Sherry Gammon - Unlovable - Szerethetetlen
Szerethetetlen. Szörnyűséges, bánattal és fájdalommal teli szó, amit soha senkinek nem lenne szabad kimondania, pláne nem hallania. S ehhez a címhez ráadásul egy ilyen magányosságot árasztó borító társul. Így mi mást várna minket a lapokon, mint egy szívfacsaró érzelmekkel teli történet?
„... senki sem szerethetetlen.”
Amikor a New York állam északi részén fekvő Port Fare városában megnövekszik az illegális drogügyletek száma, a mobil kábítószer ellenes osztagot bízzák meg az intézkedéssel. Nyomozásuk a helyi középiskola bulizós diákjait is érinti, így néhány ügynök azt a feladatot kapja, hogy frissen átiratkozott tanulóként vegyüljenek el, és próbáljanak értékes információkat szerezni. Az egyik nyomozó, a 21 éves Seth Prescott,
hamar a lányok kedvence lesz zöld szemével, szélfútta barna hajával és kidolgozott izmaival. Ám az ő szeme a visszahúzódó Maggie-n akad meg. Tetszik neki, hogy a lány szívesen segít a társainak, hogy közösségi tevékenységként kisiskolásoknak olvas fel. De aggódik, amiért a lány mindig olyan gyengének, fáradtnak és törékenynek tűnik. Főnöke és egyben barátja, Booker százados, azt tanácsolja neki, szedje össze magát, és elegyedjen végre szóba Maggie-vel. Egyrészt mert unja a srác sóhajtozását a 18 éves csinos lány után, másrészt nem ártana tisztázni, hogy a kóros soványságot vajon nem valamilyen kemény drog okozza-e.
Maggie Brown minden egyes napja maga a megpróbáltatás. Édesanya tinédzserként esett vele teherbe, s sosem csinált titkot belőle, hogy ezerszer megbánta, hogy életet adott neki. S hiába maradtak csak ők ketten egymásnak, miután a nagyszülők egy autóbalesetben életüket vesztették, az anyai érzelmeket mindig elnyomta az ital csábítása. Egy nyomorúságos lakókocsiban, egyik segélycsekktől a másikig tengetik életüket, miközben Maggie, a gyerek próbál gondoskodni alkoholista anyjáról, még ha ez azzal is jár, hogy télvíz idején képtelen kabátot vagy cipőt venni a tönkrement helyett, vagy hogy akár napokig egy-egy szelet mogyoróvajas szendviccsel kell beérnie. Kilátástalan napjainak monotonitása egy csapásra a múlté lesz, amikor Mr. Magas és Cukifalat, azaz Seth hirtelen élete részéve válik.
Pár nélkül marad Maggie a főző órán? Ó, már nem! Kellene egy sofőr, a heti közösségi szolgálathoz? Seth pont ráér. Hideg, sötét és rémisztő a park éjjel egy lánynak egyedül? Micsoda szerencse, hogy Seth pont jókor tűnik fel! És még sorolhatnánk... A két fiatal szép lassan barátságot köt, majd a gyengédebb érzelmek is felszínre törnek.
Mindeközben a nyomozás folytatódik, sőt, a kisvárost kegyetlen gyilkosságok híre tartja félelemben. Úgy tűnik, minden mindennel összefügg. Kérdés, mi lesz, ha egyszer fény derül az igazságra?
Mindeközben a nyomozás folytatódik, sőt, a kisvárost kegyetlen gyilkosságok híre tartja félelemben. Úgy tűnik, minden mindennel összefügg. Kérdés, mi lesz, ha egyszer fény derül az igazságra?
„Ez vagyunk mi: külön-külön hiányosak, együtt pedig egészek.”
