Christina Dodd - Scent of Darkness - A sötétség illata

A sötétség örökösei sorozatról

Fülszöveg: Ezer évvel ezelőtt egy brutális harcos járta az orosz sztyeppéket, és veszedelmes üzletet kötött. Cserébe a képességért, hogy átalakulhasson kegyetlen, vérengző fenevaddá, amikor csak kedve tartja. Konsztantin eladta a lelkét - és leszármazottai lelkét - az ördögnek. Aztán egy nap egy veszélyes prófécia felfedi az igazságot: egy család arra rendeltetett, hogy megküzdjön a sötétséggel - vagy szembenézzen a kárhozattal.
Ann Smith szerelmes főnökébe, Jasha Wilderbe, azonban a férfi elcsábítására irányuló merész terve füstbe megy, amikor szembesül egy erős farkassal, amely a szeme láttára változik át azzá a férfivá, akit imád. Hamarosan rájön, hogy nem menekülhet el a sorsa elől, ugyanis Jasha Konsztantin leszármazottja, és Ann feladata megtörni a férfi lelkét gúzsba kötő átkot.

Kissé szkeptikusan vettem a kezembe ezt a regényt, s még csak nem is azért mert furcsállanám, amiért a szerző írt már történelmi-, contemporary- és paranormális romantikus történetet is, sokkal inkább, mert a régebben olvasott Christina Dodd kötetetek között akadt már nagyon is kedvemre való, ám olyan is, amit szinte alig akaródzott befejezni.
Szerencsére ez a könyv a jó kategóriába tartozik. Az események szinte végig egy szálon futnak, majdhogynem végig csak a főszereplőkre koncentrálunk. Nem éreztem a másodszál hiányát, viszont talán ez lehetett az oka, hogy jóformán egy ültő helyemben elfogyasztottam a lapokat. Szeretem az macsó alfahímeket, bírom a farkasokat... ki hibáztatna, hogy rabul ejtett Jasha. Annt is könnyen megkedveltem, minden bizonnyal azért mert emlékszem még, milyen is plátói szerelemtől sóhajtozni, és ezért nagyon tetszett, hogy ő bizony elhatározta, tesz azért, hogy ez az ezidáig egyoldalú dolog túllendülhessen a holtponton.
Picit csalódott vagyok, hogy a szülők szerelméről keveset tudhattunk meg, pedig az átok megtörésében nekik van igazi szerepük, gyermekeik és választottjaik inkább eszközök a paktumból való megszabaduláshoz. És Ann rejtélyes tetoválásától is többet vártam volna. Olvasás közben komoly kombinálások zajlottak a fejemben, amelyek többségében Jasha karján tini korában megjelenő kígyó tetoválásokkal hoztam összefüggésbe. De semmi ilyen nem derült ki. :( Talán a későbbiekben? Nem bánnám, mert számomra így kicsit kidolgozatlan ez a szál.
Egy dolog miatt viszont tényleg húztam a számat, s ez elég is ahhoz, hogy nálam megtörje a szinte tökéletes összképet. Képtelen vagyok megbocsátani, hogy a szerző azt találta a legjobbnak, ha a főszereplők először ennyire durván lesznek egymáséi. Az ugyan egyértelműen kiderült, hogy Ann mennyire fülig bele van habarodva a főnökébe, ám Jasha részéről ilyesminek semmi jele nem volt. S akkor bumm, teljesen begerjedve letámadja a halálra rémült nőt. Számomra túl gyors, túl váratlan... túl állatias volt ez az erőszakosság, még akkor is, ha később igyekszik a legfigyelmesebben kezelni párját. Hmm, igen, azt hiszem nekem jobban bejönnek az óvó, gyengéd alakváltók.
Ígéretes, de messze nem hibátlan sorozat indító pararománc. Folytatom is a soron következővel. Ó, és említettem már, hogy J.R. Ward is írt ajánlót a sorozathoz? :)

2011/29.

Paranormal/18.