Kieran Kramer - When Harry Met Molly
Úgy tűnik, a jó lenne elolvasni lista képes borzalmas hosszúságra nyúlni, és soha véget nem érni. Ahányszor a kedvenc blogjaimon bóklászok, vagy átolvassam a számos írónői hírlevelet, avagy megpróbálom utolérni magam a goodreadses fórumcsevegések áttekintésében valahogy mindig feljegyzek egy-két regény vagy épp sorozat címet, illetve számomra még ismeretlen szerzőt.
Számomra Kieran Kramer egyike a múlt év ilyen felfedezetteinek. Fogalmam sincs már pontosan mikor és hol találkoztam először a nevével, de rákeresve honlapja a böngészőm kedvencei között landolt azon egyszerű okból, mert humoros regency-re mindig nyitott vagyok. Az írónőnek eddig négy kötete jelent meg, mind a Lehetetlen agglegények sorozat darabjai. A nyitó kötet a When Harry Met Molly, amelynek végét előszeretettel olvastam félre Sally-re, minden bizonnyal a film miatt.
Egy karácsonyi ünnepségén csöppenünk a történetbe, ahol éppen a 13 esztendős Mary “Molly” Fairbanks, az özvegy Sutton gróf kisebbik leánya készül saját versét elszavalni a meghívottaknak. Sajnálatosan a rímek nem csupán arról szóltak, hogy mily menthetetlenül szerelmes is ifjú szíve vendéglátójuk, Mallan herceg idősebb fiába, hanem arról is, hogy az ifjabbik fiú csókot lopott bátyja menyasszonyának ajkáról. Az este ily módon botrányba fulladt. A másodszülött Harry-t a katonasághoz küldték, míg Mollyt egy szigorú nevelőintézetbe száműzték.
Majd' 8 évvel később fiatalemberek kis társasága, Harry és barátai tartottak legénybúcsút klubjuk falai között. Számtalan pohár itóka fogyasztása közben azon keseregtek, bármennyire nem füllik foguk hozzá, mindükre a házasság rabigája vár záros határidőn belül. Ekkor egy titkos átjárón keresztül maga Walles hercege tűnt fel, aki fogadást ajánlott. Rendezzék meg a legkellemesebb kísérő vetélkedőjét, s akinek társnője nyer, annak ő szavatolja, hogy haladékot kap egy teljes szezonra a házasság alól. A vesztesek pedig sorshúzással kell, hogy eldöntsék, ki lesz az, akinek szinte rögvest meg kell kérnie a többiek által neki választott hölgy kezét.
S egy augusztusi napon, midőn Harry és szeretője a verseny helyszínére tart, a sors a legváratlanabb pillanatban és helyen hozza ismét össze a Fairbanks fruskával. Molly nem annyira olthatatlan érzelmek miatt, mint mert nagyon szeretne kitörni vénkisasszonysággal fenyegető életéből, apja távollétében útra kelt annak asszisztensével, hogy Gretna Greenben titkos frigyre lépjenek. Ám sem Harry, sem Molly nem gondolták volna, hogy míg csöppet sem örvendetesnek érzett találkozásaikkor elkerülhetetlennek tűnő, inzultusokkal bőven megtűzdelt, mérges szópárbajukat vívják, addig kísérőik összemelegednek és együtt távoznak a fogadóból nagy sietve.
Molly-nak valahogy haza kellene jutnia még mielőtt édesapja hazatér, és így félresikerült lázadó szökése romba dönti jóhírét. Harrynek feltétlen szüksége van valakire, aki legalább ál szeretője lesz, máskülönben mielőtt elkezdődne a verseny, már ő lesz az abszolút vesztes. Így születik meg a kelletlen egyezség közöttük, kisegítik egymást szorult helyzetükből.
