2013. november 3., vasárnap

J. Sterling - The Perfect Game - A hibátlan játék


molygoodreads

Nem így és nem ezt akarták.
És mégis...
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket...
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna...
Főszereplők: Cassie Andrews & Jack Carter
Fullton Egyetem, New York - jelenkor

Sorozat: Hibátlan játék 1.
Műfaj: New adult

 
Kiadó: Ulpius
Fordította: Balogh Dániel
Megjelenés: 2013. október
ISBN: 9789632548302
332 oldal, puha borítós

Értékelésem:
„Külön-külön is annyi mocsok ragadt rátok, hogy együtt már kész szemétdomb lett belőletek.”
Jack és Cassie mindketten sérült lelkek. Egyikük úgy védi a szívét, hogy olyan gyorsan dobja a lányokat, mint a sportpályán a labdákat. Másikuk óvatosan visszahúzódik csigaházába, hogy ne kelljen újabb emberekben csalódva ismét összerakosgatnia darabokra hullott szívét. Mindkettejük célja, hogy szenvedélyükből - baseball és fotózás - karriert kovácsolhassanak. Aztán szépen elképzelt életük egyszer csak felborul, amikor összetalálkoznak, és képtelenek egymásnak ellenállni.
„– Minden megváltozik – ismételte, még mindig a tenyerében tartva az arcomat.
– Bizonyítsd be.”
Az elmúlt évben rászoktam a new adult regényekre. Minden egyes kötet után azt mondom magamnak, most aztán egy időre félreteszem a műfajt... de aztán megint jön egy friss megjelenés, és naná, hogy már rohanok is, hogy olvassam. Nincs mit szépíteni, elkapott a divathullám, s még csak nem is bánom, mert igazán élvezem ezeket a könnyed kis románcokat. Hogy ez csak egy újabb felvonás kóros rózsaszín vattacukor függősségemben, esetleg a főiskolás bulis évek nosztalgiája szédít-e meg, fogalmam sincs. Tény azonban, hogy legyen a főhős tetkós rosszfiú, szexis zenész vagy dögös sportsztár, a térdeim elgyengülnek tőlük, és lassan már annyi könyves álompasi lesz a gyűjteményemben, mint ahány bélyeggel a leglelkesebb filatelista dicsekedhet.

