2013. november 7., csütörtök

10 dolog, amit jó ha tudsz a Színjátékról (BtK)


molygoodreadsbeleolvasó

Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.
Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.

Főszereplők: Max Miller & Cade Winston
Philadelphia - jelenkor

Eredeti címe: Faking it
Sorozat: It sorozat 2.
Műfaj: New Adult

 
Kiadó: Content 2 Connect
Fordította: Lukács Andrea
Megjelenés: 2013. november 7.
ISBN: 9786155248979
? oldal, puha borítós

Értékelésem:
„Néha... az ember csak akkor tudja meg, mit keres, amikor nekiütközik, és hanyatt vágódik tőle a földön. Különben is, mi értelme az életnek, ha mindig ugyanazon az úton járunk?”
Emlékeztek még Cade-re a Szakítópróba című regényből? Ő volt a főszereplő, Bliss, jóképű legjobb barátja, aki történetesen fülig bele volt pistulva a leányzóba. Ha kicsit is hasonlítotok rám, azaz szerettek mindenkit boldognak látni, bennetek is felmerült a kérdés, merre vezet vajon a kedves srác útja, miután szíve választottja a dögös angol akcentusú professzoruk barátnője lett. Nos, itt a remek alkalom kideríteni, ugyanis Cade visszatért, hogy egy nem túl biztatóan induló reggelen egy kávéházban élete egyik legnagyobb kalandjába keveredjen, a szerelembe, méghozzá egy igazi rosszkislánnyal.
„Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény.”
5 ok, ami miatt szerintem érdemes olvasni a Színjátékot:

1. Cade: Az 'Aranyfiú', a színész, a jófiú. Már szinte túl tökéletes: Klasszul néz ki, ért a szülők nyelvén és angyali türelemmel képes még azt is elviselni, ha egy túl temperamentumos lány képen törli. (Bár ez utóbbinál valószínűleg az is közrejátszott, hogy ezt heves csók követte.)
2. Max: A 'Dühös lány', a muzsikus, a bűnre csábító. Amellett, hogy igazán üdítő időnként belevaló leányzókkal találkozni a regények lapjain, őt külsőre is úgy alkotta meg a szerző, hogy az én ízlésemmel az nagyon összecseng. Jelentéssel bíró, nagy és gyönyörű tetoválások, pin upos haj és smink, hatvanas évek hangulatát idéző öltözködési stílus. Egyedi és izgalmas.
3. Váltott szemszögű elbeszélés: Az egyik gyengém, ha úgy tetszik. Egyszerűen imádom, hogy nem csak az egyik főszereplő szemén keresztül látjuk az eseményeket, hanem hol egyikük, hol másikuk gondolataiba kukkanthatunk bele kicsit. Talán azért fognak meg maguknak jobban az ilyen formájú kötetek, mert ilyenkor közelebb érzem magamhoz a szereplőket, mintha így alaposabban megismerhetném őket. Itt ráadásként külön öröm, hogy a váltások csöppet sem tették döcögőssé a regényt, a történet szép gördülékeny volt, elejétől a végéig olvastatta magát.
4. Játékos könnyedség: Egyrészt a könyv egészében élveztem, ahogyan időről-időre egymást ugratta a páros. Másrészt első találkozásuk bohózatba illő pillanatain isteni jókat nevettem. Elképzelni, ahogyan egy bevállalós csaj egyszer csak letámad egy jólfésült, visszafogott srácot, hogy játssza el az őt megszelídítő barátjának szerepét a percek múlva betoppanó szülők előtt... fergeteges!
5. Egy csipetnyi komolyság: Értékeltem, hogy a főszereplők borzalmas nagy drámázás nélkül is képesek voltak megmutatni, hogy vannak mélységeik. Karakterüket számomra élőbbé varázsolta, hogy nem minden csupa napsütés mindennapjaikban, hanem olyan gondokkal küzdenek, amelyekkel bármely huszonéves szembesülhet: egy viszonzatlan szerelemből való lábadozás és a valódi egyéniség nyílt felvállalása. Egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Cade és Max megosztották egymással azokat az emlékeiket, amelyek végül olyan személyiségekké tette őket, amilyennek a világ most látja őket.
„Közel vagy hozzám, mégis oly távol
A tekintetem követ, megtalál bárhol”
5 apró információ a regény születéséről:
1. Ez a történet kész kihívás volt az írónő számára. Egyrészt nagyon szűkre szabott határidő szorításában készült, másrészt néhány esemény túlságosan személyes a könyvben.
2. Cora minden könyvében visszaköszönnek saját élményei. Nem sokkal e regény születése előtt Philadelpiában járt, így a történet helyszíneit azon helyek alapján írta meg, ahol ő maga is megfordult. Például a bár, ahol Max dolgozott, a valóságban a 11. és Callowhill sarkán található Trestle Inn ivó:
3. S mivel a könyv írásának idején Sylvia Plath Az üvegbura (The Bell Jar) című regényét olvasta, már nem is meglepő, hogy Maxék zenekarának neve Under the Bell Jar (Üvegbura alatt) lett.
4. Az ötlet, hogy Max zenész legyen inspiráló dalok válogatása közben jött.
5. Cade Wade-ként került a Szakítópróbába, s csak egy félregépelésen múlt, hogy ez megváltozott. Max (Mackenzie) pedig eredetileg Joss (Joselyn) lett volna, de a szereplő nem nagyon akart arra a névre hallgatni.
... a múlt az múlt, a jövő pedig a miénk, hogy mi alakítsuk.

A könyv blogturnéjának további állomásai:

11/02. Deszy könyvajánlója
11/03. Kristina blogja
11/04. Dreamworld
11/05. Kelly & Lupi olvas
11/06. Nem harap a...

A nyereményjáték ezúttal sem marad el, ám rendhagyó módon a turné klub saját blogján került megrendezésre: A három példány valamelyikéért ITT lehet ringbe szállni.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top