2012. január 29., vasárnap

Cynthia Hand - Unearthly - Angyalsors

Ez a könyv újabb tipikus esete annak, amikor bár elvarázsol a borító, megfog a fülszöveg, mégis csöppnyi fenntartással veszem kézbe a kötetet. Mi van ha itt is a 'túl szép, hogy igaz legyen' esetébe sétálok bele? Ám engedtem a jó pár pozitív értékelés által bennem keltett kíváncsiságnak, és bepakoltam a kosaramba.
S most boldogan újságolhatom, jó döntés volt. Bennem ugyan nem keltett mindent elsöprő hatást, de igazán aranyos történetbe merülhettem el a lapok között.
A fülszöveg jószerivel elmond mindent az alaphelyzetről - talán egy pindurit még többet is -, amit el lehet, így talán bocsánatos bűn, ha én nem is igen vesztegetek erre sorokat. Legyen elég annyi, hogy az írónő a mindennapjainkba ágyazva álmodta meg a teli-, fél- vagy épp negyedvér angyalok világát. Köztünk élnek, mint kiderül teljesítik küldetéseiket, harcolnak, szeretnek. S az Angyalsorssal kezdődő trilógia - miért is nem lepődünk már meg, hogy szó sem lehet önálló kötetről - egy negyedrészben angyal leányzó, Clara Gardner sorsának beteljesítését meséli el.
A könyv stílusa rendkívül egyszerű, mellőzi a fennköltséget, viszont számomra igen csak megnyerően adta vissza a tinik beszéd modorát. A legkisebb mértékben sem zavart az E/1. Az ily módon megírt regényeknél néha úgy érzem, hogy jó lett volna jobban belelátni más főszereplők fejébe is, de itt inkább magával ragadott a mesélés naplószerűsége. Valahogy tényleg elhittem, hogy Clara vezet végig minket a történeten.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a cselekmény sodró folyóként hömpölygött, mégis, engem megfogott, és nem eresztett a titokzatos látomásokban megmutatkozó küldetés, Izgatottan akartam tudni, mi lesz mindennek a vége, mi mindennek az értelme. Sajnos, ahogyan az egy sorozat indítótól várható csupán félig oldja fel a nagy rejtélyt. Ráadásul a megismertek helyére érkezik sok új kérdés.

Amit igazán szerettem a regényben:
  • A környezet: Jackson Hole, Wyoming. Úgy festette le az írónő, hogy tényleg ott éreztem magam. Mintha én is jó nagyot szippanthattam volna a tiszta levegőből, hőseinkkel én is az erdőt jártam volna, s bele csobbantam jómagam is a hűs patakba, hogy a folyami horgászatról ne is szóljak. A szemem előtt láttam a havas hegyoldalakat, a színpompás virágokat, az élettel teli, színpompás fás rengeteget.
  • Ahogyan a szerző ábrázolta Jeffrey, Clara öccsének karakterét. Sportmániás, kicsit lázadó, néha idegesítő, minden lében kanál kisöcsi, aki ki tudja mibe keveredett, de aki őszintén szereti a nővérét.
  • El sem hiszem, hogy ezt írom, de a szerelmi háromszöget. Először szentül hittem, hogy na tessék, megismeri, akit meg kell mentenie, és puff, bele is zúg a srácba, maximum annak aktuális barátnője fog némi fennakadást jelenteni. Már készültem forgatni a szemeimet. Aztán érdeklődve olvastam, hogy feltűnik egy srác, aki amolyan meghúzom a hajad, mert tetszel stílusban igyekszik felhívni magára Clara figyelmét. Csak neeem?, gondoltam. És de! Aki emlékszik Anne a Zöld Oromból című filmsorozatra, az fogja érteni, ha azt írom, mint akkor Anne és Gilbert Blythe szerelme, úgy most Clara és Tucker párosa elrabolta a szívemet.
"Örülök, hogy megismertelek, Répafej! – nézi merőn a hajamat, és elvigyorodik. – Akarom mondani, Carla!
Lángba borul az arcom.
– Részemről a szerencse, Rozsdás! – viszonzom a kedvességét, de már tovacsörtetett."
Oké, be kell vallanom, kezdettől nem voltam odáig Christianért. A kedves, keményen dolgozó, a vidéket, mint a tenyerét ismerő cowboy srác viszont megnyert magának. Ha nem is elsőre - a kis utálatos :) -, de az a nyár, ahogy bánik Clarával, ahogy... ó, jól van hát, Team Tucker részemről, és ezzel megmenekítek mindenkit az ömlengéstől.

S ami még a pozitív oldalt gyarapítja, az a választás, amit Clarának meg kell hoznia a könyv végén. Tényleg izgultam, hogy énjének melyik része kerekedik felül.

Amitől nem voltam oly nagyon elbűvölve:
  • Az édesanya. Persze szereti a gyermekeit, igyekszik segíteni nekik, de a nagy titokzatossága az idegeimre ment. Sosem viseltem jól a sejtelmes utalásokat, vagy a majd időben megtudod, esetleg ezt neked kell kiderítened intelmeket. Hogy türelmetlen és kíváncsi lennék? Nem is tagadom.
  • Angela: Nem tehetek róla, engem néha a frász tört ki a csajtól. Nincs ellenvetésem a gót vagy emo vagy akármi alternatív életforma ellen, de ez a kiscsaj túl sok volt, túl hirtelen, és - megint csak kíváncsiság és türelmetlenség -, de az olaszországi kis eltűnőse sem lopta be magát a szívembe. Nem akarok gonoszkodni, de belőle kinézném, hogy sunyiság rejtezik a nagy barátnős szöveg mögött.
  • A függővég kiakaszt, szenvedős nyöszörgésre késztet, ugyan csak a fenn említett okok miatt. Nem szeretném Tuckert elveszíteni miközben Clara utána jár, vajon miért vonzzák ők egymást ennyire Christiannal. Ráadásul immár a küldetés mellé némi angyali háború is bezavarja a hétköznapokat. Félek, hogy mi lesz ebből.
Azt hiszem, aki kicsit is kedveli az angyalos ifjúsági történeteket, annak érdemes esélyt adnia a könyvnek. Én nem bántam meg, hogy időt szántam rá. Sőt, minden bizonnyal a folytatást is kézbe fogom venni.


Kedvcsináló: Fülszöveg & Idézeteim
Sorozat: Angyalsors trilógia 1. kötete
Máshol: moly & goodreads

2012/7.

Kiadó: Maxim Könykiadó Kft.
Megjelenés: 2011. december
Formátum: keménytáblás, 452 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top