2014. november 19., szerda

Idézet kavalkád - Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr


molygoodreads

Annyira ellentétesek… és mégis milyen összeillők.

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát.
Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig feszíthetik a húrt, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt újra szeretni.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Károlyi Eszter, Neset Adrienn 
ISBN: 9789633735787
? oldal, kartonált

Sorozat: Pushing the Limits 1.
Ki? Echo Emerson & Noah Hutchins
Hol? Eastwick Gimnázium, Kentucky

Műfaj: ifjúsági
Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú
Érzékiség: ártatlan
Lezárás: boldog

Még az angol nyelvű kiadás idején felfigyeltem erre a könyvre, s múlt év elején sikerült sort kerítenem az olvasására. A nagyszerű élményről született egy bejegyzés, így most, a fordítást átolvasva s a történetbe ismét beleszeretve szabadon átadhatom magam idézet mániámnak. 
Azaz, ez megint egy olyan rendhagyó poszt lesz. :)

Echo, ahogy Noah látja:
„Ősszel irodalom órán olvastunk a szirénekről: valami görög mitológiai zagyvaság gyönyörű nőkről, akiknek olyan csábos a hangja, hogy a férfiak eldobják az agyukat miattuk. Most kiderült, hogy a mitológiai duma valóság, mert ahányszor találkoztam ezzel a lánnyal, nálam elmentek otthonról.
Bő, hosszúujjú, a válláról lecsúszkáló felsőket húzott a pántos trikója fölé, ami csak annyit engedett látni a testéből, ami elég volt ahhoz, hogy beinduljon a fantáziám. (...) nem csak a fizikai valójához vonzódtam. Szerettem a mosolyát, a fényt a szemében, amikor nevetett (...) vörös, göndör fürtjei himbálóztak minden lépésnél (...) és a francba, frissen sült édes, fahéjas sütemény illata volt!
Echo létfontosságú lett nekem, mint a levegő. (...) elrabolta a szívemet és a lelkemet. Megnyitotta magát nekem, szerelmet adott nekem, és nem kért semmit viszonzásul. (...) Ő lett életem beteljesülése. (...) Elcseszett módon belezúgtam.”
Kedvenc Echo mondat:
„Luke-tól régebben pillangók lepték el a gyomromat, Noah mutáns pterodactylusokat keltett bennem életre.”
Noah, ahogy Echo látja
„Noah izmos volt, jóképű, és hírhedt bajkeverő. Farmerben és pólóban is sugárzott róla a veszély. (...) Hihetetlenül dögös, borzasztóan édes, piszok alak. (...) nem járt, hanem cserkészett, és imádtam a huncut villanást a szemében, amikor becserkészett engem. (...) Imádtam a szemét. Csokibarna, benne csillog a balhé szikrája, ami a világot is képes lenne lángra lobbantani. (...) A bensőm cseppfolyósra olvadt, mikor Noah a maga betyáros módján rám vigyorgott és úgy bámult rám, mintha meztelen lennék.
(...) nevének puszta gondolatára elakadt a szívem. Mosolyra derültem tőle. A bőröm bizseregve vágyakozott az érintésére. (...) Megnevettetett és azt éreztette velem, hogy különleges vagyok. Erős volt, meleg, figyelmes és… ő volt minden. Szerettem. Jobban szerettem, mint bárki mást az életemben. (...) Noah mellett biztonságban érzem magam. (...) ő volt minden, amire szükségem volt.”
Kedvenc Noah pillanat:
„Echo, nem mondhatom meg neked, hogy mi fog történni, mert én se tudom. Én nem fogom senki kezét a folyosón, és nem ülök mások ebédlőasztalához. De esküszöm… az öcséimre, hogy téged sosem veszlek tréfára, és te sokkal több leszel nekem, mint egy lány a kocsim hátsó ülésén.”
Kettejük kapcsolata:
„– Nézz rám.
Belenéztem a sötétbarna szemébe. Ujjaival végigsúrolta a kezem fejét, olyan csiklandozó érzés volt, mint egy tavaszi fuvallat, mégis úgy elborított, mint az óceán felől érkező dagály. Tekintete az eltakart karomra siklott.
– Ezt nem te csináltad, igaz? Más tette veled, ugye?
Még soha senki nem tette föl nekem ezt a kérdést. Csak bámultak. Sugdolóztak. Nevettek. De soha nem kérdeztek. Az egész világ eltűnt körülöttem, amikor azt feleltem: – Igen.”
„Nagyon szerettem volna békét szerezni neki. Kezemet az ő kezére tettem. Az én szívem megnyugodott, amikor hüvelykujjammal megsimítottam a puha bőrét. Elengedte a tollat és ruhája ujját a tenyerébe szorította, ez volt az állandó védekező reflexe. Na nem. Ha megszorít valamit, inkább én legyek az. A hüvelykujjam bedolgozta magát az ujjai és a ruhaujja között, s ellazította a fojtogató szorítását az anyagon. Törékeny keze köré fontam az ujjaimat. Az otthon érzése töltött el, ahogy Echót megérintettem.
„– Mi történik velünk? (...)
– Akarlak téged. (...)
– Igazán? Biztos? Mert nagyon vonzóak a sebhelyeim.
Hogyan látta vajon önmagát?
– Baszottul nem érdekelnek a sebhelyeid. (...)
– Hazug – bökte oda nekem. – Mert velem csak úgy elégedett valaki, ha szeret engem. Igazán szeret, annyira, hogy az sem zavarja, ha sérült vagyok. Te nem szereted az embereket. Te lefekszel velük. Hogy akarhatsz akkor velem lenni?
Tökéletesen összefoglalta a lényemet. Én nem szerettem az embereket – csak az öcséimet. Echo többet érdemelt. Jobbat, mint én.”
Átkaroltam, és háttal a téglafalhoz toltam.
– Mondd, hogy engem választottál, Echo!
Megnyalta a szája szélét. Azok a zöld szemei csak úgy izzottak, magához vonzottak.
– Téged választottalak.
Három év óta most először engedett a gyomromban örökké feszülő görcs.
– Sose fogod megbánni! Ígérem.”
„- Szeretlek és te is szeretsz engem, ezért mi összetartozunk.
Echo szorosan hozzám bújt, ujjával a hajamba kapaszkodott. A szemében könny csillogott.
– Én szeretlek annyira, hogy sose kényszerítselek döntésre.
Lábujjhegyre állt, lehúzta magához a fejemet és gyengéden megcsókolta a számat. Nem. Ez nem lehet a búcsú.
„– Echo, hogyan hiheted, hogy elhagylak téged? Miért kételkedsz az érzéseimben?
– Mert – feleltem rá, s már éreztem is gyomromban az ismerős kavargást. – Láttad, hogy elvesztettem a fejemet. Láttad, hogy majdnem megőrültem. 
Szemmel láthatóan megfeszültek az izmok a vállamban.
– Figyeltem, ahogy harcoltál életed legszörnyűbb emlékével , és láttam, hogy győztél. Vésd az eszedbe, Echo. Én is melletted harcoltam. Meg kell találnod a módját, hogy bízni tudj bennem… bennünk.”
„- Nem gondolod, hogy egyelőre elhihetnénk egymásnak, hogy te kellesz nekem, én kellek neked, és a happy end részét megbeszélnénk később?
Noah szája csábos mosolyra húzódott, egészen belefeledkeztem.
– Szeretlek, Echo Emerson.”
Kedvenc idézet:
„...a felnőtté válás nehéz döntésekkel jár együtt, és ha helyesen cselekszünk, az nem feltétlenül jelenti, hogy jó is nekünk.”

{ Playlist }

{ Sorozat áttekintő }

1. Pushing the Limits - Feszülő húr 
Echo Emerson & Noah Hutchins
1,5. Crossing the Line
e-novella, Lila McCormick & Lincoln Turner
2. Breaking the Rules
A Feszülő húr utáni nyár eseményei, Echo & Noah
3. Dare You To
Beth Risk & Ryan Stone
4. Crash into You
Rachel Young & Isaiah Walker
4,5. Red at Night
ingyenes novella, Stella & Jonah
5. Take Me On
Haley Williams & West Young


11.18. - Kristina blogja
11.19. - Angelika blogja
11.20. - CBooks
11.21. - Deszy könyvajánlója
11.22. - Függővég
11.23. - Kelly & Lupi olvas
11.24. - MFKata gondolatai
11.25. - Media Addict
11.26. - Dreamworld

A történetben Echo Emerson és az anyukája közötti kapcsolat egyik jelentős eleme a görög mitológiához, azon belül is a csillagjegyekhez kötődik. A játék során minden állomáson fel kell ismernetek a mellékelt képről, hogy melyik csillagjegyet ábrázolja. A rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve már csak a szerencsén múlik, hogy ki nyeri meg a három nyereménykönyvet.

(Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 órán belül kell jelentkezniük a megküldött értesítő e-mailre, ha nem teszi meg, új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!)

a Rafflecopter giveaway

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top