2012. október 28., vasárnap

Samantha Young - On Dublin Street

Sorozat: Dublin Street 1.
Kiadó: NAL
Megjelenés: 2012. augusztus
415 oldal, e-book
Négy éve Jocelyn maga mögött hagyta tragikus múltját az Államokban, és új életet kezdett Skóciában, gyászát mélyre temetve, belső démonait elfojtva, kötődések nélkül. Visszahúzódó élete jól működött, míg nem költözött új lakásba, a Dublin utcába, ahol olyan férfival találkozik, aki alapjaiban rengeti meg féltve óvott világát.
Braden Carmichael hozzá van szokva, hogy megkapja, amit akar, és most Jocelyn akarja az ágyába. Tudva, a lány mennyire idegenkedik az igazi kapcsolatoktól, Branden olyan ajánlattal áll elő, amely kielégíti egymás iránti heves vágyukat, de nélkülözi a valódi elkötelezettséget.
Ám miután Jocelyn igent mond a viszonyra, rá kell jönnie, Braden nem éri be a szenvedéllyel. A makacs skót igazán meg akarja őt ismerni… egészen lelke legmélyéig.

goodreads amazon book depository

Képtelen voltam kihagyni ezt a regényt, mert: Miközben erotikus irodalmi tobzódásomhoz kerestem alkalmasnak tűnő regényeket, többször szembe jött velem, s az ajánlások mind azt zengték, milyen vadítóan szexis a történet. Szerzője, Samantha Young, 26 éves kora ellenére már 12 publikált könyvvel dicsekedhet – igaz, mind ya regény – így gördülékeny írásmódban reménykedhettem. Goodreadsen rákeresve önálló kötetnek tűnt, gondoltam hurrá, nem húzzuk egy trilógián keresztül a boldog egymásra találást. (Persze azóta kiderült, hogy készülőben a folytatás.) No és azok az idézetek… képtelenség volt ellenállnom.
"Sometimes the clouds weren’t weightless. Sometimes their bellies got dark and full. It was life. It happened. We’d get rained on together. Knowing Braden he’d have a big ass umbrella to shelter us from the worst of it.”
Jocelyn 14 éves korában egy tragikus autóbalesetben elvesztette szüleit, és kishúgát. Egy messzi unokatestvért leszámítva nem voltak rokonai, így nevelőszülőkhöz került. 18 évesen, hozzájutva örökségéhez úgy döntött, maga mögött hagyja Amerikát, és édesanyja hazájában, Skóciában próbál új életet kezdeni. Lediplomázott, írói karrierre készül. Ám mielőtt neki kezdene első regényének, vár még rá egy új otthon keresése. Az egyik hirdetést, amelyre jelentkezik, Ellie Carmichael adta fel, akinek gyönyörűen felújított György korabeli lakása van a Dublin utcában. Jocelyn rögtön szimpatikusnak találja a szőke tanársegéd lányt, a lakástól pedig a lélegzete is eláll. Nem is lehet kérdés, lecsap a lehetőségre, és hamar beköltözik.
Lakásavatásként nem vágyik másra, mint forró vízben ellazulni a karmos lábú fürdőkádban. Annyira gondolataiba merül, hogy fel sem tűnik neki, hogy a törülközőknek hűlt helye. Mit lehet ilyenkor tenni? Irány a saját szoba, és a saját törülközők! Még jó, hogy új szobatársa dolgozik, így egyedül van a lakásban. Vagy mégsem… mert ugyan melyik lenne a legrosszabb pillanat, hogy feltűnjön Ellie bátyja? Ráadásul, mintha a helyzet nem lenne már amúgy is kínosan megalázó, a férfi nem más, mint az az öltönyös alak, akivel egy hete a taxiban összeakadt, és nem mondhatni, hogy csak kedélyesen az időjárásról csevegtek volna.
Bár Braden és Joss között kezdettől ott pattogtak a szikrák, sokáig kerülgették egymást. A férfinak –kiállhatatlan liba - barátnője volt, Joss pedig kézzel lábbal hadakozott már a gondolat ellen is, hogy ő valakivel párkapcsolatot kezdjen. Hiszen a szerelem egyenlő kötődés, a másik olyan fontossá válik számunkra, hogy ha elveszítjük, akkor az olyan, mintha a szívünket tépnék ki. S úgy érzi, ő képtelen lenne még egyszer túlélni egy ilyen fájdalmat. Ám az érzések folyamatosan ott kavarognak, és egyszer csak felszínre törnek, és elsodorják mindkettejüket.