A szereplőkre nem igen lehet panaszom. Harry szépen fejlődött; először igen csak önző, semmivel nem törődő élvhajhásznak tűnt, majd több érdekes dolog kiderült róla, és a regény végén igazán felelősségteljesen igyekezett viselkedni, önnön boldogságát családja és legfőképp Molly érdeke mögé taszítva. Molly kezdettől hozta kedves, őszinte lényét minden cserfessége és hebrencssége mellett. A mellékszereplők között pedig akadtak kellemes meglepetések. A megátalkodott agglegényekről pl kiderült, hogy igen is van szívük. A szeretők sem maradtak csupán feslett erkölcsű statiszták a háttérben, hanem - főként Mollynak hála -, kicsit megnyíltak, elmesélték saját történetüket, és még talán barátokká is váltak a versengés alatt. Ám belőlem a legnagyobb ámulatot Harry apja váltotta ki. A könyv elején olyan kőszívűnek tűnt, de a nagy konfliktus jelenetekor bátorító, nyugodt szikla volt, aki úgy tűnt, akár hogyan dönt kisebbik fia, elfogadja, és támogatja majd.
A tökéletességből nálam a 'csöppet hihetetlen' faktor von le. Igaz, a stílus, a humor, a történet valahogy olvasás közben átlendített azon, hogy olyasmin merengjek, mennyire fura az egész fogadás, mennyire szemtelenül önző Harry, ahogyan kihasználja a sógornőjét, mennyire szemforgatóan tinis a három perc mennyországra emlékeztető csókszekrény stb.
Összességében nálam erős négyes. Örülök, hogy rábukkantam az írónőre, élveztem a könyvet, és valószínű, hogy a folytatásokra is próbálok valamikor majd sort keríteni.
Számomra Kieran Kramer egyike a múlt év ilyen felfedezetteinek. Fogalmam sincs már pontosan mikor és hol találkoztam először a nevével, de rákeresve honlapja a böngészőm kedvencei között landolt azon egyszerű okból, mert humoros regency-re mindig nyitott vagyok. Az írónőnek eddig négy kötete jelent meg, mind a Lehetetlen agglegények sorozat darabjai. A nyitó kötet a When Harry Met Molly, amelynek végét előszeretettel olvastam félre Sally-re, minden bizonnyal a film miatt.
Egy karácsonyi ünnepségén csöppenünk a történetbe, ahol éppen a 13 esztendős Mary “Molly” Fairbanks, az özvegy Sutton gróf kisebbik leánya készül saját versét elszavalni a meghívottaknak. Sajnálatosan a rímek nem csupán arról szóltak, hogy mily menthetetlenül szerelmes is ifjú szíve vendéglátójuk, Mallan herceg idősebb fiába, hanem arról is, hogy az ifjabbik fiú csókot lopott bátyja menyasszonyának ajkáról. Az este ily módon botrányba fulladt. A másodszülött Harry-t a katonasághoz küldték, míg Mollyt egy szigorú nevelőintézetbe száműzték.
Majd' 8 évvel később fiatalemberek kis társasága, Harry és barátai tartottak legénybúcsút klubjuk falai között. Számtalan pohár itóka fogyasztása közben azon keseregtek, bármennyire nem füllik foguk hozzá, mindükre a házasság rabigája vár záros határidőn belül. Ekkor egy titkos átjárón keresztül maga Walles hercege tűnt fel, aki fogadást ajánlott. Rendezzék meg a legkellemesebb kísérő vetélkedőjét, s akinek társnője nyer, annak ő szavatolja, hogy haladékot kap egy teljes szezonra a házasság alól. A vesztesek pedig sorshúzással kell, hogy eldöntsék, ki lesz az, akinek szinte rögvest meg kell kérnie a többiek által neki választott hölgy kezét.
S egy augusztusi napon, midőn Harry és szeretője a verseny helyszínére tart, a sors a legváratlanabb pillanatban és helyen hozza ismét össze a Fairbanks fruskával. Molly nem annyira olthatatlan érzelmek miatt, mint mert nagyon szeretne kitörni vénkisasszonysággal fenyegető életéből, apja távollétében útra kelt annak asszisztensével, hogy Gretna Greenben titkos frigyre lépjenek. Ám sem Harry, sem Molly nem gondolták volna, hogy míg csöppet sem örvendetesnek érzett találkozásaikkor elkerülhetetlennek tűnő, inzultusokkal bőven megtűzdelt, mérges szópárbajukat vívják, addig kísérőik összemelegednek és együtt távoznak a fogadóból nagy sietve.
