Susan Elizabeth Phillips - Call Me Irresistible - Zsák a foltját

Sorozat: Wynette, Texas 6.
Kiadó: Victória
Megjelenés: 2012. június
388 oldal, keménytáblás
A rendkívül szexis Lucy Jorik az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének lánya… Az ugyancsak csodaszép Meg Koranda pedig legendás hollywoodi hírességek leszármazottja…
Az egyikük hozzá fog menni Mr. Ellenállhatatlanhoz, Ted Beaudine-hez, Wynette városának üdvöskéjéhez. A másik mindent elkövet, hogy megmentse barátnőjét ettől a ballépéstől.
Utóbbi tudja, hogy legjobb barátnője esküvőjének meghiúsítása a lehető legokosabb volt, amit csak tehetett. Ám szinte még el sem hangzik a boldogító „nem”, ő máris a leggyűlöltebb személy a kisvárosban; ahol ráadásul ott ragad egy rozoga tragaccsal és üres pénztárcával, no meg egy nagyon dühös vőlegénnyel. Pénz nélkül, szorult helyzetében is hátat fordítva híres szüleinek, hiszi, hogy képes lesz megállni a saját lábán. Végül is mi baja lehet? Beleszeret Mr. Ellenállhatatlanba? Á, az kizárt…

