2010. április 22., csütörtök

Lara Adrian - Veil of Midnight - A vámpír bosszúja


Fülszöveg: Renata a pengék és lőfegyverek mestere, hihetetlen mentális képességek birtokosa, akit sem ember, sem vámpír nem győzhet le. Mégis halálos veszélybe kerül, amikor egy aranyhajú vámpír csapdába ejti... az érzékiség csapdájába, a földöntúli gyönyörök palotájába. Nikolainak a küzdelem a lételeme. Csupán egy nő állhat az útjába; a hűvös és szexi harcos, Renata. A vér erős kötelék, a szenvedély még erősebb, és valamelyiküknek pusztulnia kell.
Vegyes érzéseim vannak.
A legfőképpen azért, mert egészen jó romantikával fűszerezett akció történetet olvashattam, de sem az akció, sem a ráhintett romantika nem volt olyan hűűű de lehengerlő. Jól szórakoztam, de nem ez lenne az első könyv, amit másodszori - harmadszori - sokadszori olvasásra választanék.
Vagy lehet csak azért vagyok ilyen szőrözős, mert a főszereplő hölgyeményt úgy fel szerettem volna képelni a történet alatt kétszer is, hogy szinte vöröset láttam a pipától. A forrófejűnek nevezett vámpírnak hozzám képest egy angyal türelme van elrejtve a szexis izmai mögött valahol, hogy képes mindent megbocsátani.

Ja, és hogy a történet! Ezúttal a veszélyben lévő első generációsok közül az orosz Sergei Yakut felkutatására induló Nikolai talált párra az igen csak harcias (de meglehetősen hirtelen természetű) Kiválasztott, Renata személyében.

*** Spoiler***

Yakut után Montrealban kérdezősködő Nicot alaposan lépre csalja egy hosszú combú, elbűvölő nő... nem más, mint a mentális sokkolóként is remekül működő Renata. - Oké, itt még érthető, hogy egy az egyben kiütötte Nicolait. - Az első generációs rezidencián magához térve a harcosnak nem sok idejébe telik kideríteni, hogy a jó öreg vámpír mocsok a legjavából. Őszintén, mikor a fia hatalomvágya a vesztét okozta szinte ujjongtam, egyedül azon sajnálkozva, hogy nem szenvedett legalább egy kicsivel többet. S mit ad isten, a drága poronty magasba törve hamar pórul jár. Hiába, Dragos beteg tervéhez nem lehet csak úgy akárkinek csatlakozni!
Ám még mielőtt előzékenyen eltűntek volna a képből a zavaró tényezőként szereplő vámpír férfiak, Kiválasztottunk tanújelét adta enyhe hibbantságának. Mert most komolyan, ha valakit gyűlöl, de szívből, nem csupán maga miatt, de a vele együtt csapdában vergődő tüneményes szöszke kislány miatt is, akkor mi a jó életnek támad rá arra, akiről úgy hiszi, hogy megszabadította utálata tárgyától? Pláne egy vérforraló lopott csók és erős szimpátia érzések után. De most tényleg... Miután szegény Nicot kis híján a teljes megsemmisülésig kínozták, nem tudtam teljes szívből értékelni Renata mentőakcióját. Nem csupán mert aktív szerepe volt abban, hogy egyáltalán elfogták a harcost, hanem mert az indítéka messze nem az volt, hogy rájött mekkora ballépést követett el. Á nem, segítségre volt szüksége Mira, a pöttöm leányzó kiszabadításához, akit előző éjjel eladtak egy beteg lelkű, és mint később kiderül, Dragos-szal szövetkezett vámpírnak.
Hogy a cukisága mellett miért is jelentős tényező Mira a történet szempontjából? Magától érthetődően ő maga is Kiválasztott, s a különleges képessége az, hogy szemei mindenkinek bepillantást nyújtanak jövője egy-egy sorsfordító jelenetébe. Adottságok! Nico édesanyja a Földanyával osztozhatott a géneken, Reichen családjában pedig egy sárkánynak is kell lennie. :) Egyre izgalmasabb képességekről szerzünk tudomást.
Nos tehát, hőseink igyekeznek felkészülni a mentőakcióra. Naná, hogy kalandos napjaik alatt sikerül összemelegedniük... vérkötelék, izzó pillanatok, szerelmi vallomások... Majd elérkezik az akció estéje. Mivel időközben világossá vált, hogy nagyon nagy dolgok húzódnak a háttérben, a Rend elsődleges prioritásnak a teljes fajt, sőt emberiséget veszélyeztető őrült likvidálásához elvezető személyek fogságba ejtését jelölte meg, a kislány kimenekítését ezzel időlegesen hátrébb sorolva. Amikor ez kiderül Renatának, bepöccen, ismét kiüti Niconkat - a lököttje -, és mintha Lady Terminator lenne, elviharzik, hogy maga mentse meg a lánykát. 'Ügyes' húzásával segédkezet nyújtott ahhoz, hogy a saját első generációs hadseregének megteremtésén ügyködő elmebeteg és hat társa elszeleljen.

