fehér évek első része, A szent kötete utánra illeszthetnénk be. Ebben egy különös beszélgetés és gyónás keverékének lehetünk tanúi miközben a késő augusztusi délutánt Stuart Ballard atya és a 29 esztendős Søren mellé szegődve töltjük a new yorki Trinity temetőben sétálgatva.
„My dear Eleanor – you love a priest. The sin itself carries it’s own penance.”
Aztán a The Confession of Eleanor Schreiberben 2014 novemberében találjuk magunkat, a The Virgin jelenkori eseményei előtt kevéssel. Noránk ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, és csöppet sem mindennapi módon tesz eleget édesanyja utolsó kérésének. S talán ő lepődik meg a leginkább, hogy valóban szüksége volt erre a beszélgetésre.
„Love is never a sin. If it’s a sin it’s not love. And if it’s love it’s not a sin.”
Röviden és tömören? Pompás, imádtam mindkettőt!
Eleve izgatott öröm kerített hatalmába, amiért ismét beléphetek ebbe a világba, de magam is meglepődtem, hogy ennyire elképesztően jól szórakoztam ezeken a novellákon. Nem hazudok, hangosan kuncogtam és sóhajtoztam olvasás közben. Søren és Nora személyisége persze garantálta, hogy nem lesznek szokványosak ezek a gyónások, de Ballard atya elképesztő kellemes meglepetés volt számomra. Bölcs, intelligens, laza, elfogadó és humoros figura, aki fergeteges incselkedő párbeszédekre késztette kedvenceinket. S ez itt a lényeg, a megfejtése, miért is vagyok olyan elkötelezett híve ennek a történet folyamnak, annak ellenére, hogy – újabb vallomás – ez az egész szélsőséges szexualitás dolog pöppet sok nekem időnként: A szereplők intellektusa hódított meg. Egyszerűen átkozottul elbűvöl a gondolkodásuk, az életszeretetük, a szívük, no meg az elképesztő, olykor vérlázító őszinteségük. Szóval ezer hála Miss Reisznek, amiért papírra álmodta őket, és meghívott minket közéjük. S plusz egy hatalmas köszönet, amiért ilyen káprázatosan magával ragadó stílusban tette mindezt. Ha ezek után valaki úgy sejti, nehezemre esik elvonatkoztatni a sorozattól, az jól sejti. Tiffany ezekkel a rövid, bensőséges írásokkal képes volt újra felidézni bennem mindazt, amit a korábbi részek olvasásakor éreztem. Sokk, ámulat, elragadtatás…

Node, vissza a könyvhöz! Még további két ráadás csemege következett:
„Past and present, black and white, nort and south, sinner and savior, all united in worship.”
A The Confession of Tiffany Reisz egy olyan őszinte mélyinterjú, amelyben számos olyan kérdés felmerül, amely sok rajongóban ott motoszkálhat. Cyndy Aleo szókimondó, vicces és egyáltalán nem mentes a sorozat miatti fangirlködéstől. (Szerencsére!) Tiffany pedig nyitott és csodás, mint mindig. Így aztán olvashatunk a regények születéséről, a karakterek alakulásáról, kivágott vagy épp határokat feszegető részekről, s esetleges későbbi tervekről. Meg kell mondanom, az után a szerkesztő által túl soknak ítélt A herceg jelenet után is eléggé esz a fene, ám amikor szóba kerül, hogy az írónő játszik a gondolattal, hogy valamelyik karácsonyi novellája főszerepét Kingsley-nek adja, egyszerűen hangos ovációban törtem ki.

A kötet legvégén a 21 érdekesség Søren-ről szösszenet kapott helyet. Igazi rajongóknak való csemegék ezek, és a felfedezésük örömét mindenképp meg akarom hagyni minden jövőbeni olvasónak. Csupán egyetlen apróságot szeretnék elmesélni: Amikor ahhoz a részhez értem, hogy papunk beszél magyarul, az a gondolat futott át az agyamon, hogy milyen szuper, így minden nyelvi probléma nélkül tudnánk beszélgetni… Őrület, tudom, de annyira érdekesnek tartom a pasit.

Szóval, ha valaki tamáskodna, kell-e neki ez a könyv, szerintem minden kétséget kizáróan igen a válasz. Szívem szerint azt írnám, hogy rajongóknak kötelező, mindenki másnak pedig erősen ajánlott a beszerzése (a korábbi nyolc résszel egyetemben), ám tisztában vagyok vele, hogy ahogyan maga a sorozat, úgy ez a kis kiegészítés sem való minden kézbe. Pedig micsoda remek élmény… *sóhaj*
„Even the most intelligent people have to be reminded of the obvious sometimes.”
Figyelmeztetés! Ez a könyv nem regény, csupán egy kiegészítő kötet. S bár a már magyarul olvasható részek ismeretében is érthető, ajánlatos az alapsorozat mind a nyolc felvonásának olvasása ezt megelőzően.

A könyvben említett zenék:
Be Thou My Vision ♪ ♫ ♬
Bohemian Rhapsody ♪ ♫ ♬
Layla ♪ ♫ ♬
Sweet Child O’Mine ♪ ♫ ♬
Bridge Over Troubled Waters ♪ ♫ ♬
When We Dance (a The Saint című kötetből) ♪ ♫ ♬
Every Little Thing She Does is Magic (a The Queen című kötetből) ♪ ♫ ♬
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My english review on goodreads.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top