Könyvfesztiválon jártam, sok mindent láttam...

A RIT fórumon megismert kedves Vali meggyőző invitálásának engedve úgy döntöttem idén fellátogatok a fővárosba, hogy most először én is ott lehessek a Könyvfesztiválon. Nem bántam meg a döntésem, mert egy csodálatos nap sok-sok élményével gazdagabban tértem haza a nap végén.
Ugyan a reggel 5 órai kelés nem esik jól az ember lányának, de az izgatott várakozás sokat segített a reggeli álmosság leküzdésében.
Ahogyan az a megfontolt utazóhoz illik, jó negyed órával a menetrend szerinti indulás időpontja előtt már a vonat pályaudvaron topogtam. Némi várakozás után, amikor már csak pár perc volt, hogy befusson a szerelvény, megszólalt a hangosbemondó. Mintha átok sújtana, ezúttal sem úsztam meg, hogy ne késsen a járatunk 20 percet. Komolyan kezdek aggódni, hogy ha én Budapest felé igyekszek, akkor vagy csúszik a menetidő vagy lerobbannak a szerelvények. De a lényeg, hogy röpke fél órával később, mint az eredeti tervben, 9 óra után csak befutottunk a Keletibe, és még Valit is sikerült megtalálni a tömegben.
Drága barátosném taxisokat és néhol autóversenyzőket megszégyenítő módon rövid idő alatt átautóztatott minket a Millenáris parkba, hogy kezdetét vehesse a könyves tobzódás. Én magam még sosem jártam itt, így a mindvégig megfejthetetlen célú fekete-piros valamire rácsodálkoztam, az óriási fém almacsutkán elvigyorodtam, a sok színes halacskát megbámultam, a víztükör közepén álló fákat nem különben, és csak aztán tűnt fel, hogy voltaképpen elhagyatott ipari építményeknek néznek ki a rendezvénynek helyet adó épületek. Ötletes.
Persze mindent látni kellett, legyen szó a kinti pavilonokról, a gyermek részlegről vagy éppen a felnőtt irodalmat kínáló standokról. Rengeteg ember volt. Borzalmasan sok könyv, míg úgy is, hogy jó pár kiadó nem képviseltette magát. Például a Maecenas, a Victoria, az Agave és a Kelly is távol maradt. Ugyan jó pár kiadványuk megvásárolható volt a Líra, Libri, Alexandra és Bookline részen, de gondoltam otthonról kényelmesen a fotelból is megrendelhetem az így kimaradt könyveket, és nem is próbáltam összekeresni a kívánságlistám náluk megjelent darabjait.
Volt viszont General Press elbűvölően energikus kiszolgáló hölgyekkel. Ulpius Ház 30%-os kedvezményes vásárlási lehetőséggel és két díszdobozos kiadással (Fekete Tőr Testvériség és True Blood első 3 regénye.) Egmont Kiadó kérdőív után pörgethető nyeremény kerékkel. Egy Dark Love pólóra sikerült is szert tennem.
És ott volt a Könyvmolyképző Kiadó is. Gyorsan megszereztük a Vámpírnaplók most megjelent két könyvét, és a 'titkos' jelszót elsuttogva megkaptuk a jutalom Twiligtos lufikat. Nem tudom, ki küldi be a Twilight Saga köteteit ábrázoló hűtőmágnes kollekcióért a könyvek haskötőjén lévő szelvényeket, de talán akad, akinek még híja van a négyből. Nos nekik jó hír, hogy ezeken a könyveken is van kupon, és májusig még van pár nap. Majd nem sokkal később befutott a gyermekkönyvek szerzője, tinikönyvek fordítója, Bosnyák Viktória. A fantasztikusan nyitott és közvetlen írónő/műfordító miközben dedikált elmondott pár jó hírt az éppen készülő Lovessence című könyve kapcsán. Mint pl, hogy ez egy sorozat nyitó darabja lesz, hogy már megtekinthető a borító terv a kitett hirdetőn, és hogy a barátnője által 9 féle virág felhasználásával készített illóolajat a könyvhöz csomagolva lehet majd kapni, de talán később akár minden patikában is beszerezhető lesz. Kis ízelítőt kaptunk is a csuklónkra a mintadarabból. Ugyan elsőre a narancsvirágot lehetett érezni, de később a többi is előjött. Tiszta merő boldogság illat! A szerzőnő egyébként szörnyen kedves volt minden rajongóval. Akik között akadt, aki saját készítésű novellával kedveskedett neki, és voltak olyanok, akikkel hosszú beszélgetésbe bonyolódott.
Egy óra tájban elhagytuk kicsit a parkot. Meglátogattuk pár percre a munkában robotoló medinát, hogy ne érezze teljesen kirekesztve magát. Majd egy ízletes, tenger gyümölcseivel dúsított kínai tészta ebéd után tértünk vissza, hogy találkozzunk tigivel.
Újra körbenéztünk, ki tudja, hátha változott valami. És mire figyeltünk fel? Néhány ismert személyiséggel, Kepes András, Esterházy Péter és mások részvételével, valamiféle kerekasztal beszélgetést készítettek elő. De akkora volt a nyüzsi, a fotósok, a kameramanok és az érdeklődőkből álló tömeg, hogy ezt inkább kihagytuk. Amit viszont a lányok ki nem hagytak volna, hogy Leslie L. Lawrence új könyvét aláírassák az íróval. Nem csupán a dedikálást sikerült megszerezni, de még egy csoportképet is készíttettünk. Örök emlék a többi mellé.
A nap végén, hogy kipihenjük a fáradalmakat a Cafe Freibe ültünk be. Még ilyen isteni cappucinót! Mennyei volt. A citromos-narancsos limonádé nem különben. És közben nagyon jót dumcsiztunk a csajokkal, no meg annyit nevettünk, hogy félő volt, kitesznek minket.
Este 8-kor ismét vonatra szálltam, hogy élményektől zsongó fejjel két órát vonatozzak. Ezúttal perce pontosan befutottunk. - Mondom én, hogy csak akkor van gubanc, ha Pest felé megyek. - Sikerült az utolsó előtti villamost elkapni, így Hamupipőkét testhosszal megverve, már negyed 12-kor hazaértem. Hogy mikor kerültem ágyba, az már más tészta, hiszen annyi mindent kellett megmutogatnom és elmesélnem.
Vali, tigi, medina! Pusszancs nektek, és köszönöm, hogy ilyen szuper napom volt.

És akkor a képek: