2016. március 21., hétfő

B.N. Toler: Desperately Seeking Epic


amazon beleolvasó goodreads webpage
Paul James szerette Clara Batemant, bár egyszerűbb lett volna gyűlölnie. A lány a múlt volt, és szilárdan eltökélte, hogy ott is tartja őt. Vagyis úgy tervezte...
Hirdetés a Craigslist-en:
„Kétségbeesve keresem Epic-et
Te vagy az apukám. Nem tudok túl sok mindent rólad. Azt igen, hogy a neved Paul James, adrenalin függő vagy, és egyszer régen merész kaszkadőr voltál, s az emberek Epic-ként emlegettek.
Azt mondják, nem tudsz rólam, és hogy ez az egész bonyolult. De nekem nagyon egyszerű. Mert az a helyzet, hogy 12 évesen haldoklom.
És bár tudom, anyunak fáj ez, találkoznom kell veled, mielőtt elmegyek. Biztosra veszem, hogy idővel meg fogja érteni, hiszen még mindig szeret téged.
Szóval, Epic, ha olvasod ezt, kérlek, gyere vissza. Nem kell az apukámnak lenned, nem kell azt mondanom, hogy szeretsz, vagy, hogy sajnálod. Csak gyere, és látogass meg.
Türelmesen várok, de kezdek kifutni az időből.
Neena”
"It was a love story. I also knew it was a sad story."
Bár már a fülszövegből egyértelmű volt, hogy ez a regény meglehetősen nehéz témát fog feszegetni, úgy hittem, tudom majd kezelni az általa keltett érzéseimet. Nos, kiderült, hogy mégsem vagy csak nagyon nehezen. Mert ez a félelmetesen lenyűgöző könyv iszonyatosan megviselt. Ám annak ellenére, hogy érzelmileg így kimerített, el kell ismernem, hogy bámulatos utazásra vitt, és minden egyes könnycseppet megért.
"I just literally felt my heart crack open."
Hogy őszinte legyek a vasárnap nagy részét a körülöttem lévő világra süketen, olvasással töltöttem, mert úgy magával ragadott a könyv annak ellenére, hogy jó adag szomorú valóság helyet kapott benne. Mert bizony a Desperately Seeking Epic megindítóan fájdalmas, de ugyanakkor varázslatosan megható. És én imádtam minden lapját, ráadásul mivel a szerző olyan jól bánik a szavakkal rengeteg idézetet is kijegyzeteltem.
"You are my most epic adventure, princess."
A szereplők valamennyien emlékezetesek maradnak, de a kedvencem vitathatatlanul Neena lett. Az a kis angyal olyan édes volt a maga bölcs lelkével. Igaz, el kell ismernem, a szülők karakterei is nagyban hozzájárultak, hogy ez a történet feledhetetlen legyen számomra. Csodálatos volt, ahogyan minden lehetségest elkövettek, hogy a szívszorító időkben is boldogságot teremtsenek. Néha egy különleges vacsora vagy koncert segítségével, de néha csak azzal, hogy ott voltak, együtt. Imádtam ezeket a pillanatokat! Mint ahogyan azt is, ahogyan megismerhettük Clara és Paul múltját. Szerintem azoknak a tizenhárom évvel korábbi eseményeknek a felidézése szép mélységet adott a kapcsolatuk ábrázolásának.
"We can never know true compession without tragedy."
Szóval B. N. Toler ismét újabb gyönyörűen megírt, lebilincselő történetet mesél el nekünk a második esélyről és a családról, s mindenek felett a határtalan szeretetről. Határozottan olvasásra érdemes darab.

Kedvenc idézetek:
"It's rare to find people you can tell your darkest secrets and know that not only will they not judge you, but will help you find the bright side."
"Laughter is like the old grandmother in every family (...) it brings everyone together. Even people that hate each other."
"It's hard to relive the past. It's hard to remember the bad things. The good, too."
♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My english review on goodreads.

Kedvcsináló gyanánt

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top