Tiffany Reisz - The Siren - A szirén
„– Nem pornográfia (…), hanem erotika. Nagyon is jó erotika.– Sejtelmem sem volt róla, hogy létezik „jó” erotika.”
Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám jellemezni ezt a könyvet. Írjam, hogy témaválasztásában mennyire provokatív, hogy milyen merészen szókimondó, hogy a lapjain életre kelt karakterek bár szinte egytől-egyig bűnös lelkek, mégis képtelenség nekik ellenállni? A gond az, hogy ezt túl kevésnek érzem ahhoz, hogy igazán jól visszaadja, szerintem mennyire egyedi, nagyszerű és briliáns az, amit és ahogyan Ms Reisz megalkotott. Legszívesebben azt mondanám, minden nyitott gondolkodású könyvszeretőnek olvasnia kell!
„Az a szél, amely lefúj minket utunkról, megfordíthat, és hazavezérelhet minket.”
Ott csöppenünk az apró termetű, 33 éves Nora Sutherlin nem mindennapi életébe, amikor túl az ötödik nagy sikert aratott erotikus regényén, legújabb, még készülő művével új kiadóhoz, és új szerkesztőhöz kerül. Zach Easton minden, csak nem lelkes, hogy az általa valódi irodalomnak tartott történetek helyett egy ponyvára kénytelen pazarolni utolsó hat new yorki hetét. De úgy tűnik, oly nagyon különböző habitusuk és a mindkettejükben meglévő tökéletességre való törekvés akár elképesztő könyvet csiszolhat az érdekes vázlatból.
Úgyhogy munkához látnak, közösen. Nora ír és ír. Zach kritizál, leszól, javasol és átirat újra és újra. Találkozásaik nyugtalanító és zavaros érzéseket keltenek mindkettejükben, pedig az életük már e nélkül is kellően kusza.
Zach amikor elfogadta a Royal House Publishing állásajánlatát, hátra hagyta Angliában ifjú, elhidegült feleségét. Az ő Gracie-jét, aki iránt érzett szerelme bár még mindig kitölti a szívét, de akihez már fogalma sincs, hogy kerülhetne ismét közel. Bűntudat, vágyódás, magány és épp hogy pislákoló remény csatázik a férfi lelkében.
Nora jelene egy különös, de működő káosz. Az írás mellett részidőben, A körben, Kingsley Edge híres klubjában dolgozik, mint annak legjobb dominája. Egy fedél alatt él ifjú asszisztensével, Wesley-vel, akihez bár kimondhatatlanul vonzódik, de akit tudja, meg sosem kaphat. És ott ’A’ férfi, Søren, aki egykor a világot jelentette számára, és aki azóta is kitörölhetetlenül jelen van – ha csak gondolatok vagy emlékek formájában is - élete minden egyes napján.
Két ilyen zavaros életben valahogy mégis helye van a másiknak. Zach inspirálja Norát, a nő pedig képes a férfi dühös hidegsége mögé látni. Ellentétek, és most talán pont erre van szükségük…
Azt hiszem, a regény hangvétele - az a laza, nyílt szabadszájúság, ami szinte arcul csapott már az első néhány lapon - volt az, ami elsőként megfogott magának.
„… sokak szerint az erotikus könyv egyenlő azzal, hogy egy romantikus regényben sok szex van. De nem egyenlő. (…) A romantika nem más, mint szex és szerelem. Az erotika szex és félelem.”
Bevallom, szinte gyöngyöző kacarászás közepette olvastam végig az első pár fejezetet. Rettentően élveztem, ahogyan Zack fortyogva hangot adott az erotikus bestsellerek iránt érzett becsmérlő véleményének, és ahogyan Nora okosan riposztolt rájuk. Olyan érzésem volt, mintha a műfaj kapcsán számtalan beszélgetéskor terítékre kerülő pro és kontra érveket láttam volna összegyűjtve, jópofa irodalmi vita köntösébe bújtatva. Így hát képtelenség, hogy ne a legnagyobb elismeréssel adózzak a szerzőnek, amiért képes volt picit gúnyt űzni a szórakoztató irodalom ezen lenézett válfajából, de ugyanakkor fityiszt mutatva a bírálóknak meg is védeni azt, méghozzá egyazon időben.