moly goodreads

Susan Elizabeth Phillips könyveivel úgy vagyok, mint a hűsítő gyümölcs sorbetekkel ebben a rekkenő hőségben. Nehéz ellenállni nekik!
Amikor a Játék az élet először megjelent, kedves humorú, üdítő mai románcnak találtam, ám annyi idő telt el folytatás nélkül, hogy amikor egy könyvesbolt béli bámészkodás alkalmával belelapoztam a Törékeny szív című regénybe, nekem bizony le nem esett, hogy jééé, ennek az írónőnek már találkoztam a nevével. Ám ahogy rossz szokásomhoz híven beleolvastam az utolsó fejezetbe, tudtam, nekem kell ez a könyv, s akkor, ott kezdetét vette rajongásom az írónő iránt, s kell-e mondanom, azóta is töretlen. Imádom a Chicago Stars sorozat amerikai futballista világát, és igazán örülök, hogy lassanként magyarul is elérhető valamennyi történet, amelyeknek szálai így vagy úgy, de előbb-utóbb a texasi Wynette-be visznek minket.
Ez a rész kicsit olyan, mint egy bónusz kötet. Ott voltunk, amint rögös út után a szülők egymás mellett találták meg a boldogságot, s most ráadásként az egykori gyerekek szerelembe esését is láthatjuk. A Luxusmucusban nem csupán Francesca és Dallie boldog révbe érését, de Theordore (Teddy) Beaudine néhány ifjú pillanatát is olvashattuk, majd a Játék az életben egyike volt azoknak, akik alaposan próbára tették Kenny Traveler türelmét, mielőtt az elnyerte Lady Emma kezét. A szeretőm a First Lady-ben nem mindennapi körülmények között találkoztunk a tinédzser Lucy Jorikkal, aki azóta az ország első leányainak egyikeként nőtt ifjú hölggyé. A Zsák a foltjátban pedig ott csöppenünk életük folytatásába ahol ők ketten - Ted és Lucy - éppen az év esküvőjén készülnek örök hűséget fogadni egymásnak. Egészen addig, míg fel nem tűnik a színen Csillagvirág hebehurgya lánya, Meg Koronda. Néhány aggályos mondat, és az ara megszökik a templomból, maga sem gondolván, mekkora kulimászban hagyja anyagilag padlón lévő legjobb barátnőjét. A hirtelen lefújt nász után következő hetek voltaképp azt mesélik el, Meg miként boldogul, hogyan találja meg önmagát, hogy mit is szeretne az élettől, és természetesen élete szerelmét. S mindezt egy olyan városkában, ahol minden helyi lakos szent meggyőződése, hogy polgármesterük, Ted, maga a tökéletesség megtestesülése.
„Ez Wynette. Összetartunk.”
Ó igen, a helyszín természetesen Wynette. Ahogyan a Gilmore lányok Stars Hollow-ja (Szívek szállodája), Ewerwood, az alaszkai Cicely (Miért éppen Alaszka) vagy épp Zoe Hart mindennapi bukdácsolásának színtere, Bluebell (Hart of Dixie), úgy ez a képzelet teremtette amerikai kisváros is olyan, amit részemről képtelen vagyok nem tiszta szívből szeretni a maga összes különcével együtt. Legszívesebben pakolnék, és költöznék közéjük, az írónő annyira csodás képet tudott festeni róluk. Mert mindenkinek megvan a maga egyedi személyisége. Mert anélkül, hogy elvonnák a főszereplőkről a figyelmet, folyamatosan ott vannak, élnek. S ezáltal életre keltenek egy összetartó társaságot, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, de persze ez nem tartja őket vissza attól, hogy mindenki máséba is beleszóljanak folyamatosan. Úgy hogy azt hiszem, nem is kérdés, a város, s lökött népsége óriási plusz a történet mellett.
Amely maga pimaszul szeszélyes és könnyeden mulattató. De nem azért, mert olyan fordulatos eseményeket hozna. Nem, csöppet sem. SEP ezúttal is követte az általa gyakran alkalmazott receptet. Egy, a külvilág által irigyelt férfi, aki sokkal több, mint az üres külsőség, a sors furcsa fintorából olyan nőbe botlik, aki életének abszolút mélypontjára érkezett, ahonnan azért csak sikerül idővel kikecmeregnie, méghozzá önállóan. Ám az ismerős sablon ellenére azt mondom, Ted és Meg kettőse elképesztően jól működött nálam.
„Ted hosszan nézte, tigrisszeme kifürkészhetetlen volt.
– Azt hiszed, Lucy és köztem nem volt szenvedély?
– Ne vedd sértésnek, oké, egy kicsit vedd, de őszintén kétlem, hogy van benned szenvedély.
Egy hétköznapi halandó megsértődött volna, de nem Szent Theodore. Ő csak eltűnődött. – Lássuk, jól értem-e. Egy olyan lúzer analizál engem, mint te?
– Új nézőpont.
Ted bólintott. Fontolóra vette. Aztán valami nagyon nem-Ted-Beaudine-es dolgot tett. Leeresztette a szemhéját és sikamlósan végiggereblyézte Meget a szemével. A feje tetején kezdte, siklott lefelé a testén, közben elidőzött imitt-amott. A száján. A mellén. A combjai találkozásán. Forró kis vágyörvényeket hagyva maga után.
Az abszolút horror, hogy nem immunis Tedre, tettekre sarkallta Meget, és felugrott a földről. – Kár a gőzért, Mr. B. Kivéve persze, ha fizetsz érte.
– Fizetni?
– Tudod. Egy nagy köteg húszast utána az éjjeliszekrényre. Upsz… Nincs éjjeliszekrényem. Halva született ötlet volt.”
Szellemes, kötekedő párbeszédek uralják kettejük találkozásait a könyv nagy részében. Annak ellenére, hogy mindenki – kivéve Meg – által Mr. Tökéletesnek tartott Ted jó néhány húzása már-már túlfeszíti a húrt, valahogy sikerül elkerülni, hogy rosszindulatú megalázássá fajuljon a helyzet, ahelyett, hogy csupán heccelő bosszú legyen. Talán a pro és kontra röpködő évődéstől, de inkább támadt kedvem kacagni az idétlen helyzeteken (persze ez nem tartott vissza attól, hogy képzeletben öklöt rázogassak a pasira). Az pedig, hogy bár a szikra kezdettől ott pattogott közöttük, de valódi szerelembe esésük a könyv egészén át alakult, húzódott, külön tetszett. Hihetőbbé tette, ráadásul ékes példázatot adott a „Vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között” mondásra. A hihetőség faktornak segített talán az is, hogy kezdettől egyet értettem Meggel, Ted csöppet sem tűnt összetörtnek, hogy menyasszonya megfutamodott. Mérges volt, igen. De ahogyan végül ő maga is bevallotta, nem a szívfájdalom miatt.
Szerintem tökéletes kikapcsolódás mindenkinek, aki egy vidám romantikusra vágyik. Egyetlen figyelmeztetés csupán: Bár a sztori önállóan is élvezetes, lévén előzmények szép számmal akadnak, nem szabad meglepődni, akadhatnak pillanatok, amikor az újoncok kicsit úgy érezhetik, egy szentimentális emlékező túrára is jegyet váltottak, amikor felcsapták a könyv fedelét.

Értékelésem:

A könyvet hálásan köszönöm a kiadónak!