2013. november 29., péntek

Sherry Gammon - Unlovable - Szerethetetlen (BtK)


molygoodreads

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más.
Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül.
Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Főszereplők: Maggie Brown & Seth Prescott
Port Fare (New York) - jelenkor

Sorozat: Port Fare trilógia 1.
Műfaj: New adult
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2013. december 03.
Fordító: Kleinheincz Csilla
ISBN: 9789632613437
400 oldal, kartonált

Értékelésem:

Szerethetetlen. Szörnyűséges, bánattal és fájdalommal teli szó, amit soha senkinek nem lenne szabad kimondania, pláne nem hallania. S ehhez a címhez ráadásul egy ilyen magányosságot árasztó borító társul. Így mi mást várna minket a lapokon, mint egy szívfacsaró érzelmekkel teli történet?
„... senki sem szerethetetlen.”
Amikor a New York állam északi részén fekvő Port Fare városában megnövekszik az illegális drogügyletek száma, a mobil kábítószer ellenes osztagot bízzák meg az intézkedéssel. Nyomozásuk a helyi középiskola bulizós diákjait is érinti, így néhány ügynök azt a feladatot kapja, hogy frissen átiratkozott tanulóként vegyüljenek el, és próbáljanak értékes információkat szerezni. Az egyik nyomozó, a 21 éves Seth Prescott,
hamar a lányok kedvence lesz zöld szemével, szélfútta barna hajával és kidolgozott izmaival. Ám az ő szeme a visszahúzódó Maggie-n akad meg. Tetszik neki, hogy a lány szívesen segít a társainak, hogy közösségi tevékenységként kisiskolásoknak olvas fel. De aggódik, amiért a lány mindig olyan gyengének, fáradtnak és törékenynek tűnik. Főnöke és egyben barátja, Booker százados, azt tanácsolja neki, szedje össze magát, és elegyedjen végre szóba Maggie-vel. Egyrészt mert unja a srác sóhajtozását a 18 éves csinos lány után, másrészt nem ártana tisztázni, hogy a kóros soványságot vajon nem valamilyen kemény drog okozza-e.
Maggie Brown minden egyes napja maga a megpróbáltatás. Édesanya tinédzserként esett vele teherbe, s sosem csinált titkot belőle, hogy ezerszer megbánta, hogy életet adott neki. S hiába maradtak csak ők ketten egymásnak, miután a nagyszülők egy autóbalesetben életüket vesztették, az anyai érzelmeket mindig elnyomta az ital csábítása. Egy nyomorúságos lakókocsiban, egyik segélycsekktől  a másikig tengetik életüket, miközben Maggie, a gyerek próbál gondoskodni alkoholista anyjáról, még ha ez azzal is jár, hogy télvíz idején képtelen kabátot vagy cipőt venni a tönkrement helyett, vagy hogy akár napokig egy-egy szelet mogyoróvajas szendviccsel kell beérnie. Kilátástalan napjainak monotonitása egy csapásra a múlté lesz, amikor Mr. Magas és Cukifalat, azaz Seth hirtelen élete részéve válik.
Pár nélkül marad Maggie a főző órán? Ó, már nem! Kellene egy sofőr, a heti közösségi szolgálathoz? Seth pont ráér. Hideg, sötét és rémisztő a park éjjel egy lánynak egyedül? Micsoda szerencse, hogy Seth pont jókor tűnik fel! És még sorolhatnánk... A két fiatal szép lassan barátságot köt, majd a gyengédebb érzelmek is felszínre törnek.
Mindeközben a nyomozás folytatódik, sőt, a kisvárost kegyetlen gyilkosságok híre tartja félelemben. Úgy tűnik, minden mindennel összefügg. Kérdés, mi lesz, ha egyszer fény derül az igazságra?
„Ez vagyunk mi: külön-külön hiányosak, együtt pedig egészek.”
Zavarban vagyok ettől a regénytől. Egyrészt mélyen megérintett Maggie helyzete és Seth gondoskodó, gyógyító szerelme, valamint tagadhatatlanul megkedveltem még a mellékszereplőket is, de másrészről képtelen vagyok elhallgattatni a kis aggályoskodó hangot a fejemben. Kicsit olyan szív kontra értelem összetűzés zajlik bennem. Mert ha úgy nézem, a történet legázolt, összetört, a végletekig meghatott. Ám ha magamhoz térek a szipogásból, akkor bizony felmerül bennem néhány kétely. Ám a legdühítőbb az, hogy igazából a regény szolgált magyarázattal az ellenvetéseimre, csak épp mégsem vagyok meggyőzve. Bosszantó, nem? Node nézzük, min rágódok leginkább mióta letettem a könyvet:

