Susan Ee - Angelfall - Angyalok bukása

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát. Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal. Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét. Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen. Főszereplők: Penryn Young & Rafi Szilícium-völgy, San Francisco - közeli jövő Sorozat: Penryn & the End of Days 1. Műfaj: Ya, disztópia Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Megjelenés: 2013. december 15. Fordító: AncsaT. ISBN: 9789633733738 344 oldal, puha borítós Értékelésem:

A világ:

„A nappal a menekültek és a fosztogató bandák ideje. De éjszakára mindannyian eltűnnek, alkonyatkor kiürülnek az utcák. Mostanában mindenki tart a természetfeletti dolgoktól. (...) Még az újonnan alakult legkeményebb utcai bandák is átengedik az éjszakát, a ki tudja miféle teremtményeknek, amelyek a sötétségben kóborolnak ebben az új világban. (...) egy poszt-apokaliptikus világ..., ahol nyüzsögnek a bosszúálló angyalok. (...) Az élet manapság az egyik legolcsóbb árucikk. ”

A főszereplők és kapcsolatuk:

„Azon tűnődök, melyik öl meg hamarabb, a hűséged vagy a makacsságod.”

Penryn Young, a könyv apró termetű - mindössze 157 cm - hősnője, s egyben a történet mesélője, tizenhét éves, ám úgy érzem, járhatna akár a húszas évei elején-közepén is, mert a rá nehezedő felelősség - húga tolószékhez kötött, édesanyjuk paranoid skizofréniától szenved, apjuk pedig régen elhagyta a családot - idősebbé, érettebbé tette. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy koránál jóval idősebb lélek. Számomra a legszimpatikusabb vonása az volt, hogy nem igen vesztegeti picsogásra az idejét, helyette tervet kovácsol, hogyan tud megküzdeni a nehézségekkel. Ráadásul nem csupán mentálisan erős karakter, hanem fizikailag is megállja a helyét, s ha a helyzet úgy kívánja, képes felvenni a harcot nála megtermettebbekkel is, köszönhetően öt évnyi önvédelmi és harcművészeti képzésnek. Iránta érzett rokonszenvemet csak növelte, hogy narrátorként szintúgy káprázatos volt az engem nem egyszer mosolyra késztető szarkasztikus kommentárjaival.

„Egy túlvilágian jóképű srác, amilyenről csak álmodhat egy lány. Csakhogy ő nem egy srác. És túlságosan is túlvilági.”

Rafi / Rafael / Isten Haragja egyike a harcos angyaloknak, így az adoniszi testfelépítés magától értetődik. Ehhez társul a kissé zilált fekete haj, a tengerkék szemek, és a lenyűgöző hófehér szárnyak. Nos, ez utóbbit a történések alaposan megviselik persze, de remélem, előbb-utóbb teljes szépségében pompázhatnak majd ismét. Bár nem tagadom, ezek a külsőségek elég csábítóvá teszik, legvonzóbb tulajdonságai mégis személyiségéből fakadnak. Tetszett, hogy a Földön töltött idejének hála nem csupán lemészárolni való majmoknak látja az embereket, s hogy angyal létére, megvan benne az isteni parancsokkal szembeni kételkedés képessége. Természetesen hosszú út áll még előtte, mielőtt nyíltan szembe is szállna az őket irányító hatalommal, de a mag mindig is benne volt, és az első lépéseket máris megtette azzal, hogy kötődni kezdett Penrynhez. Mindezeket már csak megkoronázza, hogy cinikusságért sem kell a szomszédba mennie.

„A humorérzék is olyasmi, ami szerintem nem normális egy angyalnál. Ráadásul meglehetősen közönségesek és elcsépeltek a viccei.”

„- Tényleg arkangyal vagy? (...)

- Le vagy nyűgözve?

- Nem. (...) Csak panaszt szeretnék benyújtani a beosztottaid ellen.

- Fordulj az ügyfélszolgálathoz.”

Kettejük találkozása a véletlen műve volt, társulásukat pedig a kényszer, és nagyrészt Penryn makacssága, szülte. Élvezetes volt figyelni, ahogyan számos szócsatát közbe iktatva a másik épphogy csak tolerálásától eljutottak egyfajta bajtársiasságig, majd azt követően a vonzalom is megcsillant közöttük... Amit Rafi sietett teljességgel kioltani, s biztos, ami biztos, alaposan megtaposni is, nehogy újra felizzon. Ám mindhiába! Az, ahogyan kiborult, mikor Penryn veszélybe került, s az az egyetlen elcsattant csókocska garantálta, hogy az én romantikus képzeletem gőzerővel meglóduljon. 

„... egy térdremegtető, gyomorbizsergető, vérforraló, testet felhevítő, sarki jégsapkát megolvasztó csók volt.”

A történet:
A fülszöveg meglehetősen alaposan felfesti az alaphelyzetet:

Hat héttel azután, hogy a modern világ szinte megsemmisült a meteoresők és angyali támadások következtében, Penryn és kis családja nekivágnak a sötét, kihalt utcáknak, hogy a városból a hegyekbe, az erdőbe meneküljenek. Amint lassan, árnyékról árnyékra óvakodnak előre, egy angyal zuhan le az égből, majd csakhamar öt másik érkezik, és fogja közre sebesült társukat. Ám ahelyett, hogy segítő kezet nyújtanának felé, leteperik, és fenséges szárnyait lemetszik. Minden bizonnyal meg is ölnék, de az elgyötört, borzalmasan vérző harcos még ekkor sem adja fel, habár kardja nélkül szinte teljesen védtelen. Penryn, aki képtelen tovább csendben szemlélni az eseményeket, előmerészkedik búvó helyéről és odadobja a fegyvert a férfinak, aki így komoly sebeket ejt támadóin, akik végül visszavonulót fújnak. Ám a lány közbelépése nem marad megtorlatlanul, bár a rá mért ütések is elég fájdalmasak, az, amikor látja, hogy kiragadják húgát, Paige-t, a kerekesszékéből, s elhurcolják, ki tudja hová, szinte teljesen összetöri. A haldokló angyalban látva az egyetlen esélyét arra, hogy testvérét kiszabadítsa, kénytelen megmenteni annak életét. 

„- Hová vitték a húgomat? (...)

- Honnan a pokolból kéne azt tudnom?

- Talán mert te is a szemét rohadékok közé tartozol.

- Hűha. ezzel aztán most vérig sértettél - A hangja unott, én pedig zavarba jövök, hogy nem tudtam valami durvábbat, sértőbbet mondani. - Nem tűnt fel, hogy nem voltunk igazán puszipajtások a srácokkal?

- Azok nem 'srácok'. Egyik sem az. Az ilyen a legtávolabbról sem ember. Csupán egy rakás mutáns féreg, akárcsak te. (...)

- Egy rakás mutáns féreg? - Felvonja az egyik tökéletesen ívelt szemöldökét, mint aki épp most készül beírni egy elégtelen vizsgajegyet sértegetésből.”

Az út San Franciscóba, az angyalok legközelebbi fészkébe végig izgalmas tudott maradni. Azt ajánlom azonban, az olvasás közbeni nassolást ezúttal hagyjuk ki, mert a csonkítások s egyéb borzalmak leírásai meglehetősen élethűre és elborzasztóra sikerültek. A végjáték szintúgy. A laboratórium és az orvosi kísérletek leírásait szerintem sokan találják majd gyomorforgatónak. Ám minden rémség ellenére azt mondom, ezzel az ábrázolással sikerült az írónőnek hihetően sötétre színeznie az általa megálmodott poszt-apokaliptikus világot, ellensúlyozva azt, hogy az angyalokat általában a jósággal azonosítjuk, dacára annak, amire Rafi is rámutat:

„- ... régebben azt hittem, hogy kedvesek és jóindulatúak.

