2016. március 15., kedd

The Beastre várva

Már csak húszat kell aludni, és megérkezik végre a következő Fekete Tőr Testvériség kötet, a The Beast (A vadállat). S mivel Rhage egyike a két legnagyobb kedvencemnek (Qhuinn a másik) kissé be vagyok sózva, és az itt-ott elszórt hír morzsácskákra úgy csapok le, mint egy felizgatott kobra. Hála magának az írónőnek, Lukács Andreának a sorozat tehetséges magyar hangjának, és a néhány szerencsés amerikai bloggernek, akik kaptak előolvasói példányt, akad pár fincsiség, amivel kihúzhatom a maradék kis időd, míg végre a kezembe kaparinthatom a több, mint 500 oldalas gyönyörűséget. (Legalább is az e-könyv verzióját, mert a dedikált példányom még ki tudja, mikorra fut be.)

Szóval ez egy amolyan gyűjtőposzt lesz, magyar és angol nyelvű tartalommal megtöltve, csupa olyasmivel, ami nem minősül spoilernek: fülszövegek, részletek, valamint egy-két félmondat arról, mi vár majd minket a lapokon.

A neve Rhage, ő a testvériség leghalálosabb harcosa és legtelhetetlenebb szeretője, akinek belső vadállatát soha nem lehetett megszelídíteni. Rhage azonban Mary Luce mellett megtalálta az örök szerelmet. A nőt egykor életveszélyes átok fenyegette, miközben a vámpírharcosával és védelmezőjével eltöltött örök életről álmodozott. Együtt megjárták a poklot.
Most folytatódik a történetük, amely garantáltan ismét visszahívja a rajongókat a testvériség legújabb "félelmetesen rabul ejtő" világába.

Bővített fülszöveg az amazon-on.

Részlet a kézirat 8. oldaláról:
"Mary lábujjhegyen állt, a komód fölé hajolt, és próbált a fülébe tenni egy gyöngy fülbevalót, de eltévesztette a lyukat. Mivel a fejét oldalra hajtotta, sötétbarna haja a vállára terült, és istenem… Rhage legszívesebben megsimogatta volna a selymes tincseket. Mit ad isten, nem az volt az egyetlen, amihez szeretett volna hozzáérni. A fali kristálylámpa fénye megcsillant a felesége egyenes állkapcsán, krémszínű selyemblúza a mellére simult, elegáns nadrágja lapos talpú cipőjéig ért. Nem viselt sminket. Sem parfümöt.
Na persze, az olyan lett volna, mintha valaki a Mona Lisára festett volna még egy réteget, vagy egy rózsabokrot befújt volna illatosítóval.
Még legalább százezer apró részletet lehetett volna mondani a fele külső megjelenéséről, de egyetlen mondat – vagy akár egy egész könyv – sem lett volna elég, hogy jellemezze a lényét.
Ő volt az óra a csuklóján, a sült hús, amikor megéhezett, a kancsó limonádé, amikor szomjas volt. Ő volt a kápolnája és a kórusa, a hegység a vándorlási kedvének, a könyvtár a kíváncsiságának, minden napkelte és napnyugta, amely valaha megtörtént vagy meg fog történni. Egyetlen pillantásával vagy egy kiejtett szótaggal képes volt megváltoztatni Rhage hangulatát, és az egekbe repíteni, habár a lába lent maradt a földön. Egyetlen érintéssel meg tudta zabolázni belső vadállatát vagy elérni, hogy elélvezzen, mielőtt még felizgult volna. Ő volt az univerzum minden ereje egy élő, lélegző testbe zárva, a csoda, amely megadatott neki annak ellenére, hogy nagyon sokáig nem érdemelte meg.
Egyszóval, Mary volt az élete.
Igen… még ennyi idő után is rajongva szerette."
Titok, hogy a könyv hanyadik oldaláról:
"Mary megbotlott valamiben... ó, istenem, egy alantasban, akinek hiányzott az egyik karja... de ment tovább, és megint sípolt egyet. Majd harmadjára is.
A vadállat megállt, az oldala le-fel járt, lila pikkelyei ragyogtak a sötétben, mintha a testében lenne valami áramforrás, és az világítaná meg.
A negyedik sípszóra odafordította a fejét.
Mary lelassított. Tölcsért formált a kezéből, és a szájához tette.
- Gyere ide! Gyere ide, pajti!
Mintha a vadállat csak egy kutya lenne... a világ legnagyobb kutyája.
A sárkány fújt egyet, aztán beszívta a levegőt az orrán. A hang valahol egy pukipárna és egy felszállni készülő sugárhajtású repülő zaja között volt félúton.
- Gyere ide! - mondta neki Mary. - Hagyd azt békén! Nem a tiéd..."
Az 1. fejezet egy részlete a goodreads-en olvasható.

A beszámolók akciódús olvasmánynak írják le a regényt, ahol már az első öt oldal teljesen beszippantja az olvasót. Az első értékelésben arról lehet olvasni, hogy szerencsére semmi végzetes nem történik majd a Rhage és Mary párossal (tehát nem kell hiperventillálni a bővített fülszövegben említett sérülés olvastán), egyszerűen vannak gondjaik, amiket meg kell oldaniuk. S ami talán a legfontosabb, hogy határozottan boldog befejezést remélhetünk, nem amolyan Árnyékok féle felemás érzetet keltő lezárást. Ellenben jól tesszük, ha felkészülünk némi olvadozásra. (Egyesek egyenesen úgy jellemezték, hogy kész Niagara vízesést produkált a szemük.)
Ami a mostanában oly jellemző ezernyi sztoriszálat illeti állítólag visszább vett belőle Miss Ward, és igyekezett elsősorban a fő párosra koncentrálni. Mellettük némi jó hírt kapunk Layla-val kapcsolatban, s akkor természetesen Xcore sem lehet messze. Assail szintén újra feltűnik, Lassiter pedig haláli, mint mindig. Sokak örömére V jó néhány nagyszerű jelenetben szerepel (Jane doki már kevesebben), sőt végre ismét hallhatunk Blay & Qhuinn felől is. A hírek továbbá egy új emberi női karakter felbukkanásáról is szólnak, de egyelőre pontos részletek nélkül.

1 megjegyzés:


  1. Én még magyon messze járok ettől a résztől sajnos, de már nagyon várom, hogy eljussak odáig, ráadásul most megint megjött a kedvem a sorozathoz. :)

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top