Kresley Cole - Shadow's Claim
|
A Sötétség hercege néven ismert Trehan Daciano életét népe szolgálatának áldozta, sötétben csatázva s leszámolva mindennel, ami veszélyeztetheti a birodalmat. A rideg, fegyelmezett kardforgató sosem akart semmit önmagának, míg karjában nem tartotta Bettinát, akit a Szövetség két nagyhatalmú cselszövője oltalmaz.
Egy majdnem az életébe kerülő baklövés miatt a fiatal nő csak úgy nyerheti vissza gyámjai jóindulatát, ha feleségül megy a lovagi tornán győzedelmeskedő kérőjéhez, hiába másé már a szíve. Ám a halálos versengők egyike, egy titokzatos csuklyás harcos, betör az álmaiba, és tiltott gyönyörökkel csábítja. Még ha Trehan túl is éli a megmérettetést, hogy nőül vehesse, Bettina szívéért még meg kell küzdenie. Szilaj vágya elijeszti-e Aráját örökre?    |
A fülszöveg most is, mint ó mennyiszer, szerintem kissé homályosan és talán túlontúl dagályosan fogalmaz. Elolvasva képtelenség nem valami elsöprő történetet várni, nem? Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a Lothaire-ban mennyire felpiszkálta az írónő a kíváncsiságomat a Dacian birodalom férfijai iránt, plusz megtoldjuk azzal, hogy évek óta elkötelezett rajongó vagyok az Örökösödés felé sodró Szövetségnek, el lehet képzelni, mekkora lelkesedéssel vártam, hogy megjelenjen ez a regény. Annyira evett a fene, hogy hiába a bookdepository értesítő, ’megrendelését postáztuk’, úgy gondoltam, ki képes annak érkezését kivárni, és inkább elkezdtem olvasni az e-könyvet.
“If Bettina ever got famous enough in the Lore to earn a trailing name – like Maksimillia the Buther or Lothaire the Enemy of Old- it would probably be Bettina the Pushover. Maybe Bettina the Easy Mark.“
Akkor csöppenünk a történetbe, amikor úgy tűnik a 22 éves Bettina életének utolsó, borzalmasan fájdalmas, percei peregnek. A mai modern világunkba tanulni érkező, félig varázsló, félig démon hercegnőre négy vrekener támadt brutálisan, és minden bizonnyal végeztek is volna vele, ha nem pont akkor idézte volna vissza nagybátyja saját démoni tartományukba, Abbadonba. Hosszas lábadozása alatt gyámja, Raum, a démonfejedelem és keresztanyja, Morgana, a Szövetség leghatalmasabb varázslónője, úgy döntenek, a leghelyesebb, ha erős védelmezőt választ társául mielőtt átveszi a trónt. Párválasztáshoz pedig mi lenne megfelelőbb az erősen középkorban rekedt démonarchiában, mint egy több napig tartó, csak egy maradhat típusú véres torna? Ám a nevezők némelyike olyan borzalmas, hogy Bettina bármit megtenne, hogy megmeneküljön a kényszerházasságtól, még akár azt is, hogy végre összeszedi minden bátorságát, és elcsábítja gyermek kora óta legjobb barátját, Caspiont, aki után titkon már évek óta epekedik. Ám az este nem várt fordulatot hoz!
A nagy nőcsábász Cas ugyanis eljutott Daciába, ám miután kicicázta magát a vámpír lányokkal, úgy döntött, ideje hazatérnie. Csakhogy ezzel a döntésével aláírta saját halálos ítéletét. A titokzatos vámpír állam nem ok nélkül maradt évszázadokig rejtve a világ elől. Ha valaki arra vetemedik, hogy átlépi határaikat, vagy örökre ott marad, vagy meghal, mielőtt leleplezhetné bárki előtt a Vér és Köd Birodalmát.
“You’re arrogant.”“I’m Dacian. You can’t have one without the other.”
