Louisa Edwards - Can’t Stand The Heat
Főzőshowk iránti vonzalmam Jamie Oliver első adásai környékén szökkent szárba, és azóta is töretlen. Igazából nem vagyok egy nagy konyhatündér, viszont ha elkapom valamelyik kedvemre való műsort, teljes áhítattal tudom figyelni, ahogyan a sztárszakácsok boszorkányos ügyességgel megmutatják, hogy akár hátra tett kézzel, fél óra alatt, nevetségesen egyszerű hozzávalókból is fenséges családi lakoma varázsolható.
Nem tagadom, ezért és a hangulatosra kialakított honlap miatt jegyeztem fel a szerző nevét miután belefutottam múlt nyáron. Recipe for Love sorozatának nyitókötete Miranda Wake, a munkájának élő éttermi kritikus és az ételekért szenvedélyesen rajongó Adam Temple, az újonnan megnyitott Market vezetőjének egymásra találását, és sok egyebet mesél el.
Ám ez a mese számomra igen döcögősen indult. A regény harmadáig erős késztetést éreztem, hogy letegyem, és jó ideig felé se nézzek. Azt kell mondanom, már a nyitó fejezet homlokráncolásra késztetett. Mert még leleményes alapötletnek tartottam Adam kihívását, miszerint a méregbe mártott tollal felfegyverkezett ítész hogyan is fogalmazhatna hiteles beszámolót konyhájáról, ha még soha nem tapasztalta annak nyüzsijét, addig Miranda bemutatkozása számomra csalódás volt. Talán túlreagálom, de egy karriertudatos nő munkája végzése közben semmilyen körülmények között ne ázzon el az alkoholtól.
A nem túl szerencsés indulást követően még jó néhány fejezeten át éreztem, hogy ez a történet engem nem igen köt le. De kitartottam, és összességében nem bántam meg.
Viszont be kell vallanom, ez nem a szerelem történetének, vagy a főhősnőnek köszönhető. Á nem. Előbbi jött, mint derült égből villámcsapás. Egyik percen még perlekedtek, másik pillanatban meg az agyuk már a csókolódzás közben fellépő oxigén hiány miatt szállt el. Miranda pedig hirtelen, eltúlzottan reagált az eseményekre ahhoz, hogy igazán kedveljem. Sokszor nem a jó értelemben fordult meg a fejemben, hogy ez egy lökött tyúk.
Viszont - és ez egy nagyon nagy viszont, egy amolyan oltári nagy betűkkel, hangsúlyosra hozott de - több minden van, amiért végül is a könyv a helyes választások kupacban landol.
Akiket talán még jobban sikerült eltalálni, az a konyhai személyzet. Néhány kivételtől eltekintve nem igen kerültek középpontba, mégis végig tudatában voltam mindannyiuknak. Pár fontosabb vonás a kinézetükről, néhány részlet a múltjukból, és már meg is elevenedtek. Nem tudom igazán jól elmondani, milyen is volt... mintha a főszereplőkről szólnának az események, őket figyelném, viszont a kép nem lenne teljes, ha nem látnék balra egy pöttöm asszonykát elképesztő hévvel tésztát gyúrni, jobbra nem sercegne a hús ahogyan egy nagy darab punk szakács forgatja a grillen, és hiányozna, ha nem hallanám a háttérben a habverőt vagy a szeletelés, aprítás hangjait. Élt a konyha. És ezt imádtam!
A végére hagytam azt, amire csöppet sem számítottam, amikor beszereztem a könyvet, mégis az egyik legpozitívabb vonásként tudnám megemlíteni. És ez Jess, Miranda öccse. Egy kisöcsi, aki valami ok miatt otthagyja a fősulis ösztöndíját, New Yorkba jön a nővéréhez, és szeretné ott folytatni a tanulmányait, miközben felszolgálóként igyekszik megkeresni a tandíjra valót. Elsőre ránézésre ennyinek tűnt a karakter. Aztán jött néhány belső gondolatokat bemutató mondat, és gyanakodni kezdtem. Csak nem? De igen, egy fiatal srác, aki maga is csak most fogadta el szexuális irányultságát, és most őrlődik, hogyan álljon a világ, és persze a testvére elé azzal, hogy ő homoszexuális. Hogy nem lesz semmiféle helyes lány a jövőben, viszont az egyik, szinte mindenki által nagy bajkeverőnek tartott szakácsot megpillantva elgyöngül a térde. Kettejük vonzalma, éledő kapcsolata pompás másodszálat biztosított. Oké, én magam többet, részletesebbet is szívesen olvastam volna, de a szerző megtalálta szerintem azt a középutat, amely még a kevésbé kíváncsi és kevésbé nyitott gondolkodású olvasóknak is fogyasztható.
Summa summarum, gyenge kezdés után feljavuló történet. A humor bónusz sajnos kimaradt, viszont a könyv végén jó néhány recept helyet kapott. Azt hiszem, legalább még egy kötetet el kell olvasnom ahhoz, hogy el tudjam dönteni, megfogott-e magának a szerző.
Nem tagadom, ezért és a hangulatosra kialakított honlap miatt jegyeztem fel a szerző nevét miután belefutottam múlt nyáron. Recipe for Love sorozatának nyitókötete Miranda Wake, a munkájának élő éttermi kritikus és az ételekért szenvedélyesen rajongó Adam Temple, az újonnan megnyitott Market vezetőjének egymásra találását, és sok egyebet mesél el.