A könyv eseményei közül egy szívszaggató, és egy juj de jó dolgot kell még mindenképpen kiemelni.
A szomorú: Az előző kötetekben fel-fel tűnő, nekem kimondottan szimpatikus Andreas Reichent borzalmas veszteség éri, így nem is csoda, hogy egyetlen célja a bosszú lesz. S mivel egyértelmű, hogy ki állt a szörnyűséges vérfürdő mögött, több mint érdeklődést felkeltő a következő regény női főszereplőjének vezetékneve...
A szuper: A történet végén egy fiatal első generációs (igen, egyike Dragos teremtményeinek), Hunter csatlakozik a harchoz, a jók oldalán. A hallgatag vámpír akkor lopta be magát a szívembe, amikor óvatosan kézen fogva sétált el a kislánnyal. Nagyszerű, hogy egyszer neki is lesz saját regénye.

Nico szerelmi vallomása nekem mosolyt csalt a számra, mert olyan tüneményesen zavart, de ugyanakkor őszinte, hogy nem lehet nem szeretni:

“I’m not very good at this,” he murmured. “I want to tell you something…shit, I’m gonna fuck it up probably, but I want you to know that I care about you. I do…a hell of a lot, Renata.”...
“I care,” he blurted out, frustrated at himself for fumbling through the words that he wanted to be perfect for her. “I don’t know how it happened, or what it will even mean to you—if anything—but I need to say it anyway, because this is real. It’s real, and I’ve never felt this way before. Not about anyone.”...
“What I’m trying to say is…” He shook his head, feeling like a blithering ass, but Renata’s soft touch on his face soothed him. Her clear gaze brought him back, front and center, grounding him. “What I’m trying to tell you is, I’m falling for you…falling really hard. I wasn’t looking for this to happen. I didn’t think I’d ever truly want it, but…ah, Christ, Renata…when I look in your eyes, one word leaps into my mind every single time: Forever.”...
Niko ran his hands over her soft skin, into her damp hair. “I’m in love with you, Renata. I know I’m not a poet—shit, not even close. I don’t have all the fancy words I wish I could say to you…but I want you to know that what I’m feeling for you is real. I love you.”

Halkan megjegyezném, hogy nem igen értem az Ulpius címválasztását. Sokkal indokoltabbnak tartanám 'A vámpír bosszúja' elnevezést az eztán következő regényhez. Itt az eredeti címben szereplő fátyolnak jelentősége van, így ki tudja miért lett elfeledve. Ellenben hogy itt ki áll kin bosszút???


2010/42.

8 megjegyzés:

  1. Leírnád ezt az idézetet magyarul?

    VálaszTörlés
  2. A könyvben hanyadik oldalon van ez a rész?

    VálaszTörlés
  3. Az angolból ki tudom neked keresni, de magyarul nekem még nincsen meg. :(

    VálaszTörlés
  4. Barzsó Katalinaugusztus 23, 2010

    Hüvelykujjával megsimogatta Renata kézfejét és elmerült a lány zöld
    szemeinek ragyogásában.