Maggie tarthatatlan helyzete
Tizenhárom évet élt le borzalmas édesanyja mellett úgy, hogy egyetlen tanárnak sem tűnt fel, hogy az éhhalál szélén egyensúlyoz szerencsétlen lány. Ez egyszerűen botrányos szerintem. Ami előtt pedig érthetetlenül állok: Nem igényelt ingyen ebédet, mert félt a gyámügy munkatársaitól, s nem keresett diákmunkát, mert az anyjáról kell gondoskodnia. Számomra ez az indoklás sántít. Egyrészt sem a lakókocsival, sem az állandó vodkagőzben hortyogó anyával nem akad sok tennivaló, másrészt egy állandóan éhező tinédzser talán megkockáztathatta volna, hogy segélyellátásukra hivatkozva étkeztetést kér. Persze talán akkor az anyja hatalmas patáliát csapott volna. Viszont az miben különbözött volna a most is menetrendszerűen érkező ócsárló fröcsögésektől? A kabát és cipő dolog pedig... Tudom, szörnyen megalázó gondolat hozzájuk fordulni, de mégis csak annyi segélyszervezet létezik Amerikában. Azt hiszem, azt vártam volna, hogy ha már Maggie egy kitartó karakterként mutatkozott be nekünk, akkor rajta keresztül a szerző egy kis reménysugarat is bemutat. Azt, hogy egyedül, magára hagyottan, kiszolgáltatva ennyi rossznak is tehet valamit az ember, és nem csupán külső segítséggel változtathat - ha aprót is - az életén.

Seth, a tökéletes
Tündéri a srác, tényleg, és annyi a jó tulajdonsága, hogy még felsorolni is hosszú lenne. De talán pont ezért éreztem, hogy ez számomra szinte már túl sok. Első körben az életkorán vontam fel a szemöldököm, hiszen már két éve nyomozó, ugyanakkor egyetemet végzett... Később azonban egy beszélgetés során elmesélte, hogy lévén édesapját katonaként sokfelé vezényelték ő sokáig magántanuló volt, gyorsabban haladva a tananyagokkal, mint kortársai. Szintén csak ekkor derült ki, hogy séfeket megszégyenítő szakácstudományát egy édesanyjával közösen elvégzett franciaországi kurzusnak köszönheti. Emellé ráadásnak ott a megértő és másoknak szívesen segítő személyisége, az ügyesen befektetett vagyona, no és persze a dögös kinézete. Ti nem gondolnátok azt, mint én, hogy szinte már túl jó, hogy igaz legyen?

A szüzességi fogadalom
Ezzel kapcsolatban teljességgel meghasadtam. Szemforgató realista énem hangos 'ugyan már'ban fakadt ki tőle, de lelkem ábrándos fele édes dolognak tartotta, hogy ők ketten egymásra találtak. Maggie, aki ragaszkodik az egyetlen olyan dologhoz, amiben neki egyedül van döntési joga. Seth, aki nem csak tessék-lássék tartja tiszteletben ezt, hanem neveltetése miatt maga is egyet ért azzal, hogy a szerelem nem jelenti automatikusan, hogy ágyba is kell bújniuk rögtön.
De ellenvetéseim ellenére azt mondom, aki kedveli azokat a megindító történeteket, amelyek a sok megpróbáltatás után tüneményes happy enddel zárulnak, ne hagyják ki Maggie és Seth könyvét!

Beleolvasó:
Zene a könyvhöz:

Az írónő honlapján megosztott öt dalt, amely szerinte nagyon illik a regényhez:
playlist

A regényben említett szám:


A sorozat részei:

1. Unlovable - Szerethetetlen
2. Unbelievable (Cole története)
3. Unbearable (Booker története)
Sherry Gammon Port Fare trilógiájának első része december 3-án jelenik meg a Maxim Kiadó gondozásában Szerethetetlen címmel. Maggie és Seth hihetetlen szerelmi történetét a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be nektek. November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval várunk benneteket, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.
1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

11/27. Szilvamag olvas
11/28. Nem harap a...
11/29. Angelika blogja
11/30. MFKata gondolatai
12/01. Kristina blogja
12/02. Deszy könyvajánlója
12/03. Kelly & Lupi olvas
12/04. Dreamworld
12/05. Roni olvas
12/06. Könyvszeretet

2013. november 26., kedd

Susan Ee - Angelfall - Angyalok bukása (BtK)


molygoodreads

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Főszereplők: Penryn Young & Rafi
Szilícium-völgy, San Francisco - közeli jövő

Sorozat: Penryn & the End of Days 1.
Műfaj: Ya, disztópia
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013. december 15.
Fordító: AncsaT.
ISBN: 9789633733738
344 oldal, puha borítós

Értékelésem:

A világ:
„A nappal a menekültek és a fosztogató bandák ideje. De éjszakára mindannyian eltűnnek, alkonyatkor kiürülnek az utcák. Mostanában mindenki tart a természetfeletti dolgoktól. (...) Még az újonnan alakult legkeményebb utcai bandák is átengedik az éjszakát, a ki tudja miféle teremtményeknek, amelyek a sötétségben kóborolnak ebben az új világban. (...) egy poszt-apokaliptikus világ..., ahol nyüzsögnek a bosszúálló angyalok. (...) Az élet manapság az egyik legolcsóbb árucikk. ”
A főszereplők és kapcsolatuk:
„Azon tűnődök, melyik öl meg hamarabb, a hűséged vagy a makacsságod.”
Penryn Young, a könyv apró termetű - mindössze 157 cm - hősnője, s egyben a történet mesélője, tizenhét éves, ám úgy érzem, járhatna akár a húszas évei elején-közepén is, mert a rá nehezedő felelősség - húga tolószékhez kötött, édesanyjuk paranoid skizofréniától szenved, apjuk pedig régen elhagyta a családot - idősebbé, érettebbé tette. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy koránál jóval idősebb lélek. Számomra a legszimpatikusabb vonása az volt, hogy nem igen vesztegeti picsogásra az idejét, helyette tervet kovácsol, hogyan tud megküzdeni a nehézségekkel. Ráadásul nem csupán mentálisan erős karakter, hanem fizikailag is megállja a helyét, s ha a helyzet úgy kívánja, képes felvenni a harcot nála megtermettebbekkel is, köszönhetően öt évnyi önvédelmi és harcművészeti képzésnek. Iránta érzett rokonszenvemet csak növelte, hogy narrátorként szintúgy káprázatos volt az engem nem egyszer mosolyra késztető szarkasztikus kommentárjaival.
„Egy túlvilágian jóképű srác, amilyenről csak álmodhat egy lány. Csakhogy ő nem egy srác. És túlságosan is túlvilági.”
Rafi / Rafael / Isten Haragja egyike a harcos angyaloknak, így az adoniszi testfelépítés magától értetődik. Ehhez társul a kissé zilált fekete haj, a tengerkék szemek, és a lenyűgöző hófehér szárnyak. Nos, ez utóbbit a történések alaposan megviselik persze, de remélem, előbb-utóbb teljes szépségében pompázhatnak majd ismét. Bár nem tagadom, ezek a külsőségek elég csábítóvá teszik, legvonzóbb tulajdonságai mégis személyiségéből fakadnak. Tetszett, hogy a Földön töltött idejének hála nem csupán lemészárolni való majmoknak látja az embereket, s hogy angyal létére, megvan benne az isteni parancsokkal szembeni kételkedés képessége. Természetesen hosszú út áll még előtte, mielőtt nyíltan szembe is szállna az őket irányító hatalommal, de a mag mindig is benne volt, és az első lépéseket máris megtette azzal, hogy kötődni kezdett Penrynhez. Mindezeket már csak megkoronázza, hogy cinikusságért sem kell a szomszédba mennie.
„A humorérzék is olyasmi, ami szerintem nem normális egy angyalnál. Ráadásul meglehetősen közönségesek és elcsépeltek a viccei.”
„- Tényleg arkangyal vagy? (...)
- Le vagy nyűgözve?
- Nem. (...) Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen.

- Fordulj az ügyfélszolgálathoz.”
Kettejük találkozása a véletlen műve volt, társulásukat pedig a kényszer, és nagyrészt Penryn makacssága, szülte. Élvezetes volt figyelni, ahogyan számos szócsatát közbe iktatva a másik épphogy csak tolerálásától eljutottak egyfajta bajtársiasságig, majd azt követően a vonzalom is megcsillant közöttük... Amit Rafi sietett teljességgel kioltani, s biztos, ami biztos, alaposan megtaposni is, nehogy újra felizzon. Ám mindhiába! Az, ahogyan kiborult, mikor Penryn veszélybe került, s az az egyetlen elcsattant csókocska garantálta, hogy az én romantikus képzeletem gőzerővel meglóduljon. 
„... egy térdremegtető, gyomorbizsergető, vérforraló, testet felhevítő, sarki jégsapkát megolvasztó csók volt.”
A történet:
A fülszöveg meglehetősen alaposan felfesti az alaphelyzetet:
Hat héttel azután, hogy a modern világ szinte megsemmisült a meteoresők és angyali támadások következtében, Penryn és kis családja nekivágnak a sötét, kihalt utcáknak, hogy a városból a hegyekbe, az erdőbe meneküljenek. Amint lassan, árnyékról árnyékra óvakodnak előre, egy angyal zuhan le az égből, majd csakhamar öt másik érkezik, és fogja közre sebesült társukat. Ám ahelyett, hogy segítő kezet nyújtanának felé, leteperik, és fenséges szárnyait lemetszik. Minden bizonnyal meg is ölnék, de az elgyötört, borzalmasan vérző harcos még ekkor sem adja fel, habár kardja nélkül szinte teljesen védtelen. Penryn, aki képtelen tovább csendben szemlélni az eseményeket, előmerészkedik búvó helyéről és odadobja a fegyvert a férfinak, aki így komoly sebeket ejt támadóin, akik végül visszavonulót fújnak. Ám a lány közbelépése nem marad megtorlatlanul, bár a rá mért ütések is elég fájdalmasak, az, amikor látja, hogy kiragadják húgát, Paige-t, a kerekesszékéből, s elhurcolják, ki tudja hová, szinte teljesen összetöri. A haldokló angyalban látva az egyetlen esélyét arra, hogy testvérét kiszabadítsa, kénytelen megmenteni annak életét. 

„- Hová vitték a húgomat? (...)
- Honnan a pokolból kéne azt tudnom?