Ez utóbbiról nem más gondoskodik, mint Trehan Daciano, az Árnyék Házának utolsó leszármazottja, a rettegett bérgyilkos. Ezúttal is ő ered a szökevény nyomába… és így keveredik Bettina hálószobájába. Ahol elég egy pillantás a törékeny lányra, és a több mint 900 éves vámpír rég mozdulatlan szíve ismét megdobban. A nagy csábításhoz italból erőt merítő, s félálomban lévő lány, és a végzet által neki rendelt társ megtalálásának örömétől megrészegült férfi igen csak szenvedélyes pillanatokon osztoznak a sötétben mielőtt a félreértés kiderül. A vámpírok megszállottan birtoklóak, ha meglelik párjukat, így mondhatni, Trehan rosszul fogadja, hogy szíve hölgye más után vágyakozik. Ráadásul az a más pont az ő célpontja!
Kötelesség és vágy között őrlődik, míg meg nem hozza mindkettejük sorsát megpecsételő döntését. Benevez a viadalra, hogy elnyerje a jogot, hogy nőül vegye aráját. Egy valamit jól megtanult unokatestvérétől, Lothire-tól: mindent megszerezhetsz, ha megfelelő cserealapod van hozzá. Így előbb ráveszi Bettinát, hogy a legrémisztőbb kérők kiiktatása után az egy-egy szívesség ponttal tartozzon neki, majd azokat arra használja fel, hogy kettesben lehessen vele, megismerhesse, meghódíthassa a szívét, és lassan elcsábíthassa. De vajon elég lesz-e mindenre az a pár nap?
A + oldal:
- Kresley Cole mesélési stílusa töretlenül lenyűgöző, az itt-ott megcsillogtatott humora pedig isteni.
- Sok féle lénnyel, és néhány régi ismerőssel találkozhatunk.
- Érdekes volt a modern és az ódon világ keveredése. Mintha csak egy paranormális középkori lovagi torna fogadott volna minket.
- A testet ölteni képtelen fantom, Salem, karaktere érdekesnek tűnik, szívesen megtudnék róla többet, vagy olvasnám a saját történetét. Remélem, nem kell sokat várni, hogy halljunk még róla.
Az is-is oldal:
- Trehan halálos kardforgató, gyengéd védelmező, észvesztően szexis, magányos alfa hím. Abszolút az a típus, akitől el tud gyöngülni a lábam, főleg hogy miközben a vágy szédíti, képes logikus és összeszedett maradni. Tehetséges és okos… csakhogy a könyv vége felé mintha eltűnt volna a magabiztossága, rámenőssége. Jó pár problémát megold ügyesen, erre a cél előtt feladja??? Ott, ahol Lothaire a saját kitépett szívét küldte arájának, ő mit csinál? Merengve üldögél a könyvtárában… Dühítő!
- A Dacian házak utolsó leszármazottai valószínű, tartogatnak még meglepetéseket. Mindahányan különbözőek, mindahányan egyéniségek. Kár, hogy nem ismerhettük meg sem őket, sem a Birodalmuk múltját igazán.
A – oldal:
- A könyv legnagyobb részében Bettina volt az, akivel a legkevésbé voltam kibékülve. És még véletlenül sem azért, mert a korábbi hősnőkhöz képest ő sehol nincs az erős nők listáján! Nem zavart, hogy félszerzetként némi kisebbrendűségi komplexusa van. Megértettem, hogy egy olyan kegyetlen támadás után, ahol még csekély természetfeletti erejétől is megfosztották, megvannak a maga félelmei. De muszáj volt ilyen gyerekesnek, és tehetetlennek lenni mindvégig? Nem elég, hogy annyi időbe telt ráeszmélnie, hogy amit a démon srác iránt érez, az csak baráti vagy testvéri szeretett, de minden problémájának megoldását mástól várta, hogy aztán, amikor tesz végre valamit, hát azt is jól elszúrja.
Talán egy picit többet, egy csöppet lehengerlőbbet, egy kicsit mást vártam, ám összességében szórakoztató, néhol megmosolyogtató, kellemes olvasmány volt. Jó volt ismét a sok féle halhatatlan között lenni, és megtapasztalni egy újabb szenvedélyesen birtokló, perzselő szerelem születését.
Habár a történet teljesen érthető a Halhatatlanok világának ismerete nélkül is, én a sorrend betartása mellett voksolok. Részben, mert időben a Lothaire-vel erős átfedésben van ez a könyv, részben, mert feltűnnek, még ha csak igen kurtán is, olyan szereplők, akik ismerősek lehetnek (pl: Nix, Sabine, Munro) és olyan dolgokat említenek, amelyek a fő sorozatra nézve bizony spoilert tartalmazhatnak.
Értékelésem:
