2011. március 17., csütörtök

Nalini Singh - Slave to Sensation - Vonzódás

Fülszöveg: Sascha Duncan mentál. Mint fajának minden képviselője, ő is különleges mentális képességekkel rendelkezik és minden érzelmet, érzést száműzött az életéből. Sascha azonban más, mint népe többi tagja, és ezt a hibáját rejtegetnie kell.
Lucas Hunter alakváltó. Egyszerre ember és leopárd; az ösztönei, érzelmei és a falkája iránti szeretet vezérli.

A két faj eddig békében élt egymás mellett, most azonban háború fenyeget: egy mentál sorozatgyilkos szedi áldozatait az alakváltó nők közül. Lucas meg akarja találni a tettest, és ehhez Saschán keresztül szeretné megismerni az ellenség féltve őrzött titkait. Van azonban valami ebben a látszólag jéghideg lányban, ami lenyűgözi a férfiban lakó vadállatot. Csakhogy ez a vonzódás mindkettőjük vesztét jelentheti.
A telitalálat angyal sorozat borítók után kíváncsi voltam, mivel tud meglepni minket a kiadó. Nem okoztak csalódást. Ha a jövőben is folytatják ezt, az engem erősen a német nyelvű kiadásokra emlékeztető stílust, részemről elégedett leszek. Az izmos férfi mellkas szemrevaló, az állatalakjukra utaló mintázat pedig ötletesen hangulatteremtő. Szépen tükrözi a sorozat lényegét, jobban, mint a néhol semmitmondó eredeti címlapok. Igaz, akkor is örültem volna, ha a brit borítókra hajaz a külalak. A karakteres, vad férfiarc, rajta a harciasságukról tanúskodó sebekkel… nyami.
S a mintázatot említve: Nem hagyott nyugodni a leopárd / párduc, petty / nem petty kavarodás a fejemben, így utána olvastam kicsit a dolognak. – Ugye, mire rá nem veszi az ember lányát egy jó romantikus? Még merjék mondani, hogy nincs tanító vonatkozásuk! – Szóval, a fekete párducokon is látszanak a foltok, attól függő mértékben, mennyire is teng bennük túl a fekete pigment.
Szerintem egész jó EZ a kép. Ja, és a leopárd voltaképp párduc.

Szeretnék azon bánatomnak hangot adni, hogy bár mindig fokozottan óvom, kímélem a könyveimet, egész egyszerűen képtelen voltam megakadályozni, hogy a gerinc elég csúnyán betörjön. :/ Nem tudom, van-e erre külön technika, de ruganyosabb anyagot kérnék szépen a következőkhöz, mert különben hogyan fogják bírni a többszöri olvasást. Márpedig ha a többi kötet is ilyen jól sikerült, biztos vagyok benne, nem egyszer fogom őket levenni a polcról.

Több panaszt hallottam, olvastam a belső kinézet és tartalmi elrendezés kapcsán. Egyet is értek, meg nem is. Nekem tetszett a fedőlapok belsejének kinézete, ami ugyan semmi nagy extrát nem adott, de nagyon szépen hozta a Dark feelinget, viszont valóban jó lett volna egy csöppnyi ízelítő a soron következő részből, pláne, hogy a fülszöveg végén szó is esik róla, hogy hamarosan azzal is találkozhatunk a boltok polcain.
Ó, ide vele nekünk! Node ne szaladjak ennyire előre...
A könyv szuper! Imádtam, hogy Singh úgy írt le jó néhány számomra idegen, de az általa megálmodott világban fontos szerepet játszó dolgot, hogy tökéletesen megértettem, és átéreztem. Mint mondjuk a mentálháló. Elképesztően jól érzékeltette a különböző egyéneket, s az őket összekötő információ áramlatokat. A másik, ami miatt le a kalappal, hogy időben úgy helyezte el a történetet, hogy az egy természetfelettire valamennyire is nyitott olvasónak már-már hihető jövőkép legyen, ám ugyanakkor nem megy bele feleslegesen futurisztikus részletekbe. Gyakorta olyan érzésem volt, bármikor összefuthatnék a szereplőkkel a következő utcasarkon. Bárcsak… :)

A történetszövés kellemes, nincs túlbonyolítva, könnyedén követhető, akárcsak a nyelvezet, ami mentes minden cifraságtól. A mellékszereplőkkel olyan ütemben találkozunk, hogy az pont követhető. A két, sok mindenben eltérő faj – a logikus mentálok, és az érzelmesebb alakváltók - egyaránt érzékletesen kerültek bemutatásra. Előbbieket a kérlelhetetlen logika és fegyelem, míg utóbbiakat a melegség, összetartás és egymásért kiállás jellemzi talán a leginkább.