- Talán mert te is a szemét rohadékok közé tartozol.
- Hűha. ezzel aztán most vérig sértettél - A hangja unott, én pedig zavarba jövök, hogy nem tudtam valami durvábbat, sértőbbet mondani. - Nem tűnt fel, hogy nem voltunk igazán puszipajtások a srácokkal?
- Azok nem 'srácok'. Egyik sem az. Az ilyen a legtávolabbról sem ember. Csupán egy rakás mutáns féreg, akárcsak te. (...)
- Egy rakás mutáns féreg? - Felvonja az egyik tökéletesen ívelt szemöldökét, mint aki épp most készül beírni egy elégtelen vizsgajegyet sértegetésből.”
Az út San Franciscóba, az angyalok legközelebbi fészkébe végig izgalmas tudott maradni. Azt ajánlom azonban, az olvasás közbeni nassolást ezúttal hagyjuk ki, mert a csonkítások s egyéb borzalmak leírásai meglehetősen élethűre és elborzasztóra sikerültek. A végjáték szintúgy. A laboratórium és az orvosi kísérletek leírásait szerintem sokan találják majd gyomorforgatónak. Ám minden rémség ellenére azt mondom, ezzel az ábrázolással sikerült az írónőnek hihetően sötétre színeznie az általa megálmodott poszt-apokaliptikus világot, ellensúlyozva azt, hogy az angyalokat általában a jósággal azonosítjuk, dacára annak, amire Rafi is rámutat:
„- ... régebben azt hittem, hogy kedvesek és jóindulatúak.
- Ezt meg miből gondoltad? Még a Bibliában is az áll, hogy mi vagyunk a végítélet előhírnökei, hogy egész városokat szoktunk porig rombolni. Csak mert előtte néha figyelmeztetünk egyet-kettőt közületek, még nem jelenti azt, hogy önzetlen emberbarátok vagyunk.”
S hogy ennyi áradozás után vajon mégis miért adtam négy csillagot? Valószínűleg közrejátszott a döntésemben az is, hogy a disztópia romantikus felhang nélkül nehezebben köt a lapjai mellé, de nem vagyok azért annyira elvakult, hogy ezt valós hibaként felrójam a könyvnek. Az, hogy függővéget kapunk, merthogy ez persze csak az első rész volt csupán, már annál inkább morcogásra késztet. Node, ya, hogyan is lehetne önálló, kerek történet egyetlen könyvben? :P Nem, igazából két dolog volt, ami megakasztott: 
Az egyik Penryn édesanyjának szerepe. Jön-megy, hol feltűnik, hol nyoma vész, de a kritikus pillanatokban mindig megjelenik ott, ahol a lánya, holott nem egyeztetnek soha semmit. Nem, mert bár Penryn folyton tusakodik magában, szinte állandóan küzd a bűntudatával, ám végül mindig úgy dönt, jobb lesz az anyja nélkül folytatni a küldetést.
A másik dolog pedig, hogy a háttér sztori számomra itt-ott picit sántít, vagy okosabb, ha úgy fogalmazok, tisztázatlannak tűnik. Pl: Csak az angyalpolitika lenne az ok, amiért Rafira támadtak? Hol rejtőznek a többször emlegetett nefelimek? Mi a cél a szörnyűséges kísérletek mögött? Hogyan lehetséges, hogy mindössze hat hét telt el, de a megmaradtak máris a teljes reménytelenségbe süppedtek? Egyáltalán, hová tűnt mindenki?
Talán a következő könyvek választ hoznak majd ezekre a kérdésekre is.

A folytatás:

Azt kell mondanom, a későbbiekben várható kötetekről ellentmondásos hírek keringenek. Állítólag elhangzott már az is, hogy az írónő öt részesre tervezi a sorozatot, ám sokan trilógiáról sutyorognak. Az biztos, hogy a második kötet - World After - most november 19-én jelent meg, és 2014 májusára ígérik az egyenlőre cím és borító nélküli harmadik felvonást. Az első olvasói beszámolók szerint Susan Ee most sem bánt kesztyűs kézzel az olvasókkal, és bebizonyította, hogy lehet még az általa teremtett világ borzalmait fokozni.

Út a szélesvászon felé:
Nem csupán az Angelfall, hanem a teljes Penryn & the End of Days sorozat filmes jogait megvásárolta 2012 novemberében a Lionsgate korábbi elnöke, Joe Drake, és Nathan Kahane által alapított új filmstúdió, a Good Universe. Míg az említett úriemberek csak executive producerei lesznek a projektnek, addig Robert G. Tapert és Sam Raimi (a Pókember 3. rendezője) aktívabb részvételt vállal a készülő adaptációban.
Balról jobbra: Rob Tapert, Nathan Kahane, Joe Drake,Sam Raimi és az írónő


A Blogturné Klub november 26-tól kezdődően 10 állomáson keresztül mutatja be nektek Susan Ee: Angelfall - A bukás című disztópikus ifjúsági regényét, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában várhatóan december közepén fog a hazai boltok polcaira kerülni.
Rájöttök melyik angyal férfitól származik az idézet? Segítek picit: szárnyai éjfél színűek.
„A szerelem (…) talán a legnagyobb gyengeség az összes közül.”
a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

11/26. Angelika blogja
11/27. Always Love a Wild Book
11/28. MFKata gondolatai
11/29. Deszy könyvajánlója
11/30. Dreamworld
12/01. Kelly & Lupi olvas
12/02. Nem harap a...
12/03. Insane life
12/04. Könyvszeretet
12/05. Függővég

2013. november 25., hétfő

Kettős nézőpont: Jus Accardo - Touch - Érintés (BtK)


molygoodreads

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Főszereplő: Deznee Cross & Kale
Parkview - jelen

Sorozat: Denazen 1.
Műfaj: Paranormális ya
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Lánc Brigitta
Megjelenés: 2013. november 30.
ISBN: 9789633730898
? oldal, puha kötésű
„Ha képes lennék bárki mást megérinteni ezen a földön, akkor sem hinném, hogy szeretném megtenni. Kizárólag téged akarlak érinteni.
Melyik három szóval jellemeznéd a regényt?
Nusejka: Fiatalos, misztikus, X-menes :D
Angelika: Akciódús, mutánsos, humoros.
„- ... miért hívják őket Hatosnak?
- Talán, mert Stan Lee már levédette a 'mutáns' szót? (...)
- Ez a genetikai rendellenesség a hatodik kromoszómában mutatkozik meg. Nem túl eredeti, de annál találóbb elnevezés.”
A borító megnyerte a tetszésedet?
Nusejka: Szeretem, amikor egy kiadó átveszi az eredeti borítót. A beállítás nagyon egyszerű, nincs túlflancolva, és talán pont ezért kelti fel a figyelmet. A modell nekem személy szerint nem jön be, de hát nem találhatunk olyat, ami mindenkinek bejön :)
Angelika: Első pillantásra kissé semmitmondónak tűnt. Most, olvasva a regényt úgy gondolom, hogy a háttér ügyesen ötvözi a történet szempontjából fontos erdőt, valamint a titokzatosságot, a modell pedig elég közel van ahhoz, ahogyan elképzeltem Kale-t.
„Tizennyolc- tizenkilenc éves lehetett (...) túl jóképű volt. a haja túl hosszú (...) Ráadásul még a sötétben is jól látszott, milyen kidolgozott, izmos a karja és széles a válla. (...) Gyönyörű szeme volt: jégkék és átható.”
Milyennek találtad a könyv stílusát, a történetet, az események ütemét és fordulatait?
Nusejka: A stílus kellemesen egyszerű, a szóhasználatból érezhető, hogy fiataloknak szól és fiatalokról. A történet kényelmes ritmusban folyik, nincsenek nyálas, unalmas üresjáratok, de hirtelen fordulatok sem. Ez egy olyan könyv, amit bármikor el lehet kezdeni, még ha nagyon fáradt vagy is, és bármikor le is lehet tenni. Szerintem kellemesen pihentető, pont egy fárasztó nap után való olvasmány.
Angelika: A bónusz fejezeteket leszámítva a teljes történetet Deznee meséli E/1-ben, s mivel ő egy vagány tinilány, a szóhasználat és a stílus ehhez igazított. Amikor elkezdtem a könyvet, kellemes meglepetés volt, hogy pár felvezető oldalt követően bele is csaptunk a lecsóba. Jó ideig szinte észrevétlenül peregtek a lapok, a cselekmény kellemes ütemben bonyolódott, igaz állkoppantóan meglepő helyett, inkább az előre haladáshoz szükséges és felettébb odakívánkozó fordulatokkal találkozhattunk. Aztán úgy a regény felére picit lelassultak az események, ám a végére ismét felpörgött egy nagyon jól sikerült végjátékra.
„Hát persze. És a cselekmény tovább bonyolódik. Istenem! Valaki öljön már meg!
Mi a véleményed a főszereplőkről?
Nusejka: Igazán egyikőjük sem került közel hozzám. Sajnos engem egy kicsit irritált Kale édes együgyűsége, de szerintem a többség erre inkább úgy reagál, hogy: 'aaaaw, de cukiiiii *-*'. Dez egy tinilány, és az esetek többségében úgy is viselkedik, és legtöbbször csak csodálkozom, hogy mégis összejönnek neki a dolgok. Általában szerintem ez nem is rajta múlik, csak másokon és a körülmények szerencsés fordulatán. Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy egyikőjük sem ment az agyamra, ami ritka dolog és pozitív, de megszeretnem sem sikerült őket. Talán majd a folytatásban, nekem ehhez sokszor több idő kell.
Angelika: Dezben tetszett a kissé fiús, lázadó jellemvonás. Egészen szimpatikusnak találtam addig a pontig, míg el nem kapta a ya hősnők 'melyik sráchoz húz a szívem' nyavalyáját. Hál isten, viszonylag enyhe lefolyású volt a kór. Kale karaktere a halálos és ártatlan keveréke, amit roppant érdekesnek találtam. Tetszett, ahogyan felfedezi a számára ezidáig ismeretlen külvilágot, és az, ahogyan teljes naivsággal képes volt rácsodálkozni dolgokra.
„Az élet megedzette, Kale mégis jó ember volt. Rettentően hűséges és bátor. Szörnyűségeket élt meg, mégis megmaradtak ezek a tulajdonságai...
Mit gondolsz a két főhős közt szövődő kapcsolat ábrázolásáról?
Nusejka: Ezzel kivételesen teljesen meg voltam elégedve. Nem volt képmutatóan ártatlan sem, de nem is toltak az arcunkba egy tini pornót. Kale édes gyermeki szerelme, és Dez 'vívódása' a két srác között teljesen vissza adta azt, amit elvárna az ember egy a világot soha nem látott srác és egy viharvert partycsaj között.
Angelika: Az összetartozás érzésének pikk-pakk megszületésétől messze nem voltam lenyűgözve - Mert most komolyan... A 'meg akarlak ölni' pillanata és a 'mi most már együtt harcolunk a világ ellen' között mennyi telt el, vagy jó tíz perc? -, de aztán az, ahogyan az ujjak összekulcsolásának gyengéd intimitását, az óvatos, majd később szenvedélyes csókokat leírta a szerző, az már nagyon is az én románcra éhes lelkemnek szólt.
„- Ilyen érzés csókot kapni?
- Hát, tulajdonképpen igen. De rengeteg különböző létezik...
- Mutasd meg!
Kedvenc jeleneted vagy mondatod?
Nusejka: Nekem az utolsó jelenet tetszett a legjobban, bár tuti nem ezt a szót használtam volna :D
Angelika: Több is akadt Dez és Kale közös pillanatai között. Az egyik mulatságosabb ez:
„Tekintetét a kezemben tartott vörös selyem babydollon legeltette.
- Ez meg mi? - kérdezte, ujjai közt morzsolgatva a fényes anyagot.
- Ruha - feleltem. - Nőknek.
Kikerekedett a szeme.
- A lányok ilyet viselnek?
- Igen, de általában nem hosszú ideig - nevetgéltem.
Kale hirtelen olyan vörös lett, mint a fehérnemű.
- És most ezt fogod felvenni?
- Öhm, nem - mondtam elpirulva.
Kicsit csalódottnak tűnt, nekem pedig sikerült elnyomnom egy mosolyt.”
Volt-e olyan a regényben, ami nem nyerte el a tetszésedet?
Nusejka: Egy cseppet idegesítettek a rossz helyen hangsúlyozó dőlt betűs részek, és nagyon sajnáltam, hogy Dez nem kapott valami kúlabb képességet. Ahogy látszik, alakul ez még, de ha magamból indulok ki, és abba a helyzetbe képzelem magam, akkor jobban örülnék valami offenzív vagy defenzív képességnek. Magyarul: szép, szép, de mire jó ez?
Angelika: A már említett majdnem szerelmi sokszögesítés mellett pár apróbb, nekem kissé logikátlannak érződő szereplői döntés volt az, amitől felszaladt a szemöldököm. Mind közül talán attól kaptam agyfrászt leginkább, amikor Kale úgy döntött, hogy ő most a Twilight Edwardját játszva bemászik Dez hálószobájának ablakán. Mert mit is számít, hogy legnagyobb ellensége ugyan azon ház egy másik szobájában alszik éppen...
„- Óriási hibát követsz el.
Megvontam a vállam és hátra léptem.
- Nem ez lesz az első, és biztosíthatom, hogy nem is az utolsó.
Kinek a figyelmébe ajánlanád leginkább ezt a sorozatot?
Nusejka: Azoknak, akik a könnyedebb stílusú regényeket szeretik, az ártatlan tini szerelmeket, de nem zárkóznak el egy csipetnyi fantasytól sem.
Angelika: Az ifjúsági műfajra nyitott, különleges képességeket szerető olvasóknak kár lenne kihagyniuk. Például akik az Obszidiánt megszerették, mindenképpen adjanak esélyt neki.

Nusejka szerint:
               Angelika szerint:
              
Az írónő a sorozat valamennyi részéhez állított össze zenelistát, és meg is osztotta honlapján. Az Érintéshez készült 13 számból álló válogatást a képre kattintva hallgathatjátok meg. Buckcherry: Bliss című száma pedig azon okból érdemeli meg, hogy külön kiemeljük, mert Jus Accardo a Novel on the Runnak adott interjújában erről a dalról mondta, hogy szerinte tökéletesen jellemzi Kale és Dez kapcsolatát.

playlist

A hétköznapok nagy rohanásában meg szoktál állni, hogy egy pillanatra rácsodálkozz a világra? A körülötted lévő tárgyakra és emberekre? Gondolkoztál már azon, hogy milyen jelentősége lehet egy érintésnek? Hagyd, hogy Kale és Deznee rávezessen ennek fontosságára Jus Accardo: Touch - Érintés című könyvében, amely várhatóan november 30-án jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
A Blogturné csapata november 21. és 30. között elkalauzol titeket egy olyan világba, ahol már semmi sem lehetetlen, mégis az emberi érzelmek mindennél többet érnek. Sok extra és a megszokottól eltérően egy másfajta különleges játék is vár rátok, a nyeremények pedig lélegzetelállítók egy leendő rajongó számára!

