Mit hozott a postás (15)

Az áprilisi, gubbasszunk a kis depresszív vackunkban, hónap miatt kissé fázis késésben vagyok. Mondjuk, mikor nem? De ezúttal legalább indokom is van! Tehát, meg vagyok csúszva, viszont ezúttal így három csomagbontás fölötti örömködésről is beszámolhatok. A képeket nézegetve, és újra átélve a boldog izgalmat, felvetődik a kérdés, mit lógattam én az orromat?

Szeretet pakk:

Miközben egyesek azon ügyködtek, hogy a keresztvizet is leszedjék rólam, mások irántam tanúsított figyelmessége gyógyította a sebeimet. 

Nem tudok elég hálás lenni mindazért a kedvességért, amelyet moly privikben és a tündéri emailekben kaptam. Mindahány meghatott és boldog melegséggel töltötte fel a lelkemet. S ha az elektronikus írott szó nem lett volna elég, egyik napon csengetett a postás... 

... és egy cuki, atombiztosan csomagolt dobozt nyújtott át, ami megannyi csodát rejtett. A levél valami mesés volt kivitelezésében, és könnyekig megható tartalmában. A csoki és a tea finomságos volt, gyorsan el is fogyott. A kagylót kibiggyesztettem a polcomra, hogy a másik drága emlékként őrzött darab immár nem legyen egyedül. A könyvjelző - pandás (!), szóval teljesen telitalálat - pedig gyűjteményem egyik éke lett. Anna, újra csak azt mondhatom, könnyekig meghatottál, köszönöm!

'A' könyv:

Tudom, tudom, már unalmas tőlem azt hallani, mennyire vártam, hogy J.R. Ward Lover at Last regénye egyáltalán valósággá váljon, illetve, hogyan számoltam vissza a napokat a megjelenés pillanatáig. De valóban így van.

Névnapi ajándék gyanánt önmagamnak megrendeltem a kötet dedikált, kemény fedeles változatát, csak mert KELL alapon. Plusz, mivel ki bírja kivárni a hosszadalmas szállítást, szépen előrendeltem e-bookban is. Ugyan a mobi verziót kivégeztem, sőt a tartalma felett alaposan ki is durciztam magam, mire a futár kopogtatott az ajtómon a csomaggal, azért meg kell mondanom, nem kis izgalommal estem neki, hogy kihámozzam a kicsikét. Valami mesés volt a csomag! Sorszámozott, névre szóló kis ragasszal rajta, több színű, zörgős papírba bugyolálva feküdt a könyv a passzos karton borítás alatt. Benne pedig a regényhez illő könyvjelző, és igen, a névre szóló dedikálás. A testes kis jószág jó néhány simi után került csak fel a társai mellé a polcomra.

Rajongás = anyagi romlás:

Múlt év vége felé fülig belezúgtam Abigail Roux Cut & Run sorozatába. Azóta amolyan totális fangirl üzemmód uralkodik el rajtam, ha csak szóba kerül. Az idei friss kötet beszerzése tehát abszolút nem volt kérdéses. Csupán csak az, milyen formátumban csapjak le rá.

Az eddigiek mind ott pihennek az e-olvasómon, de éreztem, ez már nem elég, papír alapon is birtokolnom kell őket. Tehát piacfelmérést tartottam, majd jól elszontyolodtam. Az M/M regények nyomtatott formában a drágább hardcoverek áraival vetekednek. Minő igazságtalansága az életnek! Ráadásul kiderült, hogy Abi alig várja, hogy a jogok visszaszálljanak hozzá, hogy picit átdolgozhassa, és valószínűleg díszkötésben kiadhassa őket új kiadójánál a Riptide-nál. Ahol, előrendelés, e és papír könyv kombó csábítja a rajongó szívet. Jahaj, sóhajtott fel a pénztárcám.

Némi rendszergyőzködés után (Az email címem ki tudja miért, nem volt szimpatikus az első három próbálkozásra a levelező rendszerüknek.) regisztráltam... és elcsábultam. De csak szolidan. Csak az ennél a kiadónál elérhető két kötetet rendeltem meg... majd a jövőre érkezőt elő. Utóbbira mentségemül szolgáljon, hogy piszok nagy engedménnyel kínálták pár napig. Jah, hogy annak még címe sincs? Kérlek, ezt hívják vak rajongásnak!