Alex Flinn - A Kiss in Time - Csók, pont jókor
 |
Sorozat: - Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Megjelenés: 2012. június Formátum: 376 oldal, e-könyv |
Taliát egy átok sújtja... Jack megtöri az átkot. Értékelésem: Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus... Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam. Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben - egy vadidegen csókja ébresztett fel. Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember. Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel! Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel... Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!  Kedvenc idézeteim 2012/20.    |
A történetet mindenki ismeri, részletezni nem szükséges... talán csak egy kicsit.
Alex Flinn, akinek neve a Beastly (A szörnyszívű) óta ismerősen cseng, ismét egy klasszikus mesét mond el kicsit másként, mint ahogyan az gyermeki emlékeinkből rémlik. Ebben a könyvében Csipkerózsika napjainkban ébred, ráadásul egy átlagos kamasz srác kíváncsi csókjára; azaz se szőke herceg, se fehér paripa, nem hogy hét napig tartó fényes esküvő... Ami, mondani sem kell, nem várt bonyodalmakat eredményez a boldogan éltek, míg meg nem haltak szokásos zárszavak előtt.
Annak ellenére, hogy a cselekmény kiszámítható, és jó néhány klisét tartalmaz, valami a könyv mellett tartott. S ez, azt hiszem, a mesélés stílusa. Mert az írónő ezúttal is hozta a már említett regényében megismert, imádni való, humorral átszőtt hangját. Persze, ezerszer láttuk már a más korból hozzánk érkezettek zavarodottságát, de Talia első önálló telefonálása olyan bájosra sikerült, hogy őszinte kacajra fakasztott.
"– Halló?– Ki van ott? – egy női hang szól bele.Az biztos, hogy ez nem Jack. Mit csináljak most?– Halló! – ismétli meg a hang.Nagy nehezen meg tudok szólalni.– Igen?– Ki az?– Talia – mondom, elhagyva a királykisasszony titulust.– Hol van Jack?– Nem tudom pontosan. Elment, hogy ruhákat vegyen nekem,és…– Elment, hogy ruhákat vegyen neked?– Igen.– Ott hány óra van?Ez a haragos fiatal hölgy azért hívta fel ilyen szigorú hangon Jack telefonját, hogy arról tudakozódjék, mennyi az idő?– Miért, nincs órád?– Na ide hallgass… – a hangja egyre hangosabb, úgyhogy el kell tartanom a telefont a fülemtől. – Én nem tudom, hogy te ki vagy és mi a frászkarikát keres nálad Jack telefonja, de ő az én fiúm, és…Fiúm? Mi az, hogy fiúm? Az valami olyasmi tán, mint mondjuk a gavallér?– Talán eljegyzett már téged? – kérdezem. Reménykedem, hogy nem.– Hogy mit? Nem. Persze hogy nem.– Ó, micsoda megkönnyebbülés. Ugyanis ő az én igaz szerelmem, és a te hangod nem hangzott túl barátságosnak.– Mi vaaan? Na ide figyelj, te…És ekkor, eléggé furcsa módon, szukának nevez. Aztán folytatja a mondókáját. Nagyon nyersen és gorombán feje-zi ki magát. És akkor eszembe jut, hogy mit mondott Jack: hogy ne beszéljek senki mással rajta kívül, és tessék, beszélek.– Elnézésedet kell kérnem, de mit is mondtál, mi a neved?– Nem mondtam. Amber.– Amber, én igazán nem hallgathatom tovább a sértéseidet, Jack majd később talán visszahív téged.– Miért tenne így?– Most együtt kell menekülnünk. Le kell tennem."
S ez csak egyike volt a számtalan esetnek. Ahogyan lapoztam, azt vettem észre, a mosoly ott ragadt a számon.
Mert persze az egész csak mese habbal, ráadásul a nagy, amerikai típusú, rózsaszín félével, mégis olyan kis aranyos. (Oké, tekintsünk el olyan furcsaságoktól, mint az órák alatt megszerezhető hamis útlevél esete.) Hát lehet nem szeretni egy olyan párost, akiknek kapcsolata olyan pillanatokkal kezdődik, mint: "Hogy lehet, hogy nem vagy szerelmes belém? Könnyen." vagy épp "A csaj teljesen zizzent."? Az pedig, hogy hol Talia, hol Jake szemszögéből látjuk az eseményeket, és így hol egyikőjük rácsodálkozó, hol a nagyon laza másikuk gondolataiba látunk bele, csak fokozta a hangulatot.
A viccesség mellet még egy dolog volt, amit igazán értékelek a könyvben. Tetszett, ahogyan a szerző újraalkotta a klasszikus szereplőket. Édesre - még ha valódi mélységet nélkülözőre is - sikerült, ahogyan az elkényeztetett királykisasszony és a kissé felvágós, lázadó kamaszfiú személyisége megváltozik. Ám a kedvenc figurám a gonosz boszorkány lett. Be kell vallanom, róla abszolút nem rémlettek részletek, amikor nekikezdtem az olvasásnak, így talán ez is közrejátszott. Mert nekem kimondottan tetszett, hogy itt ilyen részletes magyarázatot kapunk arra, miért mondott átkot a keresztelőn, illetve ahogyan feloldást nyert az egész helyzete. A Jack elé állított próbatételt, különösen a sárkány legyőzésének ilyetén újraértelmezését pedig kimondottan ötletesnek találtam. A nagy küzdelembe belebújtatni a kiállok magamért, elérem az álmaimat tanítást... kedves. Kár volt nyakon önteni az epilógus sziruppal.
Összességében a könyvnek hála kellemes kikapcsolódásban volt részem néhány órára. Jól szórakoztam, néhol igazán szívből nevettem. Csöppet újra éltem az egykor olyan nagyon szeretett tündérmesét. Aki hasonló könnyed élményre vágyik, nyugodtan keresheti az írónő bármelyik regényét.
A megjelenés előtti olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
Megjelenik: a Könyvhétre (2012. június 07-11)