A regény négy-ötödéig biztosnak látszott, hogy tőlem bizony öt csillagot fog besöpörni. A mesélés, a mostanában akkora divatnak tűnő E/1-es mivolta ellenére, amely továbbra sem a kedvencem, teljesen magával ragadott; nem esett jól, amikor le kellett tennem az e-olvasót. Az írónő elérte, hogy bár én magam képtelen lettem volna ennyi időre magamba zárni a gyászt, mégis megértettem, hogy Jocelyn miért döntött így. Teljesen elfogadhatónak találtam azt is, hogy egy ekkora törés, egész családjának elvesztése, megváltoztatja az embert. Joss előbb a vadságba, a bulikba menekült, míg újabb tragédia nem történt, amely ezúttal legjobb barátnője életét követelte. Ezek után szerintem nem csoda, hogy úgy érezte nagyobb biztonságban magát, ha senkit nem engedett igazán fontos részéve válni az életének. Az pedig, hogy nyolc év után, ilyen teherrel a lelkén, pszichológushoz fordulva segítséget kért, egyértelműen a helyes lépés volt a gyógyulás, a normális élet kialakítása felé. Így engem ez a szál csöppet sem zavart. Sőt, nagyon tetszett a doktornő néhány kommentje, mert olyan dolgokat mondatott ki vele a szerző, amiket magam is gondoltam Joss viselkedéséről.
A kedvenc karakterem egyértelműen Braden volt. Magabiztos üzletember, lojális barát, szerető és gondoskodó családtag. Tény, a párválasztásban tanúsított ízlése a múltban hagyott némi kívánnivalót maga után. De amikor úgy érzi, hogy megtalálta azt, akinek a szívét tudná adni, nem habozik. Tiszában van vele, hogy Joss más, hogy őt nem lehet lerohanni. Odafigyelve kell csábítani a testét, az eszét, a lelkét. És be kell látni, Braden ügyesen csinálta. Hol vadítóan szexis volt, hol nevetésre ingerlően játékos, hol a biztos pont, a higgadt hang.
Engem mindig örömmel tölt el, ha a fő románcon kívül, apró morzsákban, de ott a háttérben még egy szerelem. Így amikor világossá vált, hogy nem csak beképzelem az Ellie & Adam páros egymás iránti vonzalmát, felvillanyozódtam. Szívesen vettem volna akár több részletet is róluk. És itt nem feltétlen a nagy fordulatra gondolok.
Az igazat megvallva, az volt az a momentum, ahol félresiklott a könyv tökéletessége számomra. Míg az egykori lakótárs és vőlegénye közti huzavonán csak a fejemet csóváltam, addig azon, ami Ellie-vel (majdnem) történt, felhúztam magam. Vagyis, helyesebb lenne azt mondani, hogy azon, ami eztán történt. Mert az addigi érzéki és évődő, olykor kimondottan vicces hangulatot mintha kifújták volna a sorok közül. Jött a picsogás, a félreértésből fakadó féltékenység, az elszaladok, én meg megbántalak, hogy neked is fájjon. Miért? Miért kellet ezt, és így? Sajnálom, mert addig imádtam a könyvet, és arra készültem, hogy ódákat fogok róla zengeni. Aztán jött 30 oldal, amit a szerkesztő helyében erős átiratra javasoltam volna.
Ám még így is azt mondom, pazarul szórakoztam, és ez 2012 egyik legjobb kötete számomra. Jó volt megtapasztalni, hogy lehet élvezetes contemporary-t alkotni anélkül, hogy mindenféle más műfajjal kevernék. Nincs semmi paranormális, nem csak a szexualitáson van a hangsúly (bár ohóóóó, tüzesek a jelenetek, amiket kaptunk), viszont olyan a történet, hogy a két szereplő tényleg megismeri egymást, és a végére a hibáikkal együtt fogadják el a másikat.
“I feel like I'm missing something really important when you're gone. So important I don't feel like myself. I've never felt like someone was mine before. But you're mine, Jocelyn. I've known that from the moment we met. And I'm yours. I don't want to be anyone else's, babe.”
Szerfelett szívesen olvasnám az írónő jövőben megjelenő felnőtt könyveit! Ahogy utána néztem, a kiadó két kötetre kötötte a szerződést, sőt Ms Young már a kézirat felével el is készült. Ám azon kívül, hogy a Dublin Street világába térünk majd vissza, semmit nem hajlandó egyelőre elárulni. Azt hiszem, fél szememet rajta tartom majd, mert ez a nő tud írni.

Értékelésem:

3 megjegyzés:


  1. Szia
    Gratulálok az oldaladhoz.Érdeklődnék ,hogy
    magyar nyelven olvasható e a könyv?

    Csilla

    VálaszTörlés
  2. Nem, egyelőre csak angol nyelven jelent meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok

    1. Köszönöm a választ.Boldog Névnapot!

      Törlés

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top