Sherrilyn Kenyon: Bűnös éj
| A Sötét Vadászok birodalmában még a halhatatlan rosszfiúknak is be kell tartaniuk a becsületkódexet: Nem árthatsz az embereknek. Nem szívhatsz vért. Nem lehetsz szerelmes. Néha egy-egy Sötét Vadász mégis azt hiszi, hogy ő a Törvény fölött áll. Ekkor jövök én. Hogy ki vagyok? Az, akitől még a rettenthetetlenek is félnek. Ha megszeged a törvényt, az én haragom sújt le rád. Az én szívemet nem lehet meglágyítani. Könyörtelen vagyok, nincsenek érzéseim. Legalábbis ezt hittem, amíg nem találkoztam egy Sötét Vadásznővel. A neve Danger. Veszély. Ez nem csupán a neve, hanem maga az élete. Nem bízik bennem, de nem hibáztathatom ezért. Egyedül ő tudja, miért jöttem: hogy bírája, esküdtszéke és valószínűleg hóhéra legyek a barátainak. Csak Danger segíthet, hogy néhányuk megmeneküljön. Nélküle mind meghalnak. Dangereuse St. Richard halálos őrület a számomra. Van benne valami, ami feléleszti rég halottnak hitt szívem. De a gonosz elleni harcban az emberiség egyetlen reménye, ha teljesítem a kötelességemet. Ám hogyan tehetném, ha ezzel fel kell áldoznom az egyetlen nőt, akit valaha szerettem? |
„Az élet nem igazságos. Kegyetlen és szomorú, bár néha szórakoztató és csodálatos.”
Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: aranyos, reménytelen, Simis :)
Angelika: Figyelem, csalok :P Simicuki, túlkevésAcheron, Uriantakarok
„A vágy minden baj gyökere.”
Mit szólsz a hazai kiadáshoz?
Nusejka: A borító és sorozat cím számomra erősen erotikus vonalat képvisel. Bár tény, hogy a könyvben magában főszerepet kap a szenvedély (is), azért nem csak erről szól. A fordítás maga szerintem korrekt, bár az angol verzió után zavaró tud lenni, mert vannak nüánsznyi dolgok, amelyek kevésbé jönnek át magyarul, és engem helyenként zavart az egyszerűbb megfogalmazás is.
„… az emberek a hibáikból tanulnak (…) A fájdalom és a kudarc az élet természetes velejárója.”
Angelika: Mindig kicsit fura, amikor egy eredeti nyelven szeretett regényt újraolvasok magyarul. Bár ugyanazt a történetet kapom, az élmény mégis kicsit más. Amikor pedig egy ilyen hosszú sorozat korai részéről van szó, akkor ez hatványozottan igaz. Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy bele kell rázódnom az itt használt elnevezésekbe, sokkal inkább arról, hogy az anyanyelvünkön mintha kissé kritikusabb lennék. Érzékenyebb vagyok például a káromkodásokra, és a szenvedélyes pillanatok leírásai is gyakran mintha kínosak vagy furák lennének. Ám ha félreteszem az efféle morgolódást, akkor bizony el kell ismernem, klasszisokkal jobb, és mindenképp szöveghűbb lett ez a fordítás, mint egyik-másik korábbi köteté volt.
A borító és sorozatcím kapcsán viszont teljességgel egyetértek Nusival. Bevallom, én ha csak meglátom a vágyak kitételt, a Sötét vadász szavak között, vöröset látok. Oké, hogy ez nem mondjuk egy Ilona Andrews féle fantasy, inkább limcsis pararománc, de azért messze többről szól a dolog, mint bujálkodásról.
„… életöröme belé is visszahozta az életet. (…) megmutatta neki, mi a szerelem. Megérintette a szívét, hogy kilencezer év után először dobogni kezdjen.”
Mi a véleményed a történetről, és milyennek találtad a sorozat többi részéhez képest?
Nusejka: Szerettem Alexion történetét, nálam ő a kedvencebb karakterek táborába tartozik. Azért is izgalmas ez a sztori, mert rengeteg új és mindent összezavaró információt kapunk a titokzatos Acheronnal és kompániájával kapcsolatban. A Charonte démonokat imádom, örülök, hogy több szerepet kaptak ebben a részben. Viszont mindezek ellenére azért azt kell mondanom, hogy vannak ennél izgalmasabb és lebilincselőbb kötetek a sorozatban.
„Miért kellett a világba a fájdalom? A szerelemnek könnyednek kellene lennie. Egyszerűnek. Mindenkinek meg kellene találnia az egyetlent, aki nélkül nem tud létezni, és aztán élhetnének boldogan, amíg meg nem halnak.”
Angelika: Úgy gondolom, a sorozat mostanra lépett túl a bemelegítési szakaszon, innentől kezdenek bonyolodni a dolgok. S pont ezért, habár nem Alexion és Danger kötete a kedvencem, mégis kihagyhatatlan. Persze félreértés ne essék, szívesen látogattam vissza hozzájuk, hiszen mindig ellágyítja a szívemet, amikor sokat szenvedett karakterek végre boldogságra lelnek, ráadásul Kenyon stílusa nálam örök favorit, ergo bármikor kapható vagyok egy kis nosztalgiázásra. Amit mondani akarok csupán az, hogy különös módon itt nem a két főszereplő története hozott leginkább lázba. Így, hogy tudom, merre haladunk, sokkal inkább a háttér sztori kötötte le a figyelmemet. Jót mulattam az Acheron körüli találgatásokon, imádtam Simi pillanatait, a szívem majd megszakadt Nick említésekor, Strykerre úgy rászólnék, hogy ne kavarja már a lekvárt, Savitar és Urian feltűnésekor pedig majd kiugrottam a bőrömből. Szóval nem rossz ez, csak épp tagadhatatlanul más szemmel nézek már erre a könyvre, mint tíz évvel ezelőtt, amikor először vettem kézbe.