    - Én nem vagyok valami jó ebben - dörmögte. Mondani akarok neked valamit...francba, valószínűleg el fogom rontani, de azt akarom, hogy tud, kedvellek téged. Nagyon is, Renata.
    A lány mereven nézte a férfit, olyan nyugodt és csendes volt, hogy a
    férfi nem volt benne biztos, hogy lélegzik.

    – Kedvellek - vallotta be, zavarta, hogy keresgélnie kell a tökéletes szavakat. - Nem tudom, hogy hogyan történt vagy, hogy egyáltalán jelent-e neked valamit, de mindenképpen el kellett mondanom, mert ez az igazság. Ez az igazság, és én még soha nem éreztem ilyet azelőtt. Senki iránt.

    A lány szája apró kis mosolyra húzódott, ahogy hallgatta a hebegő férfit, aki megpróbálta elmondani neki, hogy mi van a szíve mélyén. Próbálta, de nem találta azokat a szavakat, amiket keresett.

    - Azt próbálom elmondani, hogy... Megrázta a fejét, idiótának érezte magát, de Renata puha érintése az arcán megnyugtatta őt. A lány tiszta tekintete erőt adott neki, biztatta őt. – Azt próbálom elmondani neked, hogy beléd szerettem...igazán. Nem sejtettem, hogy ez fog történni. Soha nem gondoltam, hogy egyszer így fogok érezni, de...oh, Krisztusom, Renata mindig, mikor a szemedbe nézek, egyetlen szó lebeg előttem: Örökké.
    A lány lassan kifújta a levegőt, és sugárzóan boldog mosoly terült szét
    az arcán.

    Niko megsimogatta a lány puha bőrét és beletúrt a nedves hajába. – Szeretlek, Renata. Tudom, hogy ez nem valami költői – a francba még csak távolról sem az. Nem ismerem azokat a szép szavakat, amikkel elmondhatnám neked..., de azt akarom, hogy tudd, az, amit irántad érzek, valódi. Szeretlek.


    A lány halkan felnevetett. – Miért hiszed, hogy lírai vagy szép szavakra
    vágyom? Pontosan azt mondtad, amit hallani akartam, Nikolai.

    Átkarolta a férfi nyakát, és közel húzta magához egy hosszú, szenvedélyes csókra. – Én is szeretlek téged - suttogta a szájába. Pokolian félek ettől, de ez az igazság. Szeretlek, Nikolai.

    A férfi ajkai a lányé fölött időztek, és még mindig szorsan tartotta őt, azt kívánta, hogy bár soha ne kellene elengednie a nőt.


    (magyarul az idézet)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Katalin!
    Hálás köszönetem, hogy kisegítettél. :*
    Sajnos én a hét vége előtt nem kapok könyvcsomagot. :(

    VálaszTörlés
  6. Barzsó Katalinaugusztus 24, 2010

    A férfi ajkai a lányé fölött időztek, és még mindig szorsan tartotta őt, azt kívánta, hogy bár soha ne kellene elengednie a nőt. De az éjszaka egyre közeledett, és még meg kellett tennie valamit.
    - Renata meg kell tenned nekem valamit.
    Renata hozzábújt. – Bármit.

    - Nem tudom, hogy mi fog történni ma éjjel, de tudnom kell, hogy olyan erős vagy, amennyire lehetséges. Azt akarom, hogy igyál a véremből.

    Kibontakozott a férfi öleléséből és játékosan felvonta az egyik szemöldökét. – Biztos vagy benne, hogy nem csak a bugyimba akarsz újra bejutni?

    Niko felnevetett, az emlék hatására a hőség sebesen száguldott az ágyéka felé. - Az sem lenne ellenemre. De most komolyan...azt akarom, hogy ismét igyál belőlem. Megteszed ezt nekem?
    - Igen, természetesen.

