Karen Rose visszaszámlálás...3...
Nem is olyan régen azért hördült fel a romantikus krimikért rajongók jelentős része, mert az Ulpius Kiadó facebook lapján az a hír látott napvilágot, hogy egyik kedvencük, Karen Rose, izgalmas sorozata befejezés nélkül marad a magyar könyvpiacon. Hál' isten hamar kiderült, hogy nem kell vészharangot kongatni a Daniel Vartanian trilógia felett, csupán a kiadó kereskedelmi és marketing politikája volt egy csöppet szeleburdi.Személy szerint úgy gondolom, egy rendkívül jól átgondolt, nagyszerűen felépített regényfolyamot kaphatunk, ráadásul igényes fordítói tolmácsolásban, így nagyon fájlalnám, ha ez lenne az utolsó Karen Rose regény, amit idehaza kiadnak. Hogy akik még nem ismerik, kedvet kapjanak, illetve akik már megszerették, egy kis pluszt olvashassanak, ezzel a bejegyzéssel három részes mini visszaszámlálás indul a Gyilkolj értem megjelenéséig.
Hatalmas köszönet illeti Weisz Böbe fordítót, aki nem csak munkának tekinti ezeket a könyveket, hanem ő maga is nagy szerelmese az írónő regényeinek. Lelkesen fogadta az ötletemet, és időt áldozott ránk. =)
Indításképpen íme három kérdés - válasz Böbével, Karen Rose "magyar hangjával":
1. Mi fogott meg legjobban a sorozatban?
Azóta, hogy az első könyvet, a Halj meg értemet lefordítottam, a sorozat mindegyik könyvét elolvastam, annyival magával ragadott ez a világ. Leginkább az fogott meg benne, hogy hús-vér szereplők életébe pillanthatok be, akiknek ugyanúgy megvannak a titkaik, fájdalmaik, mint bárki másnak, és nem mindenki gazdag meg szép és különleges. A legjobban azt imádom benne, hogy mindig akad egy nagy, szerető család, aki az összetartással segítségére siet az elesetteknek, akkor is, ha vér szerint nem hozzájuk tartozik. Karen Rose olyan szeretettel és megértéssel ábrázolja még a mellékszereplőket is (persze csak azt, aki megérdemli), hogy ezzel önkéntelenül is fölülemel a sorozatgyilkos által okozott szenvedéseken.
2. Ki a te kedvenc karaktered?
Az igazi kedvenc karakterem olyan könyvben van, ami még nem jelent meg magyarul: Mia Mitchell, pattogós nyomozónő, akinek igazából aranyból van a szíve. Viharvert bőrkabát alá rejti nőiességét. Durva apja miatt tart a férfiaktól, és talán azért is segít egy bántalmazott anyáknak és gyerekeiknek létrehozott menedék fenntartásában. Ez a menedék több könyvben is megjelenik, tulajdonképpen innen indul a sorozat. Azt hiszem amiatt is szeretem ezeket a könyveket, mert ilyesmire is felhívja a figyelmet. A megjelent könyvekből a kedvencem Papadopoulos ügynök anyukája, igazi tyúkanyó.
3. Ha ajánlani kellene a könyvet, mely mondattal győznéd meg a vonakodókat?
Hú, ezt inkább a többi olvasóra bíznám, nekem olyan ez a könyv, mintha a gyerekem volna, nem tudok elfogulatlan lenni. Talán annyit mondanék, hogy engem nagyon megrázott, mert pont ekkorák a gyerekeim, mint akiket a könyvben csapdába csalnak és bántalmaznak, és az első oldalakon mintha a világ összes kamaszlánya panaszkodna: „[Most] Végre felnőttszámba veszik. Nem úgy, ahogy az anyja. Monica a szemét forgatta. Még negyven évesen is szűz lesz, ha az anyja így folytatja. Szerencse, hogy okosabb vagyok én annál.[…] ILY2, gépelte be a vallomást, majd lecsapta a telefon tetejét. Régi vacak. Még kamera sincs benne. Ő az egyetlen, akinek nincs egy rohadt kamera sem a telefonján. Bezzeg az anyjának! De Monicának? Neki nincs! Az anyja totál leuralja.” Innen indul a történet.
Azóta, hogy az első könyvet, a Halj meg értemet lefordítottam, a sorozat mindegyik könyvét elolvastam, annyival magával ragadott ez a világ. Leginkább az fogott meg benne, hogy hús-vér szereplők életébe pillanthatok be, akiknek ugyanúgy megvannak a titkaik, fájdalmaik, mint bárki másnak, és nem mindenki gazdag meg szép és különleges. A legjobban azt imádom benne, hogy mindig akad egy nagy, szerető család, aki az összetartással segítségére siet az elesetteknek, akkor is, ha vér szerint nem hozzájuk tartozik. Karen Rose olyan szeretettel és megértéssel ábrázolja még a mellékszereplőket is (persze csak azt, aki megérdemli), hogy ezzel önkéntelenül is fölülemel a sorozatgyilkos által okozott szenvedéseken.
2. Ki a te kedvenc karaktered?
Az igazi kedvenc karakterem olyan könyvben van, ami még nem jelent meg magyarul: Mia Mitchell, pattogós nyomozónő, akinek igazából aranyból van a szíve. Viharvert bőrkabát alá rejti nőiességét. Durva apja miatt tart a férfiaktól, és talán azért is segít egy bántalmazott anyáknak és gyerekeiknek létrehozott menedék fenntartásában. Ez a menedék több könyvben is megjelenik, tulajdonképpen innen indul a sorozat. Azt hiszem amiatt is szeretem ezeket a könyveket, mert ilyesmire is felhívja a figyelmet. A megjelent könyvekből a kedvencem Papadopoulos ügynök anyukája, igazi tyúkanyó.
3. Ha ajánlani kellene a könyvet, mely mondattal győznéd meg a vonakodókat?
Hú, ezt inkább a többi olvasóra bíznám, nekem olyan ez a könyv, mintha a gyerekem volna, nem tudok elfogulatlan lenni. Talán annyit mondanék, hogy engem nagyon megrázott, mert pont ekkorák a gyerekeim, mint akiket a könyvben csapdába csalnak és bántalmaznak, és az első oldalakon mintha a világ összes kamaszlánya panaszkodna: „[Most] Végre felnőttszámba veszik. Nem úgy, ahogy az anyja. Monica a szemét forgatta. Még negyven évesen is szűz lesz, ha az anyja így folytatja. Szerencse, hogy okosabb vagyok én annál.[…] ILY2, gépelte be a vallomást, majd lecsapta a telefon tetejét. Régi vacak. Még kamera sincs benne. Ő az egyetlen, akinek nincs egy rohadt kamera sem a telefonján. Bezzeg az anyjának! De Monicának? Neki nincs! Az anyja totál leuralja.” Innen indul a történet.
Legközelebb izgalmas háttér információk lesznek olvashatóak.
Senki ne felejtsen visszajönni! ;)
Senki ne felejtsen visszajönni! ;)