2012. május 21., hétfő

Nalini Singh - Archangel's Blade - Angyalkard


Sorozat: Angyali vadász 4.
Kiadó: Egmont Dark
Megjelenés: 2012. május
Formátum: 440 oldal, puha kötés

A folyóban talált vámpírfej ügye a Vámpírvadász Céh fennhatósága alá tartozna, de Raphael arkangyal jobbkeze, Dmitri ösztönei azt súgják, neki kell vezetnie a nyomozást. Van valami az áldozat bőrére tetovált, titokzatos írásban, ami régmúlt idők szörnyűségeit idézi fel benne. 
A Céh Honort küldi, hogy segítsen megfejteni a jeleket, de a szörnyű támadás és kínzások során megtört vadász nem áll készen arra, hogy együtt dolgozzon a kegyetlenségéről és sötét embertelenségéről hírhedt vámpírral; még akkor sem, ha gyermekkora óta megmagyarázhatatlanul vonzódik a férfihoz. A Honor elrablói és a vámpírfej eredete utáni nyomozás során feléled a múlt, pedig egyikük sem akarja újra átélni annak borzalmait. De a fájdalomba gyönyör is vegyül...

Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/19.
moly goodreads

Mostanra már le sem tagadhatom, hogy Nalini Singh egyike a nagy kedvenceknek nálam. S mit lehet írni ilyenkor? Szeretem a stílusát és a történetszövését. Az angyalokkal, vámpírokkal, no meg a Céh vadászaival benépesített eleven, fantasztikus világa teljesen levesz a lábamról. Olyannyira, hogy izgatottan várom, mikor ismerhetem meg az észak-amerikai arkangyal testőrsége, a Hetek, minden tagjának önálló történetét. Sőt - halkan súgom - az Angyali játszmák olvasása óta Ashwini és Janvier sztorija is birizgálja a fantáziámat.
Így, azt hiszem, senkit nem ér meglepetésként, ha azt mondom, élvezettel olvastam Dimitri regényét. Hisz' hozta azt a formulát, ami nálam tagadhatatlanul működik:
  • Látszólag szinte kiállhatatlan, kemény, de végtelenül lojális, lelke mélyén valódi úriember főhős - pipa
  • Borzalmas múlt béli szenvedés vagy igazságtalanság - dupla pipa
  • Csak azért is életben maradok hozzáállás - dupla pipa
  • Egymásnak gyógyírt nyújtó, erős, egymást kiegészítő főszereplők - pipa
  • Időt, teret... és egyáltalán, mindent legyőző szerelem - hatalmas pipa
  • Értelmes, izgalmas történések a nagy egymásra találás mögött is - pipa
Honor St. Nicholas, az ősi nyelvek szakértője, érdekes választásnak tűnt elsőre, mint hősnő. Erős, talpraesett nő, de átélte a vadászok és nemének legrosszabb rémálmát. Még éppen csak sikerült újraalkotnia magát az elszenvedett szörnyűségek után. S ekkor a munkája pont az egyik legrosszabb hírű vámpírral hozza össze.
Ó, a veszélyes, rideg, komisz és szexis Dimitri! A korábbi kötetek során időnként Elenához hasonlóan jómagam is szívesen golyót eresztettem volna belé, olyan arrogánsan viselkedett, de azért minden pimaszsága és fölényessége ellenére érdekes karakternek tűnt. És most, hogy alaposan megismerhettük az életét és a gondolatait, bebizonyította, hogy valóban érdemes volt a figyelemre. Múltja megrázó, sebei el nem halványodóak, szerelme pedig hallhatatlan.
És ez a két meggyötört lélek valahogy tökéletes egymásnak. Megértik, mi mozgatja a másikat, és igyekeznek segíteni egymást. Lassan bizalom és gondoskodás alakul ki közöttük - no meg lapizzasztó szenvedély -. S külön öröm, hogy sosem csapnak át túlzott babusgatásba. Elfogadják egymást, alakulnak a másikhoz. Igaz, akadt egy pillanat, amikor a férfi hirtelen és rosszul reagált. De az olyan perc volt, amikor más reakció talán hiteltelennek is tűnt volna. S a fájdalmas kételkedés után csak még édesebb volt az elfogadás, s még nagyobb a boldogság.
Természetesen a korábban megszeretett egyéniségek is feltűntek rövidebb - hosszabb időre. Számomra különösen Jason és Illium jelenléte volt öröm. Ami pedig váratlan, de kellemes meglepetés volt, hogy ismét szó esett Hollyról. Ő volt az egyetlen, aki túlélte Uram brutális fogságát. Lenyűgöz, hogy még ezt az apróbb történetfonalat sem hagyja eldolgozatlanul a szerző. Ráadásul olyan ötletesen mozgatja a kis hölgyet, hogy nem csak az olvasók együttérzését kelti fel iránta, hanem a kíváncsiságát is. Mert Dimitri törődik vele, rendben, ettől még csak egy kedves mellékszereplő maradna. Viszont Méreg viselkedése beindítja a konspiráló rajongók képzeletét... így persze, hogy az enyémet is.
Szinte látom, hogy aki idáig eljutott, kissé értetlenül pillog a négy szívecskés pontozásra. Igen, van egy apróság, amiről eddig nem szóltam, nagyrészt azért, mert nehéz spoiler nélkül kifejteni. Így csak annyit írok: Habár Honor múltját szépen végigvezette, sőt csodásan megkoronázta a happy enddel a szerző, számomra kissé túl kézenfekvő és egyszerű választásnak tűnt így alakítani a szálakat. Hogy ez így túl homályos? Ja kérem, minden világossá válik, a könyv olvasása közben. Megéri időt szánni rá! ;)

A könyvet köszönöm a kiadónak!

4 megjegyzés:

  1. Jelenleg számomra ez volt a 110%-os happy end. Azért írom, hogy jelenleg, mert lehet később újra kell értékelnem a hetek többi tagjának könyvei után. Abban biztos vagyok, hogy az ő múltjuk is tele volt megpróbáltatással, de remélem, hogy az írónő képes lesz nekik is megadni a boldog befejezésen túl a feloldozást, megváltást. Mert az Angyalkard végén - ezzel a kézenfekvőnek tűnő megoldással - ketten megkapják a happy endet a rég- és közelmúltban történtekért, de azon túl a megváltást is mégpedig "mind a hárman". (Jaj, tényleg nehéz spoiler nélkül megmagyarázni, hogy mire gondolok!) Nekem így lett kerek a történet.

    VálaszTörlés
  2. De jó, hogy te már olvastad :)
    Nekem is ott van a polcomon, csak épp nagy Kenyon olvasásban függők!

    VálaszTörlés
  3. @Jaqomo: Persze, ki hogy érzi. Nekem ez most picit túl negédes lett, habár a kivitelezés szép volt.

    @Midoriko: Kenyon után is élvezni fogod, mert jóóó! :)

    VálaszTörlés
  4. @Angi: Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom,mert szeretem az írónő könyveit. Csak nemrégiben olvastam a Psy első két kötetét meg a novellás könyvet, így most nem vágyom rá :( Szóval most marad egy kicsit Kenyon :D

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top