  1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
  2. Minden blogon válaszoljátok meg az írónővel vagy a könyvvel kapcsolatos kérdésünket, amelyre mindig EGY SZÓ lesz a helyes megfejtés. A megfejtés ELSŐ BETŰIT gyűjtsétek össze 10 napon keresztül és írjátok bele az így kapott könyvcímet a rafflecopter megfelelő rubrikájába. Kicsit azért nehezítettünk a játékon, mert nem soroljuk fel előre, hogy a melyik blogon találjátok a kérdéseket. Az aktuális blogokon minden esetben találtok majd egy rövid versikét, ami segít abban, hogy a melyik blogon találjátok a következő kérdést.
  3. A Rafflecopter minden mezőjét kötelező kitölteni és a lájkolás is kötelező elem! Csak úgy vesztek részt a játékban, ha ezeket mind teljesítitek!
Az 5. állomás kérdése:
Mi a regényt megjelentető amerikai kiadó neve?
FIGYELEM! Rajtunk kívül álló technikai okok miatt, az elmúlt napokban nem mindenkinek működött megfelelően a rafflecopter. Erre sajnos csak egyetlen megoldást találtunk, ha új dobozt csinálunk. Ezért kérünk mindenkit, aki játszott korábban, hogy töltse ki újra az összes eddigi mezőt!
Köszönjük és elnézést a kellemetlenségért, reméljük nem lesz több ilyen.
a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

11/21. Könyvszeretet
11/22. Deszy könyvajánlója
11/23. Dreamworld
11/24. Kristina blogja
11/25. Angelika blogja
11/26. Nem harap a...
11/27. Roni olvas
11/28. Függővég
11/29. MF Kata gondolatai
11/30. Kelly & Lupi olvas

Az eztán következő bloghoz vezető nyom:
“Bár a bloggerina nem annyira harapós,
a könyvek iránti szeretete ragadós.
Kedvenc állata kétség kívül a bagoly,
Mit ír a könyvről? Figyelj és sasolj!”

2013. november 22., péntek

Rule No.1 avagy a Rule-ról első körben



Sorozat: Marked Men 1.
Műfaj: New Adult
Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2013. november
ISBN: 9789632549057
? oldal, puha borítós

molygoodreads

Főszereplők: Shaw Landon & Rule Archer
Brookside & Denver (Colorado) - jelenkor


Shaw Landon attól a pillanattól fogva szerelmes Rule Archerbe, hogy meglátta őt. A lányt nem taszítják piercingjei, tetoválásai és vad természete. Noha tisztában van vele, hogy Rule nem hozzá való, szívének nem tud parancsolni. Rule tökéletes ellentéte mindannak, amit Shaw, a tiszta lelkű orvostanhallgató képvisel.
Egy olyan fenegyereknek, mint Rule Archer, Shaw Landon egy beképzelt királykisasszony – és nem utolsó sorban halott ikertestvére ex-barátnője. A lány mások szabályai szerint él, Rule csakis a saját feje után megy. Nincs ideje a Shaw-féle jóravaló, rendes lányokra, még akkor sem, ha ő az egyetlen, aki igazán ismeri őt.
De a rövid szoknya, a túl sok pohár születésnapi koktél és a megvallott titkok egy olyan estéhez vezetnek, melyet egyikük sem tud feledni. A párnak most azzal a nehézséggel kell szembenéznie, hogy egy olyan lány, mint Shaw és egy olyan fiú, mint Rule hogy tudnak együtt maradni anélkül, hogy tönkretennék szerelmüket, vagy ami még rosszabb… egymást.

Hónapok óta vártam türelmetlenül, a kóros kialvatlanság ellenére sem akaródzott letenni, és olvasás közben 10 oldalt firkáltam tele jegyzetekkel és kész idézet tengerrel, mégis, a legtöbb, ami jelenleg telik tőlem:


Így, bár később lehet tőlem számítani egy higgadt, értékelő bejegyzésre is, most engedtessék meg nekem, hogy szabadjára engedjem rajongó lányos énemet, hagy tomboljon kicsit.


A regény hemzseg a dögös srácoktól; testvérek, barátok, munkatársak... és mindahányan pár nélkül élik napjaikat, így lesz még mit olvasnunk. Egyelőre az első három kötetre van érvényes szerződés, de a teljes tervezett sorrend így néz ki:
2. Jet (Jet Keller & Ayden Cross)
3. Rome (Rome Archer & Cora Lewis)
4. Nash (Nash & Saint)
5. Rowdy
6. Asa

Az ajánlás:
„... ajánlom továbbá még az összes tetovált, vérbeli rosszfiúnak.”

Pár szóban az egészről:
Első szám első személyben mesélt, váltott nézőpontú, rendkívül szabad szájú new adult regény, amiben vadító srácok, elképesztő tetoválások, nagyszerű barátságok, elszomorító családi zűrök és egyéb nyalánkságok mind helyet kaptak, kimaradt viszont a szerelmi háromszög (hurrá!).
A többit ezúttal mesélje el a könyv maga:

Rule Archer, ahogyan Shaw látja:
„... pimasz volt, szabad szájú, felelőtlen, meggondolatlan, gyakran bolond és úgy általában egy kibírhatatlan bunkó. De amikor úgy tartotta kedve, elbűvölő, vicces is tudott lenni, nagyszerű művész és a legtöbb esetben az egyik legérdekesebb ember a társaságban. (...) Rule az a fajta srác volt, aki még szakadt farmerban, gyűrött pólóban is tökéletesen önmagát adta, és jól állt neki. Ugyanez volt a helyzet a testét tetőtől talpig borító tetoválásokkal és az arcába szurkált fémekkel. (...) az ő szeme volt a legtisztább jégkék, a haja pedig még a lila, zöld, kék festék alatt is a legsűrűbb, legfényesebb, amit valaha láttam. (...) Nem szörnyű, csak nehezebb szeretni. (...) Forrófejű és nyughatatlan, de édes és bújós is... Rule különbözött az átlagos srácoktól, vele sosem lesz szívecskés - virágos a szerelem, nem lesznek versek, amelyekbe belepirulok. Vele folyamatos adok-kapok és hullámvasút az élet a mindkettőnkben lángoló szenvedély miatt.”
Kedvenc Rule mondat:
„Gyűlöltem azokat a srácokat, akik bébinek szólítják a lányokat. Bébit csak akkor mondasz, ha nem emlékszel a nevére, vagy ha túl lusta vagy egyedi becenevet kitalálni.”
Shaw Landon, ahogyan Rule látja:
„Elegáns, letisztult és drága, ezzel a három szóval lehetett a legtökéletesebben jellemezni. (...) A hangja egyáltalán nem illett a megjelenéséhez: olyan volt, mint a cigi és a whisky kombinációja, pedig ő csupa pezsgő és selyem. (...) Sápadt volt, szinte fehér, szőke hajjal és nagy zöld-almához hasonlító, olajzöld szemekkel. Apró volt, de a domborulataitól megállt az ész. (...) Nem elég, hogy úgy festett, mint egy mesebeli hercegnő, de kibaszottul jó úton haladt afelé, hogy orvos legyen belőle. (...) Shaw családja aranyat szart és pénzt böfögött. Emellett csaltak, hazudtak, elváltak és újraházasodtak. (...) eléggé bírom.”
Kedvenc Shaw pillanat:
„- ... tudhatnád, milyen véget ér Rule története.
- Nem szokásom előrelapozni, Dale. Végigolvasom a könyveket.”
Kettejük kapcsolata:
„Középiskolás korunk óta egymás életének tartozékai voltunk...”
„- Ha belevágunk - eljárkálunk, együtt töltjük az időnket -, senki, sem a szüleim, sem a tieid, még Rome sem fogja helyeselni.
- Kit érdekel?”
„- Rule, ha ez félresikerül, akkor nagyon-nagyon rossz lesz.
- Igaz, de ha működik, akkor nagyon, nagyon jó.”
„Minden, amire valaha vágytam, csak néhány másodpercig volt az enyém, és elég volt egyetlen bukkanó, egyetlen, apró félreértés, hogy kudarcba fulladjon.”
„- Helyre kell hoznunk a kettőnk dolgát.
- Először meg kell tanulnunk, hogyan ne rontsuk el.”
„...csak az érdekel, hogy amikor rád nézek, te visszanézel rám, és engem látsz.”
„Itt a szívem, Shaw. A kezedbe adom, és ígérem, te leszel az első és utolsó ember, aki birtokolja. Bánj vele óvatosan, mert törékenyebb, mint hittem, és nem fogom visszavenni. Nem tudok eleget a szerelemről ahhoz, hogy biztosan tudjam, úgy érzek irántad, de azt tudom, hogy mostantól kezdve kizárólag te létezel számomra. Csak azt ígérhetem, hogy figyelmes leszek, és nem taszítalak el magamtól többé. Nélküled is van élet, de ha választani lehet, veled akarom leélni, és esküszöm, nem menekülök el, ha erőfeszítésbe kerül.”
„Úgy tűnik, az ellentétek nemcsak vonzzák, hanem felgyújtják egymást és porig égetik az egész várost.”

Az írónő azt vallja, hogy bármerre is megyünk, a zene életünk része, hisz még egy áruházba belépve is ott szól a háttérben. Így talán nem meglepő, hogy a könyvben is számtalan dalcímmel és együttes nevével találkozhatunk, íme a listájuk:
The Civil Wars Social Distortion
Twisted Sister: We're Not Gonna Take It Garth Brooks
Black Rebel Motorcycle Club Bad Religion
The Gaslight Anthem Drive-By Truckers
Straylight Run Lucero
Bloody Hollies Against Me
Dawes Lady Antebellum
The Avett Brothers The Heartless Bastards
 "Minden lány egy olyan rosszfiúra vágyik, aki csak miatta lesz jófiú...
...és minden fiú olyan lányt szeretne, aki csak vele rosszalkodik."
Az jóból egy adag sosem elég! Aki hozzám hasonlóan imádja a rosszfiú, jó kislány párosok egymásra találásának történeteit, azok figyelmébe az alábbi regényeket ajánlom: 
Simone Elkeles: Tökéletes kémia és A vonzás szabályai
Abbi Glines: Ha az enyém lennél
Jamie McGuire : Gyönyörű sorscsapás és Veszedelmes sorscsapás
S.C. Stephens: Esztelen
J. Sterling: A hibátlan játék
Tammara Webber: Egyszeregy

A regényről írt második, higgadtabb beszámoló ebben a bejegyzésben olvasható.

A blogturné állomásai:

11/21. Kristina blogja
11/23. E-book klub
11/24. Könyvesem
11/25. Magnolia olvas
11/26. Kelly & Lupi olvas
11/27. Francica blogja
11/28. Nem harap a...
11/29. Olvasószoba
11/30. Kultúrkáló
12/01. Insane Life
12/02. Könyvek erdeje

a Rafflecopter giveaway

 
back to top