Molly-nak valahogy haza kellene jutnia még mielőtt édesapja hazatér, és így félresikerült lázadó szökése romba dönti jóhírét. Harrynek feltétlen szüksége van valakire, aki legalább ál szeretője lesz, máskülönben mielőtt elkezdődne a verseny, már ő lesz az abszolút vesztes. Így születik meg a kelletlen egyezség közöttük, kisegítik egymást szorult helyzetükből.
“You,” she breathed.Kacagtató, csípős párbeszédben bővelkedő, ellenségekből barátok, majd szeretők történetben reménykedtem, és ezt is kaptam. Bővelkedett az olyan jelenetekben, amit nehéz lett volna mosoly nélkül megállni. S ahogyan a helyzettől elvártam, akadtak vérpezsdítően erotikus pillanatok is. Elismeréssel kell megjegyeznem, hogy nem amolyan minden józan észt félredobva, mint némely történelmi romantikusban, hanem számomra egész hihetően. Fiatalok, akik kívánják egymást, de tudják, hogy van egy határt, amit nem szabad átlépniük... ugyanakkor élvezetre vágynak, játszadoznak, elcsábulnak. Kár, hogy a regény legvégén az első igazán teljes együttlétük picit túl sziruposra sikerült.
“You,” he said back.
“It can’t be.” She took a step backward.
“It is,” he said, and backed away, as well.
“Why here?” she asked.
“Why not?” he said.
He noticed neither of them could go far in the maze of chairs and tables. They were trapped, forced into a position of proximity.
“I still hate you,” she said. “Just so you know.”
“The feeling is mutual.” he said curtly.
A szereplőkre nem igen lehet panaszom. Harry szépen fejlődött; először igen csak önző, semmivel nem törődő élvhajhásznak tűnt, majd több érdekes dolog kiderült róla, és a regény végén igazán felelősségteljesen igyekezett viselkedni, önnön boldogságát családja és legfőképp Molly érdeke mögé taszítva. Molly kezdettől hozta kedves, őszinte lényét minden cserfessége és hebrencssége mellett. A mellékszereplők között pedig akadtak kellemes meglepetések. A megátalkodott agglegényekről pl kiderült, hogy igen is van szívük. A szeretők sem maradtak csupán feslett erkölcsű statiszták a háttérben, hanem - főként Mollynak hála -, kicsit megnyíltak, elmesélték saját történetüket, és még talán barátokká is váltak a versengés alatt. Ám belőlem a legnagyobb ámulatot Harry apja váltotta ki. A könyv elején olyan kőszívűnek tűnt, de a nagy konfliktus jelenetekor bátorító, nyugodt szikla volt, aki úgy tűnt, akár hogyan dönt kisebbik fia, elfogadja, és támogatja majd.
A tökéletességből nálam a 'csöppet hihetetlen' faktor von le. Igaz, a stílus, a humor, a történet valahogy olvasás közben átlendített azon, hogy olyasmin merengjek, mennyire fura az egész fogadás, mennyire szemtelenül önző Harry, ahogyan kihasználja a sógornőjét, mennyire szemforgatóan tinis a három perc mennyországra emlékeztető csókszekrény stb.
Összességében nálam erős négyes. Örülök, hogy rábukkantam az írónőre, élveztem a könyvet, és valószínű, hogy a folytatásokra is próbálok valamikor majd sort keríteni.
Kóstoló: Fülszöveg és belelapozás & Idézeteim
Sorozat: Impossible Bachelors sorozat 1. kötet
Máshol: goodreads
2012/3. & Várólista csökkentés/1.
Kiadó: St. Martin's
Megjelenés: 2010. november
Formátum: 432 oldal, ebook (amazon.com)