Darynda Jones - First Grave on the Right

Fülszöveg: Charley Davidson: részmunkaidőben magánnyomozó, főállásban Zord Kaszás.
Charley halott embereket lát, s az ő feladata meggyőzni őket, keljenek át a fénybe. Ám amikor a holtak nem annyira természetes okból haláloztak el, értsd: meggyilkolták őket, gyakorta szeretnék, ha Charley igazságot szolgáltatna. Hősnőnk egyébként is komplikált életét tovább bonyolítja, hogy éjjelente vadító álmot lát valakiről, aki egész életében követte, valakiről, aki csöppet sem holt, hanem sokkal több annál...

Hajszál választ el attól, hogy totális pofára esésként könyveljem el ezt a regényt.
Imádtam a borítót, lelkendező ajánlókat olvastam róla, J.R. Ward biztatta rajongóit az írónő megismerésére, ráadásul a kézirat megnyerte a legjobb debütáló paranormális regény díját a 2009-es Golden Heart-on. Mi sem látszott természetesebbnek, mint hogy nekem ezt a könyvet olvasnom kell.
Nos, talán nem kellett volna ennyire elkapkodnom. Tény, akkor kezdtem bele, amikor még szinte fel sem ocsúdtam a Forbidden élményből. Tagadhatatlan, hogy elég nagy elvárásokkal ütöttem fel a lapokat a fentebb leírtak miatt. Ám azt kell mondanom, nálam a legnagyobb jóindulattal is csak épp hogy elmegy szinten teljesített. Hogy miért?
Humor faktor: Képes vagyok azért örök rajongójává válni egy-egy írónak, mert tökéletes arányban adagolja a cinikus, gúnyos poénokat. Azt hittem, itt is ez fog várni. Ám a kezdeti lelkesedésem rohamosan csökkent az elolvasott oldalak számának növekedésével. A közepére eljutottam oda, hogy ha még egyszer az kell olvasnom, hogy a "túloldalra, no nem arra a túloldalra", hát sikítok. Így visszatekintve olybá tetszik, annyira erőltetetten próbált vicces lenni néhol a szöveg, hogy számomra inkább irritálónak tűnt szórakoztató helyett.
Szellemek: Összezavarodtam ezektől a halott emberkéktől. Fura volt a sarokban álló, onnan sose ki nem mozduló öregúr, Mr. Wong - a végére már dühödten vicsorogtam, amikor megemlítették szegényt, mert egy árva kukk sem derült ki arról, szerencsétlen miért is lebeg ott a fal felé fordulva ki tudja már mióta -, az elhunyt perverz szomszéd bácsitól hidegrázásom volt, azt pedig nem igen értettem, hogy képesek-e mozgatni tárgyakat, avagy sem - esetleg csak a tizenhárom éves kölykök jutnak el a tudás e szintjére.
Nyomozás: Kettő is mindjárt. Egy magánéleti hajtóvadászat a dögös pasi után, és egy hivatalos nyomozás szövevényes, gyilkosságokkal és emberrablásokkal tarkított, alvilági ügyben. Vajon csak nekem volt fura, hogy míg utóbbit olyan félkézzel is stílusban bonyolították, addig az előbbi irtó nagy misztériumként volt beállítva?
Reyes: Mindig is fenemód vonzódtam a sokat szenvedett hősökhöz, akik ráadásképp persze mindig vadítóan szexisek, ugyanakkor kissé félelmetesek, de amolyan igazi védelmezők. S ha a könyv folytatását a kezembe fogom venni, annak ez a rajongásom lesz az oka. Mert Reyesben megvan a lehetőség, csak valahogy nem aknázta ki a szerző. Származásától húúúú, dobog a természetfeletti románcokért visítozó szívem. Védelmező ösztön, izzó szexualitás kipipálva. De az a pár jelenet, ahol feltűnik, s hajlandó megszólalni is, hát könyörgöm, édeskevés. Már születése óta várta a hősnőt? Nem emlékezett rá Földre születése folytán? Oké, node akkor mi a jó égért hagyta szem elől tűnni akkor, amikor végre ott állt vele szemben? Ja, és az álombéli lepedő akrobatika nálam még nem az olthatatlan fene nagy szerelem szinonimája.
Cliffhanger: Biz' isten elfeledkeztem volna az unalmas első kétszáz oldalról, megbocsátottam volna az ezredszer is elismételt közhelyeket, felülemelkedtem volna a kurta-furcsa egymásra találáson, ha nem vág a képembe Ms. Jones egy ilyen zárszót. Happy end? Közelében sincs. Könnyed vicceskedés, mint eddig? Szó sincs róla. Ellenben a főhős csak úgy eltűnik, a jó és rossz kozmikus harcához húzzák a vészharangot... és... és nem tudom.
Bosszús vagyok ettől a könyvtől! Ám őrjítő módon piszkál a kíváncsiság, vajon milyen lesz a folytatás?

: A sorozatnak máris két további kötetet ígér a hivatalos honlap.

2011/33.
Ebbok/11.

Paranormal/20.