Katherine Allred: The Sweet Gum Tree - Az ámbrafa
| A nap, amikor Alix French megismerkedik a rosszhírű külvárosi roncstelepen élő, tízéves Nick Andersonnal, korántsem mondható szokásosnak. Az aprócska méhbalzsamos dobozzal és rendíthetetlen elszántsággal felfegyverkezett Alix kezelésbe veszi a fiú hátán lévő sebeket – egy közelmúltbeli verés nyomait –, és ez a gesztus mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. A gyerekkori bonyodalmak és a kamaszkori bánatok közepette is elválaszthatatlanok maradnak, és a barátságuk lassan szerelembe fordul. A jövő rózsásnak tűnik, ám egy végzetes éjszakán valaki agyonlövi Nick agresszív apját, Frank Andersont. Nick váratlanul elhagyja a várost, Alix pedig ott marad magányosan, zavarodottan – és terhesen. Vajon a lány hogyan birkózik meg a Nick hűtlensége okozta fájdalommal és egy rossz házassággal? Sikerül-e újrakezdenie az életét? Vajon amikor Nick visszatér és megpróbálja visszaszerezni a szerelmét, le tudná-e dönteni a lelke köré épített védőfalat, ha kiderülne az igazság Frank Anderson haláláról? Hiszen a napvilágra kerülő igazság és a nyomán támadóérzelmi robbanás éppúgy képes rombolni, mint gyógyítani. |
Miközben szeretem fennen hirdetni, hogy nem szabad a könyveket borítójuk alapján megítélni, ezzel a regénnyel kapcsolatban bizony magam is elkövettem ezt a főbenjáró bűnt. Nagyjából az összes általam rendszeresen követett angol nyelvű blogger ódákat zenget a kötetről, ráadásul bő egy évvel ezelőtt egy amazon akció keretében nevetséges egy dollárért már be is szereztem magamnak, mégis, gyanítom részben a kissé semmilyen borító miatt, csak csücsült kissé elfeledve, a sorára várva a kindle-n. A vicc csak az, hogy így, immár túl az olvasáson nem csupán értelmet nyert az eredeti címlap, de még a báját is sikerült felfedeznem. A nagy fák és az autó nem egyszerűen olyan dolgok, amelyek szerepelnek a történetben, akár szimbólumokként is felfoghatóak: míg az ámbrafa az erős szívű Nicket van hivatva megjeleníteni, addig a Chevy Alix Nick iránti ragaszkodásának megtestesülése. Úgyhogy egy ici-picit sajnálom, amiért a hazai kiadás más külcsínt kapott, bár azt el kell ismernem, nagyon szép lett a magyar borító.
„Senkinek sem volna szabad fél szívvel élnie.”
Node, a lényeg úgy is a borító mögött rejtőzik, nem igaz!? S a lapokon bizony egy olvasmányos, bár lassú tempójú, kellemes, lírai stílusban íródott, délies hangulatú, érzelmes, bár erőteljes mondandója női regény rejtőzik. Óvakodnék egyszerűen romantikának titulálni, mert számomra ez a 25 esztendőt felölelő, barátságot, szerelmet, életeket befolyásoló döntéseket, hibákat, félreértéseket, megbocsátást és békére találást magába foglaló történet inkább a hősnő, Alix, jellemének és érzelmeinek alakulásáról szólt. Persze vitathatatlan, hogy Nick mindvégig az egyik legmeghatározóbb személy volt a lány életében, viszont – s ezt picit fájlaltam – a fiú gondolataiba, az ő életének a lány nélküli fejezeteibe egyáltalán nem nyertünk bepillantást, minden megnyilvánulását csupán a narrátor, vagy ha úgy tetszik a visszaemlékező Alix szűrőjén át láthattunk csupán.
Igen, a visszaemlékező Alix, ugyanis a kötet végére nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy édes-bús emlékirat, amit kedves emlékek és megfakult naplóbejegyzések ihlettek, miután a mindig is nagy könyvmoly főszereplőnkből élete derekán írónő vált. Az ötlet szívet melengető, ugyanakkor az én szememben ez az, ami egy hajszállal, de elválasztja a könyvet a tökéletességtől. Szerintem egy esemény sok év múltán való felidézése sosem objektív, mindig az évek érzelmeinek súlya nyomja, miközben az apró részletek homályba vesznek. S ez az, ami eltávolít minket, olvasókat, a pillanattól, és talán meggátol abban, hogy valóban a történetben éljünk. Velem legalább is ez esett meg. Imádtam az elbeszélés hangulatát, tetszett a cselekmény, azonban a szívemet nem rabolták el a szerelmesek, Alix boldogsága és fájdalma hiába volt érthető számomra, ott maradtak a lapokon. Márpedig én szeretek benne élni a könyvben, szeretem hagyni, hogy az érzelmek teljes intenzitásukkal lehengereljenek, így roppant mód sajnálom, hogy itt kívül rekedtem.
Mégis azt mondom, hiba lett volna kihagynom azt az élményt, amit ez az elragadó regény adott. Édes, érzelmes, fájdalmas, és gyönyörűséges utazás volt. Ne hagyjátok ki!
Kedvenc idézet:
„Mert a könyvek arra vannak, hogy olvassák őket...”
Könyvinfók:
| Műfaj: női regény Sorozat: - Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, Alix nézőpontú Ki? Nick Anderson & Alix French Hol? Morganville (Arkansas) Mikor? 25 éven át Érzékiség? leplezett Szerelmi háromszög? igen Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
06.05. - Kelly & Lupi olvas
06.06. - Angelika blogja
06.07. - Sorok között
06.08. - Könyvvilág
Nyereményjáték:
Mind a négy állomáson leírást és képet találtok a regényben szereplő egyik különleges fafajról. Nektek ezeket kell beazonosítani, és a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírnotok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveawayAkár 20 m magasra növő díszfa. Felszíne repedezett, színe szürke. Ágai gyakran paralécesek, levelei 5-7 (szárnyasan) karéjosak, szórt állásúak, szélük ép, színük zöld. A levelek erezete élre futó szárnyas.. Ősszel sárgára vagy lilásvörösre színeződnek. Termése toktermés, 3 cm-es csüngő, tavaszig a fán marad. Eredeti elterjedési területe az USA délkeleti része. Egyéb elnevezései: vörös mézga, szíjácsos mézga, édes mézga.