- Ezt meg miből gondoltad? Még a Bibliában is az áll, hogy mi vagyunk a végítélet előhírnökei, hogy egész városokat szoktunk porig rombolni. Csak mert előtte néha figyelmeztetünk egyet-kettőt közületek, még nem jelenti azt, hogy önzetlen emberbarátok vagyunk.”

S hogy ennyi áradozás után vajon mégis miért adtam négy csillagot? Valószínűleg közrejátszott a döntésemben az is, hogy a disztópia romantikus felhang nélkül nehezebben köt a lapjai mellé, de nem vagyok azért annyira elvakult, hogy ezt valós hibaként felrójam a könyvnek. Az, hogy függővéget kapunk, merthogy ez persze csak az első rész volt csupán, már annál inkább morcogásra késztet. Node, ya, hogyan is lehetne önálló, kerek történet egyetlen könyvben? :P Nem, igazából két dolog volt, ami megakasztott: 

Az egyik Penryn édesanyjának szerepe. Jön-megy, hol feltűnik, hol nyoma vész, de a kritikus pillanatokban mindig megjelenik ott, ahol a lánya, holott nem egyeztetnek soha semmit. Nem, mert bár Penryn folyton tusakodik magában, szinte állandóan küzd a bűntudatával, ám végül mindig úgy dönt, jobb lesz az anyja nélkül folytatni a küldetést.
A másik dolog pedig, hogy a háttér sztori számomra itt-ott picit sántít, vagy okosabb, ha úgy fogalmazok, tisztázatlannak tűnik. Pl: Csak az angyalpolitika lenne az ok, amiért Rafira támadtak? Hol rejtőznek a többször emlegetett nefelimek? Mi a cél a szörnyűséges kísérletek mögött? Hogyan lehetséges, hogy mindössze hat hét telt el, de a megmaradtak máris a teljes reménytelenségbe süppedtek? Egyáltalán, hová tűnt mindenki?
Talán a következő könyvek választ hoznak majd ezekre a kérdésekre is.

A folytatás:

Azt kell mondanom, a későbbiekben várható kötetekről ellentmondásos hírek keringenek. Állítólag elhangzott már az is, hogy az írónő öt részesre tervezi a sorozatot, ám sokan trilógiáról sutyorognak. Az biztos, hogy a második kötet - World After - most november 19-én jelent meg, és 2014 májusára ígérik az egyenlőre cím és borító nélküli harmadik felvonást. Az első olvasói beszámolók szerint Susan Ee most sem bánt kesztyűs kézzel az olvasókkal, és bebizonyította, hogy lehet még az általa teremtett világ borzalmait fokozni.

Út a szélesvászon felé:

Nem csupán az Angelfall, hanem a teljes Penryn & the End of Days sorozat filmes jogait megvásárolta 2012 novemberében a Lionsgate korábbi elnöke, Joe Drake, és Nathan Kahane által alapított új filmstúdió, a Good Universe. Míg az említett úriemberek csak executive producerei lesznek a projektnek, addig Robert G. Tapert és Sam Raimi (a Pókember 3. rendezője) aktívabb részvételt vállal a készülő adaptációban.

Balról jobbra: Rob Tapert, Nathan Kahane, Joe Drake,Sam Raimi és az írónő

A hír forrásai: Hollywood Reporter & Entertainment Weekly

A Blogturné Klub november 26-tól kezdődően 10 állomáson keresztül mutatja be nektek Susan Ee: Angelfall - A bukás című disztópikus ifjúsági regényét, amely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában várhatóan december közepén fog a hazai boltok polcaira kerülni.

Rájöttök melyik angyal férfitól származik az idézet? Segítek picit: szárnyai éjfél színűek.

„A szerelem (…) talán a legnagyobb gyengeség az összes közül.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

11/26. Angelika blogja
11/27. Always Love a Wild Book
11/28. MFKata gondolatai
11/29. Deszy könyvajánlója
11/30. Dreamworld
12/01. Kelly & Lupi olvas
12/02. Nem harap a...
12/03. Insane life
12/04. Könyvszeretet
12/05. Függővég