2011. március 29., kedd

Sherrilyn Kenyon - Invincible

Fülszöveg: Amikor már azt hitte, nem lehetne rosszabb...
Épp csak túlélt egy zombi támadást, de az alakváltók és démonok által megszállt világban máris újabb megpróbáltatás vár rá. Sötét erő akarja szolgájává tenni, s ha csak meg nem tanulja egy hét alatt, hogyan élessze fel a holtakat sírjukból, ő is egy lesz közülük.
Múlt héten megérkezett Nick krónikájának második felvonása. Hurrá! Bár halálosan kikészülök attól a gondolattól, hogy ha az eddigi ütemben érkeznek a kötetek, azaz évi egy a fősorozatba, s egy ebbe a mellékhajtásba, akkor még tíz év mire minden a helyére zökken, voltaképpen nagyon élvezem az utazást.
Ifjúsági fantasy, amely alig pár nappal az előző kötet eseményei után következik, és ebben is feltűnnek egy-egy röpke jelenetre rég megszeretett kedvenceim, pl Kyrian, Dev, Ash, Simi. Persze ettől még nem kellene ennyire imádnom, de a helyzet az, hogy a jó sztori mellé itt mintha még nagyobb dózisban érkezne az a pikírt, gunyoros, néhol cinikus humor, ami miatt egyik nagy kedvencem lett Sherrilyn Kenyon. Talán azért tud ennyire tobzódni, mert Nick karaktere egy amolyan nagyszájú okostóni. Az események igazán szórakoztatóan pörögnek. Szinte egy jó kis sorozat epizódja forgott a fejemben, miközben faltam a lapokat. Új adottságok, új ellenség, megkedvelhető mellékszereplők, idegeket borzoló félmondatok... s egy rövidke, megnevezetlenek között zajló párbeszéd részlet, amely teljesen kiakasztott... ismét, hogy naná, a falat kaparjam a folytatásért.


***Spoiler! Mindenki csak saját felelősségre olvassa az elkövetkezőket.***

Először a könyv elején fogtam padlót, amikor a felnőtt, ereje teljében lévő, hosszú időt megélt Malachai és a szörfölős istenség, Savitar váltanak pár ingerült mondatot. Nem elég, hogy egy elpusztult világot emlegetnek, amely érthető módon egy 'csöppet' kétségbe ejti az embert, de ott volt az a mondat...
"Kérdezd meg Acheront, mi történik, ha valaki a végzettel babrál, még ha az is a célja vele, hogy megvédjen másokat... ó, várj, már nem teheted meg, nem igaz!?"
Lefagytam, és bambán bámultam magam elé, miközben az agyam két fele lázasan azon vitatkozott, mennyire is lehet kegyetlen egy szerző. Örök harag és csatározás, avagy nagy kedvencem halála??? Ó nem, nem teheti ezt velem Kenyon! Ugye nem?
Másodszor pedig akkor akadt fenn a szemem, amikor már úgy tűnt, minden rendben, a gonosz kiiktatva, Nickre eztán újabb jó barátok vigyáznak a rá váró megpróbáltatások során. Aztán...
"- Nos, mi hírrel tudsz szolgálni?
- Az emberünk a helyén, egyike azoknak, akikben bízik a fiatal Malachai.
- Biztos vagy benne?
- Teljességgel. Gautier át fog állni, és szabadok leszünk.
- Szabadság...
- Mind közül a legszebb szó. S miután felszabadultunk, az emberek vére folyóként fog hömpölyögni a macskaköves utakon."
Mi vaaaaaaaan??? Ki az, akit megszeretek, és akiről kiderül, hogy báránybőrbe - oké, talán démonbőrbe - bújt farkas? A lány, akitől főhősünk élete első csókjait kapja vagy a jó barátnak tűnő testőr démon? Vagy olyan ármánykodik a háttérben, akire nem is gyanakodnék? Ó, jaj!
Ó, a testőrnek kirendelt démon, Caleb! Erős, szexis, és megőrjít, hogy nem tudom eldönteni, mi is a helyzet vele, de annyira bejön nekem, hogy akár a saját regényére is vevő lennék.
S ha már így belemerülök a poénok lelövésébe, még egy jópofa szösszenetet szeretnék ide pöttyinteni. Srácunk és eredeti múltjában nem szereplő első barátnője között zajló beszélgetés:
" - Te és én. Pontosan mi van közöttünk?
- Őszintén? Fogalmam sincs. Kedvellek, nagyon.
- Ezt jó tudni. De?
- Nem lenne szabad ilyen közel kerülnünk.
- Te vagy az, aki folyton csókolgat.
A lány arca elvörösödött. - Tudom. Abba kell hagynom, hogy folyton megbotlok, és a szádra esek.
- Ó, az az volt?
- Persze!"
Ha már csajokról esik szó. Kifeküdtem, amikor a felnőtt Nick rárival ifjú önmagára, hogy Siminek még a kezét sem foghatja meg soha. És igen, Sim most is hozza a formáját. Jópofa, be nem áll a szája, rengeteget eszik, kitörő örömmel fogadja, amikor végre szabadon megsüthet egy gonosz démont... de csak nekem különös, hogy nem derül fény arra, hogy Akri voltaképp Ash? Vagy lemaradtam volna valamiről?

*** Spoiler vége***

Bár a No Mercy-ben néha már nagyon szerettem volna megnyakalni Gautier-t, most ismét a rajongói között vagyok. Elképesztő regény, bámulatosan jól megírt dialógusok, imádni való szereplők, magával ragadó történetszövés.
Zárásként pedig egy nagyszerű mondat a könyvből, ami csodásan summázza Nick életét. Egy kínai átok - igen átok, így üt igazán a mondandó -: "Legyen érdekes életed!"

Infó: A Sanctuary allapján megtalálható a regény első két fejezete, és videó kedvcsinálója.


2011/17.
Paranormal/12
Ebook/5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top