2011. március 20., vasárnap

Catherine Anderson - Early Dawn - Felkelő nap



Keegan-Paxton trilógia:

1. Keegan's Lady - Gyógyító szenvedély
Ace & Caitlen
2. Summer Breeze - Nyári szellő
Joseph & Rachel
3. Early Dawn - Felkelő nap
Matthew & Eden


Fülszöveg:
Eden Paxton egy szerelmi csalódást követően hagyja el San Franciscót, hogy nyugalmat leljen családja körében, vidéken. Ám a vonatút során támadás éri, elrabolja egy bűnbanda, hogy a mexikói határon eladva jó pénzt kapjanak a gyönyörű, vörös hajú lányért. Öt, gyötrelmesen hosszú napon át hurcolják magukkal a vadnyugaton, mire végre valaki a megmentésére siet... De vajon megbízhat-e egy olyan férfiban, aki elrablóihoz hasonlóan elhanyagoltan járja a vidéket, aki egy egész fegyverarzenált hord magával, aki messziről elkerüli a biztonsággal kecsegtető nagyvárosokat? A két ember kapcsolata kényszerű; együttlétük, egymásrautaltságuk mégis szép lassan kölcsönös vonzalommá alakul. Bár a számtalan megpróbáltatásnak még mindig nincs vége...
Két szívünknek már kedvessé vált család - Coulterek és Keegan-Paxtonék - találkoznak össze ebben a 19. századi vadnyugati történetben, amelyben van tragédia, bosszú, megváltás és gyengéd szerelem.
Ahogyan Andersontól megszokhattuk, hősnője nem egy saját árnyékától is megijedős gyenge virágszál, sokkal inkább egy, a sors viharában meghajló, de meg nem törő ifjú hölgy, aki bátran odaáll a szeretett férfi mellé, ha a helyzet úgy kívánja. A főhős pedig egy szűk szavú, tiszta szívű, gyengéd cowboy, ahogy az írónő oly sok könyvében.
A tartalom megmentést ígért, de nem csupán arról van szó, hogy Matthew kiszabadítja Edent brutális fogva tartóinak táborából, itt a főszereplők mindketten megmentik egymást a múlt kísértő fájdalmától. A körbe-körbe lovaglás, tábor verés, tábor bontás monotóniáját szépen törték meg a tájról festett gyönyörű leírások, amelyektől szinte láttam magam előtt a hegyeket, folyót, fákat, virágokat. S az írónő dicséretére legyen mondva úgy szőtte bele Eden bátyjait a történetbe, hogy nem csupán a családi összetartozást látjuk meg a szavak mögött, de aki nem olvasta a két fiútestvérről szóló regényeket, ennek a lapjait forgatva erős késztetést érez rá. Én magam ugyan már olvastam, de feltámadt bennem a vágy, hogy újra elővegyem, vagy legalább az emlékezetesebb részeket ismét átfussam.
Amikor leültem megírni ezt a bejegyzést, és végiggondoltam a könyv eseményeit, két dolog ejtett gondolkodóba, amelyek olvasás közben természetesnek tűntek, de így utólag picit sántítanak.
Az első maga a mentőakció. A történet szerint Matthew, hogy Edent nehogy veszélybe sodorja, kioson vele a részeg mámorban hortyogó Sebastionok táborából. Holott jó fegyverforgatóként ez kitűnő alkalom lett volna a leszámolásra. Rendben, félő lehetett, hogy élő pajzsként fogják használni szegény nőt, avagy megsebzi egy eltévedt golyó... node egy csendes penge megoldhatta volna a problémát, nem? Sőt, ha már itt tartunk, miután a tűzvonalból kimenekítette Edent, majd visszaosont a lovakat szélnek engedni, lövés dörren, hogy az állatok igazán nekiiramodjanak. Miért a levegőbe? Miért nem az öt útonálló valamelyikébe? Talán túl vérszomjas vagyok, de én bizony minimum egyet eltettem volna láb alól. Igaz, ebben az esetben nem nyúlhatott volna ilyen hosszúra főszereplőink közös utazása, s talán lemaradtunk volna kettejük egymásra találásáról. Mégis, nehezen szabadulok attól az érzéstől, hogy Matthew mindig is egy kedves farmer fiú maradt, hiába szeretett volna hideg szívű bosszúállóvá válni.
A másik, ami töprengésre késztetett, az Edent ért trauma, s az, ahogyan feldolgozta. Letépik a ruháját, kimondhatatlan - és leíratlan - dolgokra kényszerítik a kegyetlen férfiak. Szabadulása után olyan mocskodnak érzi magát, hogy majdnem véresre dörzsöli a bőrét. Viszont amikor Matthew-val eljut a kapcsolatuk a testiséghez, mintha már sehol nem lennének a rossz emlékek. Lehet, hogy én vagyok túl kekec, s valójában Eden lelke és kibontakozó szerelmük ennyire erős, de nekem úgy tűnt, túl könnyedén vette ezt az akadályt.
Ugyan ez a könyv elmarad A lélek dala, a Gyógyító szenvedély vagy a Dédelgetés mögött, azért aki szívesen olvas romantikus western kalandot, annak kár lenne kihagynia.






2011/14.

Hictorical/2.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top