Legutóbb a csokibarna szemű trófeavadász, a bal kezes baseball tehetség, Jack Carter, csavarta el a fejem. Imádtam szeretni, és gyűlöltem utálni. Ó, tévedés ne essék, a regény némely pontján egy féltégla hathatós segítségével szerettem volna némi értelmet verni kobakjába, de az a pernahajder a végére teljességgel ellágyított, például az ilyen mondatokkal:
„A szívem a tied. Nem kérem vissza, még akkor sem, ha neked már nem kell. Csak esélyt kérek...”
S ahogyan a főhőséhez, ugyan úgy viszonyulok a A hibátlan játékhoz magához is. Menet közben elégedetlenkedtem (Az a 18. fejezet no és az a sok-sok eltelt hónap megölt...), de végül megszerettem. Meglepő módon, ami miatt olvasás alatt a leginkább morogtam, végül az vált a sztori egyik erősségévé a szememben. A könyv egy pontján ugyan is a szerző nem átallja szinte porig rombolni az addig szépen építgetett tündérmesét. Egy apró megingás után épp visszaevickélnénk a szerelem pufi kis felhőcskéjére, amikor zsupsz, zuhanunk, egyenesen egy mélységes gödör fenekére. Az események könyörtelenül az arcunkba vágják, nem léteznek hibátlan emberek, döntések és életek. Persze el lehet képzelni azt a félig citromba harapott, félig dühös ajakbiggyesztést, amivel az aztán következő fejezeteket gyűrtem... De a happy end sebgyógyítása után visszagondolva, azt mondom, pontosan ez menti meg a történetet attól, hogy tucattörténetek tengerébe süllyedjen.
Mert a többi vonás, amely megfogott magának, kevésbé egyedi. Ugyanakkor persze a jól bevált receptet miért is ne használnák az írók, nem igaz?
  • Imádom a felvágott nyelvű feleselősdit. S itt aztán lubickolhattam, mert mint tudjuk, az első pillatatban fellobbanó vonzalom szikrákat mi rejthetné sikeresebben, mint az ádáz torzsalkodás?
„– Szóval már hallottál rólam, cicus? (…)
– Nem hiszem el, hogy éppen lecicusoztál. Szerinted valami sztriptíztáncosnőnek nézek ki?
Végigmért tetőtől talpig. Aztán még egyszer.
– Hát, most, hogy mondod…
– Seggfej. (…)
– Ötven centet fizetsz, ahányszor hozzám érsz. Ilyet ne csinálj még egyszer.
– Á, szóval nem sztriptíztáncosnő vagy, hanem kurva?
– Á, szóval nemcsak seggfej vagy, hanem egy díjnyertes köcsög is egyben? – vágtam vissza,”
  • A kettős nézőpont mindig pozitív visszhangra lel nálam. Így, amikor az első 5 Cassie fejezetét Jack által mesélt pár oldal váltotta, egészen belelkesedtem. Bár Cassie szemszöge az egész történetben sokkal dominánsabb, szerintem élvezetesen fűszerezte a történetet, hogy időről-időre beleláthattunk Jack gondolataiba.
  • Úgy hiszem, a szerethető mellékszereplők szintén sokat képesek adni a könyvekhez. A legjobb barátnő Melissa, és a kisöccs Dean pedig nagyszerűen eltalált karakterek. Józan és valódi támogató szereplők, akiket nagyon könnyen megkedvel az ember. Nem is csodálkozom rajta, hogy több olvasóban felvetődött a kérdés, az ő további sorsukat megismerhetjük-e majd valamikor.
  • No és azok a fránya idézetek! Nálam egyfajta stílusmérce, hány mosolyt fakasztó, megható vagy épp szomorúságot árasztó mondatot jelölök be, s itt azért akadt szép számmal. Például ilyeneket jegyzeteltem ki:
„- Most komolyan: miért kell ilyen jó pasinak lennie? - Mert tahó. A tahók mindig jól néznek ki.” „- Mit mond a szíved? - Két érdekel? A szívem hülye. Az akármit elhinne.”
„A sebhelyeink nem azt mutatják, Cass, hogy merre kell menni. Csak arra emlékeztetnek, hogy merről jöttünk.”
„... néha az elengedés az egyetlen, ami megmutatja, ki az, akihez igazán ragaszkodnod kell.”
„Nem arról van szó, hogy nem tudok nélküled élni, hanem arról, hogy nem akarok. Ez nem ugyanaz. Mindenkinek vannak választásai az életben, és én téged választalak.”
Tagadhatatlan, hogy mutat némi hasonlóságot a Gyönyörű sorscsapáshoz, és kétségtelen, hogy a lezárás egy csöppet elsietett... de megragadott, és nem eresztett. Mi más kívánhatnék? Aki kedveli a kellemes, romantikus kikapcsolódását, adjon neki egy esélyt, megérdemli!

A sorozatról:
Zene a könyvhöz:

1. The Perfect Game - A hibátlan játék
2. The Game Changer
3. The Sweetest Game

Jack és Cassie élete nem ér véget az első kötet utolsó lapjain. Vár rájuk a profi sportolókat és párjukat övező rivaldafény, amelynek elviselése nem mindig egyszerű. Ráadásul a hivatásszerű sport nem egy életfogytig tartó pálya...
Sokan érdeklődtek, vajon Dean és Melissa kap-e saját regényt. Nos, nem. Viszont kettejük kapcsolatáról is olvashatunk a trilógia angolul idén karácsonyra megjelenő záró darabjában.

Playlist
Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

1 megjegyzés:

  1. Én is rákaptam ezekre a könyvekre. Már elszégyellem magam néha, hogy mennyire is. :)

    VálaszTörlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top