2013. december 19., csütörtök

Rule No.2 avagy a Rule-ról másodszor

Szerettem a könyvet, olyannyira, hogy olvasás után közvetlenül nem igen ment a koherens bejegyzés írás, így egy rendhagyó, rajongó lányos bejegyzés született. Pár nappal később, immár lenyugodva, az ekultura.hu-ra egy sokkal szolidabb ajánlót sikerült megfogalmaznom. Íme:

Ha megkérdeznénk a románcokat olvasó nőket, vajon milyen férfiban remélik megtalálni örök társukat, nagy valószínűséggel a nyugodt, kiegyensúlyozott, átlag típust mondanák a legtöbben. Ám ennek ellenére (vagy pont ezért?), olvasmányaikban szívesen látnak csöppet sem szokványos főhősöket. Mindenkinek megvan a maga gyengéje: kinek a természetfeletti pasik, kinek a szexis milliomosok, kinek a dögös rosszfiúk. Az utóbbi tábor rajongóinak nem kis örömére az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő new adult műfaj jó néhány regényének lapjain találkozhatunk vadító rock sztárokkal, ellenállhatatlan sportolókkal vagy éppen öntörvényű, szívdöglesztő művészekkel.

A coloradói Jay Crownover az általa életre keltett karakterekhez hasonlóan olyan személyiség, aki a maga útját járja, így nem meglepő, hogy bemutatkozó írását először magánkiadású e-könyvként publikálta, miközben továbbra is bárpultosként dolgozott. A magával ragadó regény hamar szép sikereket ért el, mára már papírkötésben is megjelent, sőt, a szerző újabb három kötetre szerződött kiadójával. A magyar olvasóknak novemberben mutatkozott be, amikor az Ulpius-ház Könyvkiadó új sorozatának keretében boltokba került a lázadó fenegyerek és a visszafogott „jókislány” szerelmének története, a Rule.
„… jó eséllyel működőképes párost alkothatnátok. Ellentétek vonzása meg miegymás.”
Rule Archer és Shaw Landon középiskolás koruk óta egymás életének részei. Azóta, hogy a fiú ikertestvére először hazavitte a halk szavú lányt az Archer házba, s a család szeretettel tagjai közé fogadta. Shaw pedig úgy hálája meg az iránta tanúsított kedvességet, hogy bár egy három évvel ezelőtti végzetes éjjelen Remy életét veszítette egy szörnyű autóbalesetben, ő még ma is minden vasárnapi ebéden részt vesz, elrángatva magával a vonakodó Rule-t, és igyekszik a menetrendszerűen bekövetkező viták élét tompítani. Ám dacára minden görcsös igyekezetének, csak idő kérdése, mikor hullik darabjaira gyásszal küzdő fogadott családja.
Egy különösen csúnya szóváltást követően úgy tűnik, a kötelező hétvégi programmal együtt kettejük ismeretsége is véget ér. Csakhogy a sorsnak más tervei vannak, mert útjaik újra és újra keresztezik egymást, így amikor Shaw huszadik születésnapját a kelleténél több pohárral köszönti, Rule az, aki hazafuvarozza a spicces lányt. S akkor, ott, a sötét lakásban az italtól felbátorodott Shaw enged évek óta titkolt vonzalmának, és egy csókot kér ajándékba a fiútól. Azonban az ártatlannak indult csókból szenvedélyes éjszaka kerekedik, ami után hiába is tagadnák, hogy barátságnál jóval többet éreznek egymás iránt.
De vajon képesek-e a vágyból működőképes kapcsolatot teremteni? Hiszen személyiségük és életük jobban már nem is különbözhetne: Rule tetováló szalonban dolgozik, és úgy éli a napjait, ahogyan kedve tartja, miközben Shaw orvosi egyetemre jár, és igyekszik családja elvárásainak megfelelni. Ráadásul egyikük szülei sem repesnének a gondolattól, hogy belőlük egy pár lett. Rögös út vár rájuk, de talán megéri kitartaniuk…
„Úgy tűnik, az ellentétek nem csak vonzzák, hanem felgyújtják egymást és porig égetik az egész várost.”
Mit mondhatnék? A Rule jött és teljesen meghódított. A váltott nézőpontban mesélt, hihető történet jól felépített és érzelmekkel teli, a szereplők pedig valóban élnek és a szemünk előtt alakulnak. Élvezetes volt figyelni, ahogy Rule és Shaw fokozatosan megnyílnak egymásnak, elkezdnek bízni a másikban, majd összekovácsolódnak. Úgy gondolom, ők ketten tökéletes párost alkotnak, hisz pompásan kiegészítik és ellensúlyozzák egymást. Tetszett ugyanakkor, hogy a romantikus felszín alatt komolyabb mondandók is helyet kaptak: a regény megmutatja, hogy senki nem teljesen olyan, mint amilyennek látszik, hogy semmi sem csak fehér vagy fekete. Valamint ügyesen érzékelteti, hogyan képesek gúzsba kötni minket a ránk nehezedő elvárások.
A könyv iránt érzett kissé kótyagos elragadtatásomban számos egyéb apróság is közrejátszott: kedvemre volt például, hogy a konfliktusok egy része nem a románcból eredt, hanem az állandó ’szeret-e vagy mégse, hűséges-e vagy sem’ helyett hihető családi drámát és túlságosan ragaszkodó ex-barát okozta galibát kaptunk. Imádtam, hogy remek mellékszereplőket vonultatott fel a szerző, akiknek képes volt rövid jeleneteik alatt érdekes egyéniséget adni. Élvezettel olvastam a testékszerekről és tetoválásokról szóló részeket, mert kitűnt, hogy az írónő nem csupán ismeri, de elbűvölőnek is tartja az önkifejezés ezen módjait.
Természetesen hiba lenne azt állítani, hogy ez egy tökéletes regény. Itt-ott belebotlunk ismerős klisékbe, sztereotip vonásokba, elképesztő számban találkozunk a massza szóval, és teljességgel elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki is ne tudná már jó előre, mi volt Remy nagy titka, amelytől egyszer csak úgy megdöbben mindenki az Archer családban. De mindezek eltörpülnek amellett, hogy milyen szórakoztató, érzéki és élvezetes órákra ragad magával minket a történet.
Aki szívesen látná, ahogyan a szerelem egy tehetséges, piercinges, tetovált, különböző furcsa színekre festett hajú rosszfiút csöppet megszelídít, s egy hűvösen visszafogott, elegáns „jókislányt” felszabadít, és egy pindurit megvadít, az ne hagyja ki ezt a regényt. Én már alig várom, hogy a sorozat többi részét is kézbe vehessem!

1 megjegyzés:

  1. Teljesen egyetértek, egyszerűen magával ragadott ez a könyv és szuper amit írtál róla, köszönöm. Remélem hamarosan újra találkozunk velük Jet, majd Rome történetében. Boldog Új Évet! Cyd

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top