Zavarban vagyok ettől a regénytől. Egyrészt mélyen megérintett Maggie helyzete és Seth gondoskodó, gyógyító szerelme, valamint tagadhatatlanul megkedveltem még a mellékszereplőket is, de másrészről képtelen vagyok elhallgattatni a kis aggályoskodó hangot a fejemben. Kicsit olyan szív kontra értelem összetűzés zajlik bennem. Mert ha úgy nézem, a történet legázolt, összetört, a végletekig meghatott. Ám ha magamhoz térek a szipogásból, akkor bizony felmerül bennem néhány kétely. Ám a legdühítőbb az, hogy igazából a regény szolgált magyarázattal az ellenvetéseimre, csak épp mégsem vagyok meggyőzve. Bosszantó, nem? Node nézzük, min rágódok leginkább mióta letettem a könyvet:
Maggie tarthatatlan helyzete
Tizenhárom évet élt le borzalmas édesanyja mellett úgy, hogy egyetlen tanárnak sem tűnt fel, hogy az éhhalál szélén egyensúlyoz szerencsétlen lány. Ez egyszerűen botrányos szerintem. Ami előtt pedig érthetetlenül állok: Nem igényelt ingyen ebédet, mert félt a gyámügy munkatársaitól, s nem keresett diákmunkát, mert az anyjáról kell gondoskodnia. Számomra ez az indoklás sántít. Egyrészt sem a lakókocsival, sem az állandó vodkagőzben hortyogó anyával nem akad sok tennivaló, másrészt egy állandóan éhező tinédzser talán megkockáztathatta volna, hogy segélyellátásukra hivatkozva étkeztetést kér. Persze talán akkor az anyja hatalmas patáliát csapott volna. Viszont az miben különbözött volna a most is menetrendszerűen érkező ócsárló fröcsögésektől? A kabát és cipő dolog pedig... Tudom, szörnyen megalázó gondolat hozzájuk fordulni, de mégis csak annyi segélyszervezet létezik Amerikában. Azt hiszem, azt vártam volna, hogy ha már Maggie egy kitartó karakterként mutatkozott be nekünk, akkor rajta keresztül a szerző egy kis reménysugarat is bemutat. Azt, hogy egyedül, magára hagyottan, kiszolgáltatva ennyi rossznak is tehet valamit az ember, és nem csupán külső segítséggel változtathat - ha aprót is - az életén.
Seth, a tökéletes
Tündéri a srác, tényleg, és annyi a jó tulajdonsága, hogy még felsorolni is hosszú lenne. De talán pont ezért éreztem, hogy ez számomra szinte már túl sok. Első körben az életkorán vontam fel a szemöldököm, hiszen már két éve nyomozó, ugyanakkor egyetemet végzett... Később azonban egy beszélgetés során elmesélte, hogy lévén édesapját katonaként sokfelé vezényelték ő sokáig magántanuló volt, gyorsabban haladva a tananyagokkal, mint kortársai. Szintén csak ekkor derült ki, hogy séfeket megszégyenítő szakácstudományát egy édesanyjával közösen elvégzett franciaországi kurzusnak köszönheti. Emellé ráadásnak ott a megértő és másoknak szívesen segítő személyisége, az ügyesen befektetett vagyona, no és persze a dögös kinézete. Ti nem gondolnátok azt, mint én, hogy szinte már túl jó, hogy igaz legyen?
A szüzességi fogadalom
Ezzel kapcsolatban teljességgel meghasadtam. Szemforgató realista énem hangos 'ugyan már'ban fakadt ki tőle, de lelkem ábrándos fele édes dolognak tartotta, hogy ők ketten egymásra találtak. Maggie, aki ragaszkodik az egyetlen olyan dologhoz, amiben neki egyedül van döntési joga. Seth, aki nem csak tessék-lássék tartja tiszteletben ezt, hanem neveltetése miatt maga is egyet ért azzal, hogy a szerelem nem jelenti automatikusan, hogy ágyba is kell bújniuk rögtön.
De ellenvetéseim ellenére azt mondom, aki kedveli azokat a megindító történeteket, amelyek a sok megpróbáltatás után tüneményes happy enddel zárulnak, ne hagyják ki Maggie és Seth könyvét!
Beleolvasó: | Zene a könyvhöz: |
A regényben említett szám: A sorozat részei: 1. Unlovable - Szerethetetlen 2. Unbelievable (Cole története) 3. Unbearable (Booker története) |
Sherry Gammon Port Fare trilógiájának első része december 3-án jelenik meg a Maxim Kiadó gondozásában Szerethetetlen címmel. Maggie és Seth hihetetlen szerelmi történetét a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be nektek. November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval várunk benneteket, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.
1. Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2. Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.
a Rafflecopter giveawayA turné állomásai:
11/27. Szilvamag olvas
11/28. Nem harap a...
11/29. Angelika blogja
11/30. MFKata gondolatai
12/01. Kristina blogja
12/02. Deszy könyvajánlója
12/03. Kelly & Lupi olvas
12/04. Dreamworld
12/05. Roni olvas
12/06. Könyvszeretet