A második dolog, ami lenyűgözött – és meg is őrjített kissé -, a történet mesélés stílusa. Mond is, nem is; mutat is, nem is. Villanásokból, pár mondatból és néhány emlék darabkából ismerhetjük meg a múlt egy néhány kicsiny darabkáját. De messze nem az egészet. Ó, nem bizony! Ügyesen az olvasó képzeletére bízza, hogy próbálja meg kitölteni a rengeteg tátongó lyukat. És az én esetemben ezzel kb garantálta is, hogy töretlen figyelemmel olvassak mindent, amit elém tesz majd a későbbiekben.
„…nem hagyományos szerelmes regény. A főszereplők nem lesznek egymáséi a végén, de azért ez egy szerelmi történet.”
A regény ragyogó, élő karaktereket vonultat fel, de tagadhatatlan, hogy egyetlen igazi főszereplője van. Nora, akinek magabiztossága ámulatba ejt, akinek elesettsége szíven talál; akit sem megkedvelni, sem megérteni nem egyszerű feladat. Azt mondanám, én mindkét esetben még az út elején járok. Ám ez nem tart vissza attól, hogy bámulatos nőnek tartsam, akit szeretnék sokkal, de sokkal jobban megismerni.
S a mellékszerepre kárhoztatott férfiak? Ó, remélem, róluk is sok szó esik majd a jövőben!
Romantikus lelkem nagyon drukkol, hogy Zach valóban rendbe tudja tenni a házasságát. Talán mert tartok egy picit attól, hogy ebben a sorozatban ilyen apró boldogságokkal kell beérnem. Mert itt, tudom, érzem, nem a happy end, hanem maga az utazás a lényeg, de persze nem tudom levetkőzni boldogságmániámat sem.
Érdekel, mit hoz a jövő a most még oly ártatlan Wes számára. Vajon milyen lesz idősebb férfiként? Kíváncsian várom, hogy találkozunk-e még Michaellel vagy bemutatkozik-e végre igazán a zsivány kalózhoz hasonlított Kingsley.
Ám a legeslegjobban Søren miatt esz a fene.
„Søren nem egyszerűen egy pasi, akivel az ember összeveszik, majd megcsókolja és kibékül vele. Ő a hódító hadsereg, amelynek az ember megadja magát, mielőtt felgyújtja a faluját.”
Őszinte leszek, a hideg ráz tőle, ugyanakkor vonz, mint lepkét a láng. Borzadok szerelmének gondolatától, de ugyanakkor megigéz érzelmeinek mélysége. Undorral, és kíváncsisággal tölt el mindaz, amit megtudhattunk róla. Vészesen sodródok a gyűlölve szeretni állapot felé, ha róla van szó. (Az a 28. fejezet a bűnös!!)
És még csak az sem képes visszatartani, hogy közte és Nora között bizony nem kacér selyemsálas kikötözésekről, vagy játékos fenék pacsikról szólt a nyers vágytól robbanó testiség. A lelkem berzenkedik, hogy a szerelem vérfakasztó fájdalmat jelent kettejük között, mégis, az agyam igyekszik megérteni, hogyan és miért alakulhatott ez így. Mi tette ilyenné a férfit, és hogyan válhatott ez természetessé a nő számára?
„szeretni valakit és viszontszeretve lenni csak minden fájdalom kezdete, nem pedig a vége.”
S vajon van-e, lehet-e egy ilyen kapcsolatnak jövője? Magam sem hiszem, hogy ezt mondom, de ó kérlek, kérlek, legyen!
Tagadhatatlan, engem teljesen elvarázsolt a regény, és szinte viszketek az izgatott várakozástól a folytatásokért. De ki kell emelnem: ez is egyike az olyan könyveknek. Az olyanoknak, amelyek arra késztetnek, hogy felülvizsgáljam a világról alkotott képemet, amelyek szinte felszólítanak, hogy gondoljam át, mit tartok igazolhatónak, elfogadhatónak, megbocsáthatónak az emberi kapcsolatokban. Megdöbbent, elborzaszt, határokat és tabukat dönget, leckét ad merészségből… és kíváncsivá tesz, mi jöhet ezután… mert ez bizony egy feledhetetlen, bámulatos és őrült történet, szerelemről és fájdalomról, kezdetekről és lezárásokról.
Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
A sorozat részei:
The Red Years:
1. The Siren - A szirén
2. The Angel
3. The Prince
4. The Mistress
The Mistress Files (5 novella)
The White Years (4 előzmény történet):
1. The Priest
Az írónő honlapján található néhány, a sorozathoz kapcsolódó ingyenes novella!