Ám ez a mese számomra igen döcögősen indult. A regény harmadáig erős késztetést éreztem, hogy letegyem, és jó ideig felé se nézzek. Azt kell mondanom, már a nyitó fejezet homlokráncolásra késztetett. Mert még leleményes alapötletnek tartottam Adam kihívását, miszerint a méregbe mártott tollal felfegyverkezett ítész hogyan is fogalmazhatna hiteles beszámolót konyhájáról, ha még soha nem tapasztalta annak nyüzsijét, addig Miranda bemutatkozása számomra csalódás volt. Talán túlreagálom, de egy karriertudatos nő munkája végzése közben semmilyen körülmények között ne ázzon el az alkoholtól.
A nem túl szerencsés indulást követően még jó néhány fejezeten át éreztem, hogy ez a történet engem nem igen köt le. De kitartottam, és összességében nem bántam meg.
Viszont be kell vallanom, ez nem a szerelem történetének, vagy a főhősnőnek köszönhető. Á nem. Előbbi jött, mint derült égből villámcsapás. Egyik percen még perlekedtek, másik pillanatban meg az agyuk már a csókolódzás közben fellépő oxigén hiány miatt szállt el. Miranda pedig hirtelen, eltúlzottan reagált az eseményekre ahhoz, hogy igazán kedveljem. Sokszor nem a jó értelemben fordult meg a fejemben, hogy ez egy lökött tyúk.
Viszont - és ez egy nagyon nagy viszont, egy amolyan oltári nagy betűkkel, hangsúlyosra hozott de - több minden van, amiért végül is a könyv a helyes választások kupacban landol.
"…chefs were moody at best, certifiably insane at worst."Az egyik jó pont Adam. Jóképű, mackós pasi elképesztő szenvedélyességgel, leleményességgel, hűséggel és őszinteséggel. Akkora a hangja a konyhában, mint Gordon Ramsay-nek, ám a szíve talán még annál is nagyobb. Imádja a jó ételeket, amiket persze első osztályú alapanyagból készít. Ahogyan az élettel teli piac jeleneteket olvastam, folyton Hugh Fearnley-Whittingstall River Cottage című műsorának képei peregtek a szemem előtt. Ott láttam olyan őszinte büszkeséget a termelőkön, mint amit Ms. Edwards itt lefestett.
Akiket talán még jobban sikerült eltalálni, az a konyhai személyzet. Néhány kivételtől eltekintve nem igen kerültek középpontba, mégis végig tudatában voltam mindannyiuknak. Pár fontosabb vonás a kinézetükről, néhány részlet a múltjukból, és már meg is elevenedtek. Nem tudom igazán jól elmondani, milyen is volt... mintha a főszereplőkről szólnának az események, őket figyelném, viszont a kép nem lenne teljes, ha nem látnék balra egy pöttöm asszonykát elképesztő hévvel tésztát gyúrni, jobbra nem sercegne a hús ahogyan egy nagy darab punk szakács forgatja a grillen, és hiányozna, ha nem hallanám a háttérben a habverőt vagy a szeletelés, aprítás hangjait. Élt a konyha. És ezt imádtam!
A végére hagytam azt, amire csöppet sem számítottam, amikor beszereztem a könyvet, mégis az egyik legpozitívabb vonásként tudnám megemlíteni. És ez Jess, Miranda öccse. Egy kisöcsi, aki valami ok miatt otthagyja a fősulis ösztöndíját, New Yorkba jön a nővéréhez, és szeretné ott folytatni a tanulmányait, miközben felszolgálóként igyekszik megkeresni a tandíjra valót. Elsőre ránézésre ennyinek tűnt a karakter. Aztán jött néhány belső gondolatokat bemutató mondat, és gyanakodni kezdtem. Csak nem? De igen, egy fiatal srác, aki maga is csak most fogadta el szexuális irányultságát, és most őrlődik, hogyan álljon a világ, és persze a testvére elé azzal, hogy ő homoszexuális. Hogy nem lesz semmiféle helyes lány a jövőben, viszont az egyik, szinte mindenki által nagy bajkeverőnek tartott szakácsot megpillantva elgyöngül a térde. Kettejük vonzalma, éledő kapcsolata pompás másodszálat biztosított. Oké, én magam többet, részletesebbet is szívesen olvastam volna, de a szerző megtalálta szerintem azt a középutat, amely még a kevésbé kíváncsi és kevésbé nyitott gondolkodású olvasóknak is fogyasztható.
Summa summarum, gyenge kezdés után feljavuló történet. A humor bónusz sajnos kimaradt, viszont a könyv végén jó néhány recept helyet kapott. Azt hiszem, legalább még egy kötetet el kell olvasnom ahhoz, hogy el tudjam dönteni, megfogott-e magának a szerző.
Kóstoló: Fülszöveg és részletek & Idézeteim
Sorozat: Recipe for Love sorozat 1. kötet
Máshol: goodreads
2012/5. & Várólista csökkentés/2.
Kiadó: St. Martin's
Megjelenés: 2009. szeptember
Formátum: 368 oldal, ebook (amazon.com)