    A férfi kisimított egy sötét tincset a nő homlokából. – Van még valami, Renata. Amikor ma elmegyünk Fabienhez, meghalnék, ha bármi...nos, csak nem akarom vállalni a rizikót, hogy elszakadok tőled. Végig tudnom kell, hogy minden rendben van veled, különben nem tudnék a feladatomra koncentrálni. Szükségem van rá, hogy kapcsolatban legyek veled. Tudom, hogy érzel azzal kapcsolatban, hogy Yakut pórázként használta a véredet, de megígérem neked, hogy én nem -
    – Igen, Nikolaj - mondta, miközben ujját a szájára téve el hallgatatta a
    férfit. – Igen...ihatsz belőlem.

    Az átkozódás elhalkult a megkönnyebbüléssel. – Ez örökre szóló kötelék - emlékeztette a nőt határozottan. - Ezt meg kell értened. Most vérkötelék fűz hozzám téged, ha én is iszom belőled, akkor azt már nem lehet visszafordítani.

    - Értem - mondta habozás nélkül, közelebb húzódott hozzá és mélyen, hosszan megcsókolta. – Értem, hogy a vérkötelék örökre szól...és még mindig azt mondom, hogy igen.

    Niko felnyögött, ahogy vére lángra lobbant. Agyarai megnyúltak, mohó vágy tört rá, hogy azonnal magáénak követelje Renatát. Megcsókolta, szíve vadul dübörgött mellkasában, ahogy a nő becsúsztatta nyelvét a szájába és játszani kezdett hegyes agyaraival.

    - Meztelenül akarlak téged - mondta, lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni azt a parancsoló hangot, amely szavaiból áradt. Részben ember volt, de volt egy másik része is – egy vadabb része – ami sokkal kevésbé volt türelmes, mint ahogy szerette volna.

    Niko ragyogó borostyán szemekkel figyelte, ahogy Renata gyorsan engedelmeskedik neki, leveszi a ruháit és visszafekszik a menedék árnyékos fűszőnyegére, széttárja a combjait, és minden gátlás nélkül felajánlja magát neki.
    – Oh, igen, hördült Niko. – Így már sokkal jobb.

    Őrülten vágyott a nőre. Leszaggatta magáról a ruháit és félre dobta őket, felmászott a nő csípőjére és átvetette rajta a lábát. Farka előre döfött, megrándult, ahogy a nő tollpihe cirógatással ingerelte. Parázsló tekintetét a lányéba fúrta, miközben csuklóját a szájához emelte és felsértette a húsát.

    – Engedd, hogy újra megízleljelek - mondta a lány, miközben felemelkedett, hogy elérje a felkínált vérző sebet. Karmazsin vörös cseppek hullottak a mellére, éles kontrasztot alkotva tejfehér bőrével. A nő nyöszörgött, ahogy csukott szemmel szívta a férfi vérét, ahogy megízlelte őt.




    (ITT egy másik kedvenc részem a könyvből)

    VálaszTörlés
  7. Szia, én nem rég találtam meg az oldalad, és nagyon örülök neki, mert épp most olvasom ezt a sorozatot. Kb. én is úgy vagyok vele, mint ahogy a következő kötet alatt írtad, hogy nem tartozik a legkedvencebbek közé, de mégis valahogy egymás után muszáj olvasnom, mert annyira kíváncsi vagyok a szereplőkre, akiket megszerettem. És igen, ennél a résznél én is a falra másztam a női főszereplőtől néha :), ami azért lomboz le egy kicsit, mert a korábbi részeknél nem ehhez voltam szokva, remélem ez csak kivétel. Sajnos én csak magyarul tudok olvasni, úgyhogy most várhatok valószínűleg egy jó darabig, míg folytatni tudom az olvasást. Már előre elvonási tüneteim vannak :). Pedig már úgy olvasnám a következő kötetet, és persze a vadászét meg pláne. Sóóóhaaaaj (nyusziii)

    VálaszTörlés
  8. Tetszett, de eddig Tegan könyvét tartom a legjobbnak (-:
    Kvedra

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top