Kresley Cole - Dreams of a Dark Warrior
Fülszöveg: Megesküdött, hogy eljön érte...Imádom azt a pompás, színes és eleven karakterekkel teli világot, amelyben Cole mindig olyan nagyszerűen vegyíti az izzó szenvedélyt, a lángoló szerelmet és a pörgő izgalmakat, s úgy tűnik, a sorozatban előre haladva csak egyre jobbak és jobbak lesznek a kötetek. Hogy mennyire tetszett ez a könyv? Hmmm, hogy is fogalmazzak... Megjelenés után rögtön rávetettem magam, két nap alatt kivégeztem, majd dühös voltam magamra, amiért szinte egyszerre bekebeleztem. Na ENNYIRE tetszett. :)
Megölték, mielőtt feleségül vehette volna Ragyogó Regint. A hadúr, Ádáz Aiden, egy örökkévalóságon át kutatta szerelmét, mindig más személyként újjászületve, előző életeire nem, csupán a végtelen vágyódásra emlékezve.
Visszatértére várt...
Amikor Regin szembe találja magát a kegyetlen kelta harcossal, Declan Chase-el, büszke hadvezérének reinkarnációját ismeri fel benne. Ám Declan fogságba ejti, és megtorlásra készül minden hallhatatlan ellen, nem tudván, hogy ő maga is egy közülük.
Kielégíteni a vágyódást, amely a halálnál is erősebb...
Minden újjászületésnek ára van. Aiden arra van kárhoztatva, mihelyt emlékezni kezd múltjára, meghaljon. Hogy megmeneküljön Declan kínvallatása alól, Reginnek fel kell élesztenie az egykor köztük lángoló szenvedélyt, még akkor is, ha ez azt jelenti, ismét elveszíti azt az egyetlen férfit, akit valaha képes volt szeretni.
Persze pont azért, mert ennyire szerettem minden lapját, nehezemre esik összefüggő bejegyzés bepötyögni ahelyett, hogy olyanokat írnék, hogy óóó az a jelenet..., meg az a pillanat..., és jesszusom, na annál a résznél pedig... Node erre ugyan ki lenne kíváncsi?
A könyv párhuzamosan halad az előző kötetek (Lucia és Carow regényének) eseményeivel, itt-ott összefut azzal, ám főhőseink története évezreddel azelőtt kezdődött, amikor Reg csupán 12 éves valhalla szökevényként először találkozott Aidannel, a halhatatlanság elnyeréséért harcoló berserker hadvezérrel (Woden/Odin jele alatt kétszáz győzelmet szerezni nem semmi, de a jutalom az örök élet). Hiába a majd húsz év korkülönbség, a férfi szinte rögtön tudta, hogy az aprócska valkűr lesz élete szerelme, így esküt tett neki, hogy hűen fogja várni, míg a lány idősebbként vissza nem tér hozzá.
A sok cölibátusi év utáni viszontlátást követő hónapokban mindegyre közelebb kerültek egymáshoz, szerelmük szárba szökkent. De első igazi szerelmes éjjelük után egy vérszomjas vámpír meggyilkolta Aidant, aki még halála előtt örök ígéretet tett menyasszonyának, hogy mindig vissza fog térni hozzá. Ám mivel halandóként hált halhatatlannal, magára vonta az Istenek haragját. Így bár ígéretéhez híven minden újjászületésekor megleli Regint, mihelyt visszatérnek tudatos emlékei kettejükről, újra és újra meghal, mind összetörtebb szívvel hagyva hátra a nőt.
"Gondolkozz, mielőtt cselekszel! Ha még egyszer hallom ezt a ki$#*@tt mondatot...A pimasz, nagyszájú, okostóni valkűrt, Regint igazi partis csajnak ismerhettük meg eddig. Most végre beláttunk a csillogó, vidám álarc mögé, hogy rájöjjünk, mennyivel összetettem személyiség is a modernkori harcos kis kardforgatónk, mint azt eddig gondoltuk.~ Ragyogó Regin
"Csak a halott halhatatlan a jó halhatatlan."A szörnyűségesen megkínzott, életét a szeretteit megölő halhatatlan lények kiirtásának szentelő Declan Chaseben ellentmondásos, viharos érzelmek kavarognak attól a pillanattól kezdve, hogy megpillantja az elbűvölő valkűrt. Önmagának tett ígérete, az elhivatottság és a múlt kényszere, az éledező vonzalom között őrlődik. De mielőtt megismerhetné a szerelmet, önmagát kell megismernie, és az út nehéz és fájdalmas mindkettejüknek. Ez az eddigi leghosszabb IAD kötet, és talán furcsa, de a legnagyobb része Declanről, az ő gondolatairól szól. Baj lenne ez? Dehogy, sőt! Szerintem ez érte el, hogy annak ellenére milyen gonosznak tűnt kezdetben, ennyire meg tudtam szeretni. Először gyűlöltem azt a szemetet, aki képes bántani kedvenceimet, aztán sajnáltam, hiszen annyit szenvedett, majd fülig belezúgtam a sötét 'hercegbe'.~ Declan Chase
Anélkül, hogy túl sok részletet árulnék el, két jelenetet muszáj megemlítenem csupán azért, mert annak ellenére, hogy nem vagyok egy bőgőmasina, ezeknél rendesen párásodott a tekintetem: Regin borzalmas kínzásánál, amikor könyörgött Declanért, teljesen kiborultam. Majd amikor annyi viszontagság után ismét közbeszólt a halál... istenem, majdnem zokogásban törtem ki olvasva a búcsúzás pillanatait. De megnyugtatok mindenkit, természetesen most is megkapjuk a happy endet.
Miközben a főhősökért drukkoltam, Cole mesterien felpiszkálta a kíváncsiságomat Lothaire-val. Mindig annyira igyekszik gonosznak mutatni magát, de valahogy sokszor ott lyukadunk ki, hogy voltaképp másoknak is segít, miközben saját céljáért tesz meg mindent éppen. Sajnálatomra viszont csak pinduri semmiséget olvashattam a jövőbeni főszereplőknek ígért vérfarkas Uilleamről (komolyan van társa??? mikor? hol? hogyan?), valamint a varászlónő Lanthe-ról s az őt üldöző Thronosról. Rájuk is kíváncsi lettem volna... nagyon.
Fantasztikus regény volt, tényleg. Utáltam és imádtam Declant, mint ahogyan Regin is, és szinte szomorú voltam, amikor bezártam a könyvet. És hol van még a folytatás...
A regény eleje elolvasható az írónő honlapján.
2011/10.
Paranormal/8.