„Az élet csupa kompromisszum. Senki sem kaphat meg mindent. Mindenkinek áldozatot kell hoznia az álmaiért; kinek ilyet, kinek olyat.”
Volt-e kedvenc jeleneted vagy mondatod?
Nusejka: Volt bizony, például amikor Danger és Alexion a Tróját nézik és incselkednek egymással.
Angelika: Erőt veszek magamon, és nem kezdem el ideidézni a könyv egynegyedét. Hogy elfogult Kenyon fan lennék? Ja, kérem, azt hittem ez már köztudott tény. ;) Ha viszont tényleg egyetlen egyet kell kiemelnem a sok bejelölgetett közül (még jó, hogy azért a bejegyzést telepakolhatom nyugodt szívvel), akkor a prüszkölős felröhögést előidéző „Hát ez megnyugtató… mint egy tarajos sül az óvszergyárban.” mondatra esne a választásom.
„A világunk ritkán tiszta fehér vagy fekete. Néha az, amit jónak tartunk, mélységes gonoszság pillanatait rejti, a mélységes gonoszság viszont mindig jónak hazudja magát.”
Jól ismered a sorozatot, volt szerencséd olvasni az eztán következő részeket is. Mit tanácsolnál azoknak, akik most vetik bele magukat, illetve mivel csábítanád azokat, akik nem biztosak a folytatásban?
Nusejka: Ohohó, ez még csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg kötetet megért már a sorozat és nyilvánvalóan vannak benne gyengébb, közepes és csúcs szuper történetek. Ez a kötet szerintem a közepesek közé tartozik, mégis szerettem (újra)olvasni, mert szeretem Sherri humorát és engem az elejétől kezdve megfogott az egészen átívelő szál, ahogy lassan bontakoznak ki a dolgok a háttérben. Emiatt igazából majdnem mindegy is, hogy az aktuális páros története mennyire tetszik, mert minden kötetben újabb apró mozaikdarabkát találhatunk, ami újabb izgalmas részletet tesz hozzá a háttértörténethez. Ez még csak a mese kezdete, annyi minden van még hátra és annyira megváltozik minden a későbbiekben, hogy azt ezeket a korai köteteket olvasva el sem lehet képzelni.
„Ahogy John Lennon mondta: „Az élet az, ami megtörténik veled, miközben azzal vagy elfoglalva, hogy egyéb terveket szövögetsz.” Az élet bonyolult és szívfájdító, ugyanakkor felemelő is.”
Angelika: Mindig azt szoktam mondani a Kenyon szüzeknek, hogy figyeljenek a háttérben megbúvó apró utalásokra, és elszórt információmorzsákra, s ha csak tehetik, rendezzenek sorozat olvasási maratont, mert az átívelő sztoriszál – a lényeg – akkor élvezhető igazán.
A kérdés vége nálam egy erős homlokráncolást vált ki, mert számomra érthetetlen, ha valaki lemond arról az eszméletlen kalandról, amit ez az írónő kínál az olvasóinak. Akció, dráma, összeesküvés, bosszú, bajtársiasság, hit, megváltás, remény és szerelem mind ott vannak a lapokon egy adag egyedi humorral megfűszerezve.
Könyvinfók:
| Műfaj: paranormális romantikus Sorozat: Sötét vadászok 8. Elbeszélés módja: E/3, múlt idejű Ki? Dangereuse St. Richards & Alexion Hol? észak Mississipi Érzékiség? izzó Szerelmi háromszög? nincs Lezárás? boldog Önállóan olvasható? nem ajánlom #Kulcsszavak: árulás, démonok, istenek, összeesküvés, vadászok, |
03.21. - Insane Life
03.22. - Függővég
03.23. - CBooks
03.24. - Deszy könyvajánlója
03.25. - Angelika blogja
03.26. - Kristina blogja
Nyereményjáték:
Minden állomáson találtok egy képet, ami a sorozat egyik kedvelt karakterének szobáját ábrázolja. Valamennyi képen elrejtettünk egy, az erre a szereplőre jellemző tárgyat, amely a korábban közreadott képeken nem volt megtalálható. A rafflecopterbe megfelelő sorába ezeknek a tárgyaknak a nevét várjuk tőletek, illetve arra is kíváncsiak vagyunk, rájöttök-e, kinek a szobájába kukkantottunk be. Plusz pont jár azért, ha azt is meg tudjátok válaszolni, hol található ez a bizonyos szoba. (Segítségképpen: A hely neve egyben mennyet is jelent, s voltaképpen ez az atlantiszi mennyország. Ide nem juthat be akárki, csak a kiváltságos személyek.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 |
| A kép nagy méretben itt érhető el. |
