Robin Kaye - Rómeó, Rómeó
Mivel is lenne jobb kezdeni egy új esztendőt, mint egy egész délelőttös lustálkodással a puha párnákon, elmerülve egy könnyed romantikus lapjai között, igaz? Nálam a választás az általam régóta várt Robin Kaye regényre esett.Nagyon tetszett, nem akartam, s a szabadnapnak hála nem is tettem le, míg be nem kebeleztem. Ha ajánlanom kellene, biztosan megemlíteném az imádni való kutyulit, az olaszos temperamentumot, a Bazi nagy görög lagziból ismert dél mediterrán származású családi hangulatot, a női vágyálmokat valóra váltó, ígéretes pasi koszorút, és azt, hogy hősnőnkön végre valahára akad mit fogni, és párja értékeli is ezt. A történet nem hoz váratlan, borzadalmas nagy fordulatokat, de azt a féle fesztelen kikapcsolódást nyújtja, amelyre nekem személy szerint időről időre szükségem van. Itt nem krasszálnak természetfeletti lények prédára lesve, a főhősnek nem kell gonosz démonokkal - csupán egy csöppnyit önfejű ebbel - küzdenie, senkire nem vár agytekervényeket megerőltető nyomozói munka, a szereplőknek mindössze saját, javarészt múltbéli rossz tapasztalataik alapján kevert butus félreértésüket kell tisztázniuk. S ez tökéletesen jól is van így.
"– (…) mert olyan cuki vagy.A sztori egyszerű, mint az egyszer egy. Adott egy, anyai aggodalmakra okot adóan önálló, hamvas huszon éveit lassan maga mögött hagyó olasz leányzó, aki szereti a munkáját, a lakását, a kutyáját, sőt szeretne egy kedves pasit is, csak valahogy eddig nem volt szerencséje. Plusz adott egy olasz származású, törekvő, sikeres üzletember, aki kezdi unni, hogy a barátnői nem annyira az embert, mint a teli bukszát látják benne, holott ő a partik helyett inkább már nyugalomra, melegségre vágyna. S egy napon egy hebrencs bátyó miatt hiányzó pótkerék, no meg egy makacskodó luxusautó úgy hozza, hogy az autópálya mentén épp négy nyelven szitkozódó Rosalie mellett pont Nick áll meg autómentőjével hazafelé tartva. A nő józan new yorkihoz illően gyanúsnak találja a nagy segítő készséget, a férfi pedig kissé lököttnek gondolja a kerek idomú hölgyeményt. Mégis kezdettől vibrál közöttük a vonzalom.
Nick egy nyögéssel leereszkedett az ágyra. – Ezt ne mondd! Ez a halál csókja. Hát nem tudtad, hogy egy férfit nem szabad cukinak nevezni? A kiskutyák cukik, a plüssállatkák cukik, egy kisbaba is lehet cuki. Én szexi vagyok, dögös, rohadt jól nézek ki…
– Nem is beszélve arról, hogy szerény vagy, egyszerű lélek."
Átlagos randit átlagon felüli csók, és éjjel követ. Majd - valljuk be hatalmas műfaji kliséként - a hősnő csúnyán lebetegszik, és a szinte mindenki által önzőnek titulált, szerintem csak kissé elkötelezettség fóbiás, és folyton rosszul választó, Nick szép lassan bevackol hozzá, hogy gondját viselje. Nem is tudom miért, de nekem teljesen kedvemre való volt, ahogy szinte észrevétlenül totálisan egymásba szerettek, ahogy mindenféle nagy körítés nélkül, csendesen egybe olvadt az életük. A kutyakalandok pedig csak a pontot tették fel az imádtam i-jére.
Valahol az első fejezet alatt megfogott magának az írónő stílusa, és csak helyeselni tudtam, hogy anno 2007-ben, még kiadatlan korában már díjat szavazott neki a szakma. Viszont a humor mellett még további két dolog mindenképpen említést érdemel. Az egyik, hogy milyen mesésen élettel teltek a karakterek. Az én kedvencem a nagy nő és házasság szakértő Vinny bácsi. :) A másik pedig, hogy bár leginkább a főszereplő párra koncentrált a könyv, a közbeékelt, apró, színes jelenetekkel megszerettette a környezetet, és nagyon is szívesen fogok visszatérni Brooklynba.
Szórakoztató édes románc, aminek már most várom a folytatását.
A könyvért a Victória Kiadónak tartozom köszönettel.
Sorozat: Házias pasik 1. kötet
Máshol: moly & goodreads
2012/1.
Kiadó: Victoria Kiadó
Megjelenés: 2011. november
Formátum: puhatáblás, 328.oldal