A főszereplőkkel nagyjából minden rendben volt. Naná, ki ne szeretné a szexis, vad, erős férfiakat, s itt aztán tobzódhatott a képzelet. Ó igen, képzelet. Nagyon tetszettek az álmok, amelyek érzékiséget hoztak a sztoriba. Igaz, az én kedvencem az az álomban megesett találka volt, amelyben az összebújáson kívül semmi nem történt Lucas és Sascha között. Számomra az már nem csak a vágyról, hanem az igazi szeretettről árulkodott. Ennek ellenére egy kis időbe beletelt, amíg Saschát teljesen megkedveltem, ám amikor Lucas és közte már virágba borult a szerelem, és vissza-visszavágott a parancsolgató férfinak… na akkor már tudtam, bírom a csajt.
– Azzal egyetértek, hogy a párok közötti kapcsolat majdnem mentális. De ilyet nem tudok kiépíteni a falka többi tagjával. Hogyan párosodhatnék több leopárddal?
– Sehogy – csattant fel Lucas önkéntelenül. – Te az enyém vagy. Ennyi.
Sascha összeráncolta a szemöldökét, úgy nézett Lucasra.
– Ezt én is tudom, uram, királyom!
Egy apróság bökte csak a csőrömet. Mégpedig a kiscica kifejezés. Magam sem tudom megmagyarázni, miért kapcsolja az agyam ezt inkább egy gyermek kedveskedő megszólításához, mint szerelmesek egymás közti becézéséhez, de így van. Persze a cicám is elég furcsán hangzott volna… Miért van az, hogy a saját anyanyelvünkön nem klappol a dolog, míg angolul teljesen rendben lévőnek tűnik? Őrület! Említettem mostanában, mennyire nem irigylem a fordítókat?
Hogy kinek olvasnám legszívesebben a történetét? Dorian és a SnowDancerek vezetője az, akikre a leginkább kíváncsi vagyok. Hiába, azt hiszem gyengéim a sérült hősök. Legyen szó külsejüket markánssá tévő forradásról, vagy érzelmi törésről – oké, mentálisan instabil hősszerelmesre nincs gusztusom – valahogy még jobban el tudnak bűvölni, mint egy Mr. Tökéletes. Kb a regény feléig ha eljutottam, amikor már tudtam, utána kell néznem, mikor következik saját ’boldogan éltek…’ történetük, mert hogy lesz nekik, nem lehetett kérdés. Sajnos várni kell rájuk, hiszen Dorian négy kötettel odébb, Hawke pedig odakinn is csak júniusban lép elő főszereplővé. Viszont a még megjelenés előtt álló Kiss of Snow-t megtekintve irtóra örültem, amikor megláttam Hawke párjának nevét. Képtelen voltam nem megereszteni egy ’ó, hogy mennyire tudtam’ típusú mosolyt. Már itt, a sorozatnyitó huszadik fejezetében összeboronáltam őket, amikor érezni lehetett a pattogó szikrákat a kék szemű farkas alfa és a felvágott nyelvű renegát mentál lány között.
Azt hiszem tényleg csak annyit mondhatok, még sok Nalini Singh regényt nekünk!

A könyvért az EGMONT KIADÓnak tartozom köszönettel.

2011/13.
Paranormal/10

2 megjegyzés:

  1. Ez a könyv nálam is a listán van. Én egy kis színt el tudnék viselni a borítón még a fekete fehér mellett.:) Szépen kivesézted a könyvet, mármint a borítót, meg hogy törik olvasás közben. Sajnos én is nagyon sokat mérgelődök ezek miatt. Ép most vettem egy könyvet a kezembe, ami kemény táblás és képzeld van benne könyvjelző szalag. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de nagyon megörültem neki. Ezek az apró örömök az igaziak:))

    VálaszTörlés
  2. Hello!
    Nekem is hatalmas kedvencem ez a könyv, nagyon szeretem az írónő stílusát is, a másik sorozata is teljesen elbűvölt :)
    Alig várom, hogy jöjjön a többi rész!

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top