Kendare Blake - Anna Dressed in Blood - Vérbe öltözött Anna


Sorozat: Anna 1.
Kiadó: Geopen
Megjelenés: 2012. június
Formátum: 288 oldal, e-könyv

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl. Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamája és Tybalt, a szellemek jelenlétét megérző macska társaságában. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.
Így érkeznek meg egy ontariói kisvárosba, Thunder Baybe, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…
Értékelésem:
Kedvenc idézeteim
2012/21.
moly goodreads

Vannak könyvek, amelyek esetén csábít a borító. Akad, amelyek fülszövege olvastán nehéz ellenállni. Nem ritka, hogy egy-egy ajánlás váltja ki a nekem ez kell érzést. És ritkábban, de azért előfordul, hogy mindhárom teljesül egyszerre. Ám itt emellett a lelkes ajánlásokban elhangzott egy olyan varázsszó, amely hívásának ellenállni lehetetlen, számomra legalább is. Ez a szó pedig: Supernatural. No nem mint szimpla természetfeletti, hanem az idehaza oly borzalmas módon Odaátra keresztelt sorozat címe.
Kezdjük ott, hogy főszereplőnket, ha nem is Castielnek hívják - hanem Theseus Cassio Lowoodnak - , de Casnek szólítják. Majd következett Mr Dean (elvesztem!) kocsijának említése. Ahol hiába állt ott a leírás, hogy "1969-es sötétkék Camaro Rally Sport", az én lelki szemeim előtt biz egy fekete 67-es Chevy Impala lebegett, a fülemben pedig ekkor már hangosan üvöltött a Kansas: Carry On My Wayward Son-ja. Mondhatni, elkapott a rajongólányos izgalom. :) Ám ettől nagy nehezen elvonatkoztatva is úgy gondolom, valóban nehéz lenne jobban lefesteni a könyv hangulatát, mint a tv-sorozatra hivatkozni. Mert tényleg olyan! Hangsúlyoznám, a hangulat erősen hasonlít, de a történet koppintástól nem kell félni.
Cas édesapját egy szellem miatt veszítette el még kisgyerekként. Azóta boszorkány édesanyjával és macsekjukkal költözik egyik helyről a másikra, mert bizony néhány éve apja nyomdokába lépett, és szellemeket likvidál. A könyv kezdetekor épp egy híd közelében kísértő stoppost iktat ki, aki jó néhány autóst küldött már a halálba. S miután ezt a munkát is elégedetten kipipálhatja, máris pakolnak, s irány a legújabb megbízatás. Thunder Bay, Ontario.
"Anna tizenhat éves volt, amikor megölték. Finn bevándorlók lánya volt, az apja a történtek idején már nem élt, meghalt valamilyen balesetben, az anyja egy panziót vezetett a belvárosban. Anna egy iskolai bálra készült, amikor meggyilkolták. A hivatalos verzió szerint elvágták a torkát, valójában majdnem lefejezték. Azt beszélik, egy fehér estélyi ruha volt rajta, amikor rátaláltak, és az egész át volt itatva vérrel. Ezért nevezik vérbe öltözött Annának."
Mert bár Cas várólistáján jó néhány más kísértet neve sorakozik, az ösztöne azt súgja, itt az idő utána járni, igaz-e a városi legenda. Anna, eddig mindenkivel végzett, aki csak belépett a házába. Erősebb és rémisztőbb, mint bármelyik szellem, akikkel Cas találkozott. Mégis, maga sem tudja miért, nem akar végezni a fiúval; aki pedig érthetetlen módon úgy érzi, nem leszámolnia kell a lánnyal, hanem oltalmaznia. Rendkívül különös! A regényben végigkövethetjük, ahogyan Cas, és a köré gyűlő erősítő csapat fényt derít a dologra. S ha ez nem lenne elég az izgalmakból, a hátborzongató múlt szelleme is követeli a jussát.
E/1-ben íródott, fiatalos, fanyar szellemességgel fűszerezett hangvétel. Könnyedén követhető, de szép logikusan felépített nyomozás. Gondolat olvasás, bűbáj, vudu, démonokkal paktálás, rémisztő szellemtámadás, borzongató véres jelenetek. Nyakig a közös pácban kényszeréből született igazi jó barátság. Megtört, magányos tizenévesek szívében született szerelem. Ez mind megvan a regényben.
A regényben, amelyről egészen a végéig nem hittem volna, hogy annyira le fog venni a lábamról, hogy azt kívánjam, bárcsak meglenne már a folytatás! Először is, a figyelemfelkeltő kezdet után picit úgy éreztem lelassult a cselekmény... node a vége oda ütött. Nagyon is! Másodszor, nálam, aki nem a legerősebb gyomorról vagyok híres, néhány jelenet kicsapta a biztosítékot. Nem meglepő módon a leginkább az, amikor teljes valójában kiderült, mi történt akkor régen, 1958-ban Annával.
Ott, nem oly sokkal a vége előtt jó másfél napra félretettem a könyvet. Fel kellett dolgoznom, amit kiváltott belőlem a történet. Elindultam onnan, hogy van egy vérengző kísértet, akit nem is lehet kérdés, el kell tüntetni. Majd Cassel egyetemben bennem is életre kelt az olthatatlan kíváncsiság, szerettem volna a dolgok mögé látni. Aztán elkezdtem drukkolni, hogy hátha meg lehet váltani valahogy az örök kárhozattól ezt a lányt. Végül eljutottam oda, hogy sajnáltam, sőt abban kezdtem reménykedni, hogy valahogy boldog lehet. Őrület, nem? Mert bár tudtam, hogy 28 életet oltott ki dühös szellemként, de teljesen megkedveltem. Fogalmam sincs, hogyan vagy miképp érte el az írónő, de az én szimpátiámat ekkorra teljesen elnyerte a szereplő. Gondolhatnánk azért, mert ha az egyik főszereplőt kimondottan bírom, és Cas karaktere nekem nagyon bejött, akkor szinte automatikusan szoktam szurkolni a szerelmespárnak. De most sántít ez az érvelés. Mert a legeslegvégégig csak olyan leheletnyire van jelen a főszereplőink közti romantika, hogy a mellékszereplő Thomas (ó, hogy mennyire imádtam a zilált hajú kis kockát!) látszólag teljesen plátói vonzalma is hangsúlyosabbnak tűnt.
Ilyeneken törtem a fejem, míg végül visszatértem az e-olvasóm mellé. S ezek után még egy döbbenetet tartogatott nekem a sztori. Szörnyűséges meglepetést, amire a legkisebb mértékben sem számítottam, s aminek a megoldásáért nem tudok őszintén örülni. Örülni? Ezt váltotta ki belőlem: "Na ne! Most mi van? Így van vége? Komolyan? Nem, nem és nem! Így nem lehet engem felcukkolni! Ááááá!" Szóval egy ilyen kirohanás után már nem volt kérdés, hogyan pontozzak, vagy várom-e a folytatást.


A megjelenés előtti olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
Infó: Megjelenése a Könyvhétre (2012. június 07-11) várható. A folytatás pedig máris előkészületben, a címe: A rémálmok lánya lesz.