Johanna Lindsey - A Loving Scoundrel - Szívem ellopott kincsei
Nem igen tudnám megmondani, miért pihennek jó ideje érintetlenül a könyvespolcomon Johanna Lindsey idehaza legutóbb megjelent regényei. Pedig szinte biztosra vehető, ha felütünk egy Lindsey kötetet, pláne ha a Malory sorozat valamelyik részét, akkor rózsaszín romantikus felhőn kényelmesen hátradőlős, álmodozós regency mesén izgulhatunk főhőseink garantáltan boldog egymásra találásáig vezető kalandjain, miközben egy olyan kiterjedt, szerető család tagjának érezhetjük magunkat, ahol gyakorta felkuncogunk majd a rokoni ugratásokon.
Fülszöveg:
Danny London egyik legsötétebb negyedében, fiúnak öltözve éli az árva utcagyerekek életét, és lopással keresi a kenyerét. Csak annyit tud, hogy családját megölték, de neki a csodával határos módon sikerült megmenekülnie. Jeremy Malory nem mindennapi körülmények között találkozik Dannyvel. A lány egy ócska fogadóban megpróbálja kirabolni az ifjú lordot, és akkor még egyikük sem tudja, hogy ez a kaland milyen váratlan fordulatokat hoz mindkettejük életébe. Ki ez a titokzatos nő, akinek a múltja a feledés homályába vész? Miért akarják még most is eltenni láb alól, és kinek áll útjában? Jeremyről mindenki tudja, hogy soha nem akar megnősülni, és mindennél fontosabbnak tartja a szabadságot. Mi történik, ha egy olyan nővel találkozik, aki hozzá hasonlóan gondolkodik, és határozott elképzelései vannak a jövőjéről? Képes ellenállni a kísértésnek, amikor Danny a szeme előtt változik át rongyos csavargóból gyönyörű nővé?
Most sem volt ez másként. Könnyed, szórakoztató, My Fair Ladyvel ötvözött hamupipőkés történet, megbolondítva egy csipetnyi humorral, a háttérben egy leleplezésre váró sötét árulással, ám eget rengető nagy meglepetések nélkül, egy csöppet kiszámítható fordulatokkal.
Illetve helyesbítek. A nyitó jelenet, Danny - no igen, folytatódik a férfiasra átköltött nevű hősnők sora - egyetlen igazi, de szörnyűséges emléke, rendesen meglepett. Szokatlan indulás egy románcnál, de a kíváncsiságomat kellően felpiszkálta. S amikor Jeremy barátja kínos helyzetének megoldásához elrabolja a fiúnak öltözött, besurranó tolvajként kenyerét kereső hősnőnket... a könyv megfogott magának.
Szerettem, alig akartam letenni, és valóban jókat kacarásztam itt-ott. A kedvenc részem talán a kiszabadult házi kedvences rész, no és amikor utána Jeremy a kétes felmenőkkel rendelkező egér mellé egy kiscicát és kutyust ajándékoz Danny-nek.
"A lány Carlton mellkasára térdelt, hogy ne tudjon felállni. – Az az én kedvenc állatom – közölte az elképedt szolgával. – Ha még egyszer megpróbálod megölni, esküszöm, hogy én váglak fejbe vágni azzal a seprűvel. ...Hiba volt eddig várni a regény elolvasásával. Elbűvölő kedves kis mese, ami pár órára garantáltan elfelejteti a valóságot. El is határoztam, hogy a folytatásokat is hamarosan kézbe fogom venni.
– Nem tudtam, hogy a tiéd – mentegetőzött a férfi. A lány bólintott, és éppen le akart szállni róla, amikor Jeremy lépett be a konyhába, akit szintén odacsalt az éktelen lárma.
– Ki vagy rúgva, Carlton – mondta.
Danny a lordra nézett, és látta, hogy nem mosolyog. Az arckifejezése azt sugallta, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mondott. – Miért van kirúgva?
– Birtokháborítás miatt."
2011/28.
Historical/05.
Várólista/04.