Gena Showalter – Last Kiss Goodnight
|
A Fekete OPS ügynöke, Solomon Judah egy ketrecbe zárva tér magához, egy olyan különleges parkban, ahol a másvilági lények a legfőbb attrakciók. A tulajdonos lánya, Vika Lukas, feladata, hogy gondoskodjon róla. A férfiban élő szörnyeteg legszívesebben elpusztítaná a nőt, hiába ő szabadulásának kulcsa. Ám emberi oldala érzi, a süket lány több ennél, ő a párja.
Vika megadással tűri a foglyok gúnyolódását és gyűlöletét, remélve, ha ki nem is szabadíthatja őket, legalább életben maradásukért tehet. Csakhogy Solo más, mint a többiek, a védelmére kel. De a tiltott szerelem a férfi vesztét okozhatja...    |
Az évre bőven kijutott régi nagy kedvencek új sorozataiból. Gena Showalter például három első részt is megjelentetett, miközben sokan azon morogtunk, hogy a LotU folytatásokkal nem csipkedi így magát a hölgy. Az Angel of the Dark bemutatkozója nem nyűgözött le totálisan, akár mennyire is vártam az angyali sereg marcona vezetőjének történetét. A White Rabit Chronicles első darabját ya volta miatt inkább passzoltam, Alice Csodaországban átirat ide vagy oda. Viszont az Alien Huntress spin-off szériájának indítója, az Otherworld Assassin legelsője, megint csak várólistás darab volt nálam, habár a fősorozat köteteivel csúfosan el vagyok maradva. Érdeklődésemet csak fokozta a szerintem gyönyörűségesre sikerült borítóterv, és a csöppnyit Szépség és Szörnyeteg hangulatú fülszöveg közreadása.
Michael Black három, más-más világból származó, korán elárvult gyermeknek segített egykor új otthont találni, majd ő maga képezte a fiúkat halálos katonákká. A szépségükről és fénylő bőrükről ismeretes Rakanok egyike, John No Last Name (igen, megvan az oka, miért is nem vette fel nevelőszülei vezetéknevét), a fehér bőrű és hajú, levendulakék szemű óriás arcadiai Corbin Blue, valamint az indulattól vörös szörnnyé változó, ugyan csak hatalmas termetű Solomon Judah legújabb megbízatásuk miatt keresték fel főnökük irodáját. 17 ügynök tűnt el az utóbbi időben, s a bizonyítékok a 33 éves üzletember, Gregory Starr ellen szólnak. Az ő feladatuk lenne kideríteni, ki más érintett még az ügyben, valamint megmenteni az eltűnt személyeket. Ám váratlanul bomba robbanás rázza meg az épületet.
A sebesült Solo egy furcsa cirkusz ketrecében tér magához. A piros sátras porond körül bohócokat és akrobatákat lát, ám az állatok helyén különböző bolygók szülötteit tartják a rácsok mögött. A különös menazsériát a sötét erőkkel lepaktált, gonosz és erőszakos Jeci Lukas uralja. A mutogatni való ’szörnyszülöttek’ ellátásért pedig lánya, Vika a felelős. A csendes, félénk, törékeny lány maga is arról ábrándozik, hogy egy napon elszabadulhat erről a rémséges helyről. Ám tudja, ki kell várnia a megfelelő pillanatot, és alaposan fel kell készülnie, különben még rosszabbul is járhat, mint legutóbb, amikor ellen mert szegülni apjának.
A két fiatal szinte a kezdetektől erős vonzalmat érez egymás iránt. S talán, ha összedolgoznak, reménytelennek tűnő helyzetükből is kiutat találhatnak.
„… if you want a different life, you have to do something different.”
A történetvezetés, a stílus, a karakterábrázolás tipikusan Genás, és én szíves örömest lubickoltam a megszokott hangulatban. Ugyanakkor meglepő újdonság volt a mitológiai és bibliai utalások erős jelenléte. Nem csupán a fejezetek elején olvasható idézetekre gondolok, még csak nem is az eltéveszthetetlen ördög / angyal figura megjelenítésére, hanem olyan apróságokra is, mint a Dávid és Góliát történet említése, Michael már-már mózesi iránymutatása vagy épp a gorgókra emlékeztető kígyó szakállú nő szerepeltetése. Szokatlan volt, de nem rossz értelemben, hiszen a jó / rossz kettősétől eltekintve nem tolakodó a történet ezen vonatkozása. Ám az… na afelől nem vagyok biztos, mit is gondoljak. Egyrészt tetszik az ötlet, hogy allorianiak számára létezik egy saját kijelölt őrző, valamint jó magyarázatnak éreztem, hogy a kételkedés kaput nyithat a gonosznak. Másrészt viszont dühítettek, mert néha úgy éreztem, csupán azért volt szükség rájuk, hogy egy-egy fordulat bekövetkezhessen.
Ami viszont tökéletesen elnyerte a tetszésemet, a pararománcokból jól ismert sors által kijelölt lélektárs itteni ábrázolása. Sok regény esetén nehéz meglátni a valódi érzelmeket az eleve elrendeltetés mögött, s ezért néha aggályaim támadnak, valóban eszményi-e az a párosítás, amelyet az író megálmodott. Ám itt egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy a főszereplők tökéletesek egymás számára. Solo és Vika szenvedésük, magányuk és vágyaik, álmaik által valódi rokon lelkek, ugyanakkor nagyszerűen kiegészítik egymást, remekül együtt tudnak működni. Ahogy a fény sem létezhet sötétség nélkül vagy győzelem kitűzött cél nélkül, úgy ők sem lennének igazán teljesek a másik nélkül. Talán sokaknál cukormázba süllyed a történet, amikor Vika süketsége félig meddig gyógymódra lel Solo fajának adottsága lévén, de addigra engem már annyira elvarázsol ez a tiltott szerelem, hogy mindössze egy ó, de ééédes álmélkodó sóhajra futotta tőlem.
Nem bántam, hogy a cselekmény először komótosan haladt, mert aztán bőven akadt min izgulni. Azt sem vettem zokon, hogy a mellékszereplők valóban elég vázlatosak csupán, hiszen a kulcsfigurák alaposan kidolgozottak voltak. Ám azt nehezményeztem, hogy olvasás közben újra és újra rám tört az érzés, hogy lévén nem olvastam a fő sorozat minden kötetét, valami fontosról maradtam le. Az idegen fajok jelenléte a Földön, illetve a nagy világégés még csak-csak magyarázatot kapott itt is, de a sok különböző népre jellemző adottságok tengerében kissé elveszettnek éreztem magam. No de hátha tisztul majd a kép!
Mindenesetre keresni fogom a további köteteket, és ismét fontolóra veszem az Alien Huntress sorozat folytatását.
Értékelésem:
