Jessica Sorensen: The Forever of Ella and Micha - Ella és Micha jövője
| Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak. Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet. Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket… |
Az előző rész végén úgy búcsúztunk főszereplőinktől, hogy egymás mellett, egymást támogatva indultak a közös jövő felé, és nekem ez tökéletesen megfelelt. Ám kis öröm buborékom hamar kipukkadt, hiszen tudtam, ha újabb kötet(ek)et szentelt nekik az írónő, akkor a valódi happy end még bizony várat majd magára. S őszintén szólva egy csöppet megriadtam, vajon mi vár még rájuk, no meg rám.
„Nem az a fontos, hogy lelkesedjünk mindenért, amit éppen teszünk – felelem halkan. – Hanem az, amit a vége felé érzünk, amikor visszatekintünk mindarra, amit valaha tettünk.”
Szerintem maga az ötlet értékelendő, miszerint két ennyire hányatott sorsú fiatal nem talál rá egyből a sírig tartó boldogságra, hanem előbb meg kell küzdeniük kétségeikkel, szorongásaikkal, és be kell gyógyítaniuk lelkük sebeiket. S akkor még nem ejtettem szót Ella depressziójáról, ami aztán nem egy varázsütésre megszűnő probléma, az abból való végleges kilábalás hosszú, nehéz folyamat. Szóval érthetőnek és igazoltnak láttam a folytatás szükségességét, ugyanakkor a kivitelezéssel kapcsolatban akadtak kétségeim. Mert bár Jessica Sorensen számomra érdekes és szórakoztató történeteket ír, könyveiből én gyakorta hiányolom a valódi mélységet. Fajsúlyos témákat feszeget, csak mintha félne alaposan kifejteni azokat.
„- Istenem, miért tisztára hullámvasút a kapcsolatunk?Ethan szétcincálja a szivárvány méretű, rostos állagú sajtrudat, és a szemét forgatja.- Mert mindkettőtöknek megvannak a maga problémái, mégsem tárgyaljátok ki őket, mert meg akarjátok kímélni egymást a kínlódástól.”
Sajnos ez az aggodalmam jogosnak bizonyult. Ahelyett, hogy intenzív lelki utazásra vitt volna minket a regény, maradtunk a tini drámázások területén. S bevallom, ez bosszantott. Megvolt a lehetőség, de a szerző egyszerűen nem élt vele. Adott az egymást kiskölyök koruk óta ismerő főhős és a hősnő, akik megjárták a poklot, mielőtt visszataláltak egymáshoz, akik őszintén szeretik a másikat és érzik, tudják, hogy ők ketten együtt alkotnak egy egészet. Erre mit csinálnak? Alig telik el néhány, iskola és munka – azaz a jövőjük szempontjából fontos dolgok - miatt külön töltött hét, és szépen kezdenek eltávolodni egymástól. S nem elég, hogy saját félelmeik buta képzelgésekre ragadtatják őket, de ráadásul túlagyalják azokat, no meg még véletlenül sem beszélik ki egymással. Mindezt azok után, hogy legutóbb szintén a makacs hallgatás sodorta távol őket egymástól. Ráadásul nő szolidaritás ide, megértés oda, Ella volt a rosszabb eset. A sokkal-sokkal rosszabb eset. Oké, hogy a srác gondolatai látványosan sokszor fordultak a testiség fel, de még így is egy ponton komolyan elgondolkodtam (Az a hazugság… áááá!), hogy a Micha mit lát ebben a hisztis csajban, aki voltaképp mindent megtesz, hogy ellökje, elvadítsa magától.
„Mindig maradnak problémáink, de ha együtt küzdünk meg velük, szerintem rendben leszünk.”
Hogy mégis mi mentette meg a könyvet attól, hogy totális csalódásként leírjam? Például a váltott nézőpontnak még mindig örültem. Tetszettek a visszaemlékezések jelenetei, no meg a lezárás, mert én már csak ilyen happy end függő vagyok. Aztán továbbra is imádtam a zeneszámok említését, mivel én kimondottan szeretek olvasás közben rákeresni a dalokra, hogy átérezzem a hangulat, s így intenzívebbé tegyem az olvasás élményét. Valamint azt is be kell vallanom, hogy a két legjobb barát karaktere fölöttébb felpiszkálta a fantáziámat. Olyannyira, hogy e közepes kötet után se habozzak folytatni a sorozatot, hiszen ha minden igaz, a következő kötet Lila és Ethan egymásra találásáról fog szólni.
Kedvenc idézet:
„Elbúcsúzni mindig nehéz, de néha szükséges ahhoz, hogy az ember továbblépjen.”
Zenék a könyvben:
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult Sorozat: A titok 2. Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú Ki? Ella May Daniels & Micha S Hol? Star Grove, Los Angeles, New York, Chichago, Las Vegas Mikor? ősztől decemberig Érzékiség? heves Szerelmi háromszög? nincs Lezárás? egyelőre boldog Önállóan olvasható? nem |
06.08. - Sorok között
06.10. - Angelika blogja
06.12. - Deszy könyvajánlója
06.14. - Dreamworld
06.16. - CBooks
06.19. - Kristina blogja
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban egy-egy híres énekes képét találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a kép alapján ki látható a fotón, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway