2011. január 30., vasárnap

Lynsay Sands - Love Bites

Fülszöveg: Etienne Argeneau háromszáz évig tartó agglegénysége véget ért. Vagy ez, vagy örökre egyedül marad. Hosszú létezése alatt csupán egyetlen embert változtathat át, s ezt a lehetőséget fajának tagjai általában életpárjuknak tartogatják. Ha nem a megfelelő nőt választja... de van választása egyáltalán? Meg kell mentenie Rachel Garrett-et! Nem ismeri igazán, de a gyönyörű halottkém megmentette az életét. Ám most, a nő élete függ hajszálon, így Etienne-nek halhatatlanná kell tennie.
Kínban vagyok az értékeléssel. Az ötcsillagos kezdés és néhány egyest súroló momentum eredményeként végül a közepes mellett döntöttem.
A regény elejét elképesztően szórakoztatónak tartottam. Az egymásnak rendelt párost kedvelhetőnek -, és a találkozásuk ötletét eredetinek találtam. Előbb ugyan kiakadtam, hogy a főhőst már a legelején kétszer is eltenni látszanak láb alól, de mindeközben Sands meg is tudott nevettetni. Fantasztikus oldalak, amelyek egy letehetetlen könyv első lapjai lehettek volna.
Ám a főgonosz ahelyett, hogy rémisztően hatott volna, inkább sajnálatra méltónak tűnt számomra. Minden ölésvágya ellenére röhejes és szánalmas figura volt, pláne amikor elérkeztem a művámpírfoggal a szájban, fekete köpenyben a Drakula musical zenéjére táncikáló jelenethez. No és a főhős... néha odasuhintottam volna, hogy mit húzza az időt, könyörgöm. S a nagyon odacsapós, szemkerekítős, 'mi a szösz???' és a kissé idióta vigyorgást garantáló vicces pillanatok mellett akadtak számomra logikátlanságok és kissé szükségtelenül időhúzós jelenetek is.
Ám a legdühítőbbnek egy, a regény vége felé sorra kerülő 'nagy félreértés' fordulatot találtam. Főszereplőnőnk, Rachel, ekkor agyatlan libává minősült a szememben. Ha némi együtt élés, meghitt pillanat, szenvedélyes szeretkezések után valaki felvilágosít egy hősnőt, hogy álmai férfija csupán egyetlen nőt változtathat vámpírrá, én biz' elvárnám, hogy megtegyen mindent, hogy leessen a vonakodó pasinak, ő bizony ideális választás volt erre a kegyre. De az egyébként okos halottkémünk rögtön feltételezte, hogy hűűűű milyen mérges is lehet rá emiatt a dögös vámpír, és elszaladt. Mire a férfi bevágja a durcit, hogy ha a hölgy nem várta meg, akkor mégsem szeretheti őt csöppet sem. Képzeletben ekkor nagyon nagyon mérgesen vicsorogtam. Oké, hogy az élettársak nem képesek egymás gondolatait olvasni, de hogy ennyire ne értsék a másikat...
Mégis, mindezek ellenére folytatni fogom a sorozatot. Mert az Argenau családot megkedveltem, és érdekel a többiek sorsa is. Mert a talán túlságos kiszámítható történések között azért akadnak meghökkentő fordulatok. Mert tetszik az írónő humora. Mert igazi könnyed vámpírrománc. Mert miért is ne!?

Harper Browse Inside
2011/4.
Ebook/3.
Paranormal/4.

2011. január 25., kedd

Lynsay Sands - A Quick Bite

Fülszöveg: Lissianna évszázadokat töltött azzal, hogy Mr. Tökéletes után epekedjen, s a szexi fickó, akit az ágyában talál, épp megfelelő jelöltnek tűnik. Ám akad még egy aprócska problémája: a vér legkisebb jelére rátörő ájulási hajlama... ami egy vámpírnál különösen zavaró. De édesanyja úgy gondolja, erre meglelte a tökéletes megoldást, s ezüst tálcán szolgál fel egy terapeutát, na jó, legalább is egy kovácsoltvas ágyon. Persze az sem baj, hogy a pszichológusnak gusztusosnak tűnő nyaka van. Milyen hidegvérű vámpírnő lenne képes annak ellenállni?
Dr. Gregory Hewittot sokként éri, hogy idegen hálószobában tér magához, igaz, elég hamar felépül belőle a bámulatosan szép nőt megpillantva, aki ráadásul szenvedélyes vad éjjel ígéretével közelít hozzá. De vajon lehetséges-e, hogy a jó doktor megtalálja életének igaz szerelmét a hemofóbiás vámpír boszorkában, avagy csak egy ízletes fogás lesz belőle annak étlapján?
Régóta szemeztem a sorozattal, most végre belevágtam... és nem bántam meg. Sőt, igazság szerint már a harmadik részbe kezdtem bele a minap. Tudom, tudom, kicsit le vagyok maradva a beszámolókkal...
Tehát, élveztem a könyvet. A sok veszedelmes, baljóslattal teli pararománc mellett üdítően könnyed, vidám változatosságot szolgáltatott. Kicsit olyan volt, mintha egy ötletes vámpírszármaztatást - nagyon tudományos, de igazán eredeti - összegyúrtak volna egy Jennifer Crusie regény féle hebrencs, kissé őrült családdal, s nálam működött a koncepció. A helyzetkomikumokon, a szellemes párbeszédeken jókat kuncogtam. A népes, zajos család számos felvonuló tagját egyszerűen imádni valónak találtam, mert a maguk csöppet tolakodó módján nagyon szeretik egymást, mindig ott vannak a másiknak és mindenben segítik egymást.

De a humor, és a remek, jövőbeni főszereplő alapanyagnak is kiváló karakterek azért nem tudtak annyira elbűvölni, hogy pár dolgot ne nehezményeznék. Mert kinek nem világos vajon már a kezdetektől, miben mesterkedik a pap? Miért és hogy hogy nem jutott senkinek eszébe az a kézenfekvő megoldás, ami Thomasnak csak úgy kipattant az agyából, és megoldotta Lissi étkezési problémáját? S az egyébként komoly pszichológus néhol picit ésszerűtlenül, vagy mondjam inkább, hogy életszerűtlenül viselkedett.

Ám azt hiszem a jó regény jellemzője, hogy habár látjuk a hibáit, de pozitívumai ellensúlyozzák azokat annyira, hogy összességében ne sérüljön a kellemes szórakozás élménye. Úgy gondolom, Sandsnél pont ez a helyzet. A történet egyszerű, egy szerelem első látásra vagy éppen harapásra sztori, egy kis vámpír üldözős bonyodalommal, amit itt-ott megfűszerez pár erotikus jelenet - na igen, már amikor végre sikerült eljutniuk az szenvedélyes édes befejezéshez -, de mindezt olyan bájjal és viccesen vezeti elő az írónő, hogy kár lett volna kihagyni.
Nem lesz az évtized regénye, de mosolyogva nyúltam a folytatásért.

Harper Browse Inside
2011/3.
Várólista/2.
Ebook/2.
Paranormal/3.

2011. január 23., vasárnap

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (21) - "Diana Gabaldon - Outlander, Az idegen"

Diana Gabaldon – Az idegen (Outlander)
(Magyarul elérhető)
Az Outlander sorozat első része [S]. Történelmi és romantikus kategóriába sorolnám [TR].


Fülszöveg:
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön... Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet... és a szíve is összetörhet. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy becsületes, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
Vannak könyvek, amelyek megnevettetnek, vannak, melyek elgondolkodtatnak, elszomorítanak vagy felbosszantanak. De csak néhány olyan akad, ami egészen a bőröd alá mászik, és nagyon sokáig nem ereszt. Amin még napokon keresztül gondolkodsz, és addig nem is érdemes másik könyvet a kezedbe venned, amíg annak az egy különlegesnek a varázsa kicsit el nem halványul.
Diana Gabaldon regénye számomra ilyen volt.

A könyv teljesen hiteles számomra, annak ellenére, hogy Stephen Hawking, korunk egyik legnagyobb elméleti fizikusa elmagyarázta már, hogy időutazás, csak az időben előrefelé lehetséges. :) A szereplők, a XVIII századi élet leírása mind valódi, hihető.
Az általam olvasott történetekben a főhősök, általában kicsit titokzatosak, sokszor maguknak valók, nehezen megszelídíthetők, tele eldugott fájdalmakkal. Ennek a könyvnek a férfi főszereplője Jamie, éppen az ellenkezője ennek. Fiatal, végletekig becsületes, abszolút önfeláldozó, nyitott, néha szinte a szégyenkezés határát súroló őszinteséggel mesél el dolgokat. Emellett a kor átlagához képest magasan képzett, világos gondolkodású, de roppant keményfejű is. A hősnő Claire, igazi harcos természet, az a fajta, aki nem is tudja magáról, hogy micsoda lelkierővel bír, addig, amíg a körülmények cselekvésre nem kényszerítik. Kettejük találkozása olyan történet, amivel nagyon ritkán szembesülhetünk, nem elnyomják, és megváltoztatják egymást, hanem ebben a kapcsolatban kiteljesednek, és egészen önmagukká válnak, olyan módon, ahogy egy másik ember mellett sosem tehetnék.
A történet másik nagy erőssége a környezet. Gabaldon olyan hitelesen teremti meg az 1740-es évek valóságát, ami messze kiragyog a többi hasonló témájú könyv közül. Pici, apró részletekkel teszi ezt, mint mikor egy ruha leírásakor azt sem felejti el megemlíteni, hogy erősen szaglott az előző viselőjétől, vagy ahogy leírja, hogy a meleg skóciai nap azt jelenti, hogy a köd nem volt olyan sűrű, hogy esőnek lehessen nevezni.
Voltak a könyvben olyan részek, amelyeket újra és újra elolvastam, mert valami hihetetlen emberi jóságról meséltek, és nem tagadom, hogy voltak fájdalmas, megrázó történések is. De valahogy ettől lett kerek az egész.

Külön dicséret illeti a Könyvmolyképző kiadót a borítóért. Nagyon szép ez a könyv, öröm kézbe venni, vagy a borítón végigsimítani.

“Jamie mozdulatlanul ült, az apró karikát a szíve felett tartva.
Szóval megadta nekem a választási lehetőséget, amit én akartam megadni neki. Mivel a körülmények kényszerítették rám, nem akarta rám erőltetni magát, ha én visszautasítom. És persze ott a másik lehetőség: ha elfogadom a gyűrűt, és mindent, ami vele jár.
A nap lenyugodni készült. Az utolsó sugarai áttűztek egy kék üvegflaskán, ami az asztalon állt, és élénkkék csóvát vetett a falra. Éppen olyan törékenynek és tündöklőnek éreztem magam, mint az üveg, mintha egyetlen érintéstől darabokra törnék, és csillogó szilánkokban hullnék a padlóra. Úgy tűnt nagyon lekéstem arról, hogy vigyázzak Jamie érzéseire, vagy a sajátjaimra.”

Mit hozott a postás (5)

Említettem már, hogy ha könyv nyereménnyel kecsegtető játékokat látok, igen gyorsan elcsábulok, pláne ha valamelyik kedvenc írónő neve áll a címsorban. :)

Még múlt év október utolsó napjaiban találtam egy, Lisa Kleypas új könyve, a Christmas Eve at Friday Harbor kapcsán írt blogbejegyzést, amely három szerencsésnek ígért egy-egy ingyen kötetet. Dedikálásról szó sem esett, így még nagyobb volt az örömöm, amikor kézhez kaptam a nyereményt e héten.


2011. január 16., vasárnap

Jeaniene Frost - This Side of the Grave

Fülszöveg: Veszély leselkedik a sír mindkét oldalán...
A félvámpír Cat Crawfield, és vámpír hitvese, Bones harcoltak már az életükért, s a kapcsolatukért egyaránt. De alighogy diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, Cat új s várakozáson felüli képességei felborítani látszanak a régóta fennálló kényes egyensúlyt...
Vámpírok tűnnek el titokzatosan és fajok között kirobbanni készülő háborúról szóló pletykák kelnek szárnyra. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, pedig ha ez a két erős csoport összecsap, a járulékos kár ártatlan halandók élete lesz. Így Cat és Bones veszélyes szövetséges - New Orleans vudu királynőjének - segítségét kénytelenek kérni. Ám az együttműködés ára talán még nagyobb fenyegetést jelent, mint a természetfelettiek háborúja...
Kedvenc sorozataim túlnyomó részében olyan kötetek követik egymást, amelyben új és új szerelmesek találnak egymásra, ezáltal mindig friss adag rózsaszín felhőcskéket szolgáltatva nekem a szürke hétköznapokon. Nos, Frost az egyik kivétel. Annak ellenére, hogy Cat és Bones teljesen egymáséi lettek már a második felvonásban, mégis mindig szívesen veszem kézbe következő kalandjukat, csakúgy mint barátaik történetét. Ó igen, nálam valahogy a két sorozat szépen egybeolvad. Szerintem nagyszerű, hogy megmarad az időrendiség még akkor is, ha egyszer Bonesékhoz társulunk be egy soron következő akcióra másszor pedig ismerős szívdöglesztő vámpír agglegény révbe érésének lehetünk tanúi. Egy nagy, kissé furcsa, de szerethető baráti kör tagjai lettünk az eddigi regények alatt, ahová jó volt újra megtérni. De nyugalmas romantikázásra jobb, ha ezúttal sem számítunk. Azok nem is ők lennének.
Az alapkonfliktust ezúttal az szolgáltatta, hogy akadnak olyanok, közöttük egy szélsőséges ghoul vezető, Apollyon is, akik nem nézik jó szemmel az immár teljesen vámpírrá vált Cat különleges diétáját. Ami szerintem szexis, hiszen így szerelme táplálhatja, az a begyöpösödött agyúak szerint veszedelem a világ természetfeletti lényeinek társadalmára... amiatt a csöppnyi adalék miatt, hogy az élőholtak vére életerőn kívül képes Catnek különleges képességeket is adni. Előítélet újra, mintha nem lógott volna már ki emberi élete alatt is eléggé. Pfuuu! A háborúval fenyegető jövő nem tűnik túl biztatónak, s a történelmi előzmények sem szívderítőek. Ki gondolta volna, hogy még Jean d'Arc-ról is lyen szemkerekítő dolgokat tudhat meg az ember. :) Node nem a jól ismert páros lenne, ha nem lábalnának ki a legnagyobb bajból is. Igaz, ezúttal minden barátjuk segítségére szükségük volt, sőt újakat is begyűjtöttek.
Hogy miért szerettem a könyvet a leginkább, nehéz lenne kiválasztani, vagy akár csak mindent felsorolni is, hiszen Frost úgy tudja csűrni az ember szívét, hogy eszméletlen, mindig tud új ledöbbentő fordulatokat előrántani a feneketlen ötletkalapból, és úgy álmodta meg a karaktereit, hogy képtelenség nem szeretni őket.
- A végre teljes szívével megnyíló Cat és az überszexis védelmező férjet hozó Bones között most is sistereg a levegő... a 21. fejezet sem csupán a gyertyáktól kapott majdnem lángra. ;)
- Kira, amint azon panaszkodik, hogy az aggodalmaskodó Mencheres megnehezíti a kiképzését azzal, hogy edzőtársait képes a levegőbe repíteni, amikor azok túl keményen ütik meg asszonykáját. Erre Cat epés gondolata: 'Örüljenek, hogy még minden testrészük megvan.' :D
- Spáde és Denis is édesek. Hiába lett szinte elpusztíthatatlan alakváltó a feleség, egy szerelmes férj mindig mindent túl veszélyesnek tart. A kis cuki!
- No és Vlad. Ó apám, nem is bánom, hogy lassan megtalálja majd a párját, mert néha tényleg kezdek aggódni érte. Mintha a sötétség kezdené bekebelezni, pedig annyira jó fej, még ha kissé hidegvérű is. De az alapján, hogy milyen barát, már alig várom, hogy szerelmesnek láthassam.
- Ó, és végre ismét előkerült Ian is! Nyúlfarknyi pillanatra, de ismét megjelent, eszembe juttatva, hogy akár milyen esztelenséget is művelt legutóbb, jó lenne egyszer majd az ő könyvét olvasni.
- Sőt meg kell mondanom, a vudú királynő ledöbbentett annyira, hogy nem bánnám, ha később is tiszteletét tenné, mert biztos nem untatna minket akkor sem. Milyen király bemutatkozó szöveg, hogy 'ő nem használ fekete mágiát, mert ő maga a fekete mágia'.
- És természetesen a már megszokott humort most is szép adagban kaptuk. Egyszerűen nem lehet nem vigyorogni Bones hűvös cinikusságán. Egy jópofa szösszenet:
Timmie töprengő pillantást vetett Bones-ra és rám. - Mielőtt elindulunk, szeretnék tudni még valamit. Mivel a gondolatolvasás képessége valódi, azon tűnődök, vajon akad más is, ami igaz a vámpírokról szóló feltételezésekből...
- Kérdezd csak meg, csillogok-e, és itt helyben megöllek. - szakította félbe Bones a legnagyobb komolysággal.
Tényleg képtelen lennék mindent összeszedni. Jó volt olvasni minden oldalt, így csak ajánlani tudom a regényt. Van benne akció, ledöbbentő újdonság, elszakíthatatlan barátság, lélegzetet elállító szerelem, vérpezsdítő erotika, nevetés és könnyek... mi kellhet még? Ja igen, a folytatás! :)

Képernyő háttér a könyv megjelenésére: itt.
A regény első két fejezete elolvasható az írónő honlapjának ezen szegletében.

2011/2.
Paranormal/2.

2011. január 15., szombat

Vendégblogger - Szinna olvasmányai (20) - "Loretta Chase: Lord of Scoundrels"

Loretta Chase – Lord of Scoundrels
(Magyarul sajnos nem elérhető)
A Scoundrels sorozat harmadik kötete [S] Történelmi romantikus kategóriába sorolható [TR].


Fülszöveg:
Sokféle néven illették már, de az angyali nem volt közöttük…
Sebastian Ballister, Dain márkija a rosszfiú, akit még ismerni is veszélyes. Tisztességes nőnek, még a közelébe sem szabad mennie, és ő nem is akar semmit a tisztességes nőktől. Azt akarja folytatni, amihez a legjobban ért – szórakozni, szerencsejátékozni, kurvázni – és köszöni szépen, jól van… míg egy nap kinyílik egy ajtó, és besétál rajta ő.
Jessica Trent egy határozott fiatal nő, aki megpróbálja letéríteni félkegyelmű öccsét a totális csődhöz vezető útról, bármibe is kerüljön ez. Még az ördöggel magával is szembeszállna, csak hogy megmentse a testvérét, és ezzel a családját és a saját jövőjét. A baj csak az, hogy a kérdéses ördög túl ellenállhatatlan, és akinek a megmentésre leginkább szüksége lesz, az Jessica maga.
Az AAR 2010 évi Top100-as listájának első helyezettje ez az 1995-ben kiadott könyv. Nem is kellett több, hogy kedvet kapjak az elolvasásához.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, ami hasonlít egy kicsit Amanda Quick Becsület c. könyvéhez. Gondolom, aki olvasta azt, emlékszik a fantasztikus párbeszédekre. Ezt itt is élvezhetjük, már, ha sikerül megbirkóznunk az írónő szókincsével.
Chase könyvében két erős karakter csap össze. Dain hasonlít a Becsület főhőséhez Gideonhoz, csak az ő sérülései a gyerekkorába nyúlnak vissza, és egyik sem látható. Korán megtanulta, hogy bármit is szeretne, azért fizetnie kell, és gyerekkorától kezdve ügyesen használja a fejét, hogy pénzből legyen elég. Olasz anyjának génjeit hordozva, hatalmas termete, sötét színei, és nagy orra miatt ördögöt suttognak a háta mögött, s ő bele is törődik „csúfságába”.
Aztán szembetalálkozik Jessel. Kettőjük összecsapásai egyre keményebbek. Először csak egy orosz ikon birtoklása a tét, aztán a dolgok annyira eldurvulnak, hogy elhangzik a mondat: ha nem tetszik, lőjön le... Mindeközben pedig ott a fájdalmas sóvárgás valami tisztára, valami igazira.
A nő rendkívül okos, – végre egy okos hősnő! – aki a legszorongatottabb helyzetből is ki tud keveredni. Aki belelát a férfi lelkébe, úgy ahogy arra senki más nem képes, aki nagyon is vonzónak látja, és aki képes szembeszállni vele, mind szellemileg, mind fizikailag. Kettőjük megpróbáltatásai nem érnek véget a házasságkötéssel, sőt a megoldandó problémák ettől még csak szaporodnak. De persze nem lenne igazi romantikus regény happy end nélkül.

„– Nem tudom, hogyan fordulhatnának a dolgok rosszabbra, – dörmögte. – Már így is kótyagos vagyok egy éles nyelvű, bogaras, elgondolkodtatóan erőszakos, dirigáló hölgytől.
Jess felkapta a fejét és a szeme elkerekedett. – Kótyagos? Semmiképpen. Bosszúszomjas, inkább. Rosszindulatú.
A férfi gyors eredményességgel ügyködött a nő másik kesztyűjén. – Kótyagos kell, hogy legyek, - mondta nyugodtan. – Hiszen az a bárgyú ötlet fogalmazódott meg bennem, hogy ön a legcsinosabb lány, akit valaha láttam. A frizuráját leszámítva, – tette hozzá utálkozó pillantást vetve a spirálokra, szilvákra és gyöngyökre. – Az szörnyű.
A nő összevonta a szemöldökét. – A romantikus ömlengésétől eláll a lélegzetem.
A férfi felemelte a nő kezét, és a száját a csuklójához érintette.
– Sono il tuo schiavo, – mormolta. Érezte a pulzus lüktetését az ajka alatt. – Azt jelenti, a rabszolgája vagyok, – fordította, miközben a nő elrántotta a kezét. – Carissima. Drágaságom.
Jess nyelt egyet. – Azt hittem szurkálódni jobban tud angolul.
– De az olasz olyan megkapó, – idézte a férfi.
– Ti ho voluto dal primo momento die ti vedi. – Az első pillanattól, hogy megláttam, vágyom önre.
– Mi tormenti ancora. – Azóta gyötör engem.
Elkezdett Jessnek elmondani mindent, amit gondolt és érzett, olyan szavakkal, amit az nem érthetett, és miközben beszélt, látta, hogy a nő pillantása meglágyul, a lélegzete felgyorsul, és ekkor sebesen lehúzta a saját kesztyűjét is.
– Oh, ne, – lehelte a nő.
A férfi közelebb hajolt, tovább beszélve azon a nyelven, ami úgy tűnt megbabonázta a nőt.
– Nem kellene férfias fortélyokat használnia, – mondta elfulladt hangon Jess, miközben megérintette a férfi kabátujját. – Mit tettem, ami ennyire megbocsáthatatlan?
– Elérte, hogy akarjam, – folytatta az édesanyja nyelvén a férfi. Szívfájdalmat okozott, magányossá tett. Sóvárgóvá, az után, amire megesküdtem, hogy sosem lesz szükségem, amit nem keresek.
Jessnek hallania kellet a düh, és a csalódottság lüktetését a vágyódó szavak mögött, de nem hőkölt vissza, vagy próbált elmenekülni. És amikor a férfi köréfonta a karját, csak elakadt a lélegzete, majd egy sóhajtással kiengedte a levegőt, és Dain megízlelte ezt a sóhajtást, ahogy ajka a nőé felé közeledett.”
*****
„A pillantása végigsöpört a férfi társaságán. – Távozzanak, – mondta halk, kemény hangon.
A szajhák felugrottak a férfi öléből, üvegeket borítva fel sietségükben. A barátai menekültek a helyükről. Egy szék felborult, és elhagyottan zuhant a padlóra. Csak Esmond emelte fel a fejét.
– Mademoiselle, – kezdte, a hangja lágy, csillapító.
A nő ledobta a kendőjét, és felemelte a jobb kezét. Egy pisztoly volt benne, melynek csövével egyenesen Dain szívére célzott.
– Távozzon, – mondta Esmondnak.
Dain halotta a kattanást, ahogy felhúzta a fegyver kakasát, és a szék lábainak karcoló hangját, ahogy Esmond felállt. – Mademoiselle, - próbálta újra.
– Imátkozzék Dain, mondta.
Dain pillantása a pisztolyról a nő dühtől szikrázó szemére siklott. – Jess, – suttogta.
Jess meghúzta a ravaszt.”
*****
„– Már sokat halottam önről. Azt gondoltam, felkészültem. De senki sem írta le önt helyesen. Egy gorillára számítottam. – Húzta a nő végig a mutatóujját a férfi orrán. – Nem számítottam egy Medici herceg arcára, és egy római isten testére. Erre nem voltam felkészülve, ez ellen nem tudtam védekezni. – Egy kis sóhajjal a kezét a férfi vállára tette. – Még most sem tudok. Fizikailag nem tudok ellenállni önnek.
A férfi megpróbálta a kifejezéseket, mint Medici herceg, és római isten, beilleszteni a szótárába a Dain címszó alá, de sehogy sem passzoltak. Pusztán a megfontolása is harsogó nevetésre késztette. Vagy sírásra. Nem tudta eldönteni melyikre. Talán dönthetne a hisztéria mellett. A nőnek tehetsége volt hozzá, hogy ezt hozza ki belőle.”

2011. január 9., vasárnap

Azt csiripelik a madarak (23)

  • Sherrilyn Kenyon idénre is bőven ígér szórakozást. A tervekben szerepel egy-egy folytatás a következő sorozatokhoz:
  1. Nick krónikája - Invincible / Legyőzhetetlen (március) ÚJ! Egy apró részlet elolvasható ITT.
  2. A liga - Born of Shadows / Árnyékok szülötte (április)
  3. Manga - Dark Hunters 4. (tavasz)
  4. Sötét vadászok - Retribution / Megtorlás (augusztus)
  5. Belador (október)
  6. Álomvadászok (november)
  7. Avalon - Darkness Within (?)
  • Gena Showalter Lordjaira lecsapott a japán piac. A honlap itt található. A szöveg ugyan nekem érthetelen, de akad egy jó kis videó, pár borító és karakter rajz. ÚJ! Sokan kérdezték Gena-tól, hogy angol nyelvű verzió várható-e a mangából. Sajnos a válasz: "Egyenlőre nincs tervbe véve."
  • Jeaniene Frost befejezte a hatodik Cat & Bones regényt. Jöhet Vlad és az ő Leila-jának kalandjai...is. ÚJ! Addig is a This Side of the Grave (megjelenés előtt álló 5. kötet) első két fejezete elolvasható ITT.

  • ÚJ! Kresley Cole facebookra felkerült hírét egész egyszerűen be kellett még ide szúrnom. :) Tehát, végre - előre láthatólag 2012 januárjában - sorra kerül Lothaire története is, majd azt már 100%, hogy minimum 3 további kötet fogja követni, egy újabb, sorozat a sorozatban részeként. Ugyan még nem bizonyos, de elképzelhető, hogy Regin regénye után, de még Lotharie előtt érkezik egy plusz Halhatatlanok sztori. S mindemellett arról szólt a híradás, hogy Cole belekezd egy paranormális ifjúsági sorozatba is.

Mit hozott a postás (4)

És igen, és igen, és igen!
Végre megérkezett a 'Nevezd el a cicust' játék nyereményem Jeaniene Frosttól. Nagyon örülök a This Side of the Grave ARC példányomnak. És tényleg ott virít az én nevem is a Köszönetnyilvánítás végén. A dedikálás, no és a könyvjelzők már csak a hab a tortán. Smiley

koszonetnyilvanitas
dedikalt cimlap Photobucket

2011. január 2., vasárnap

Kerrelyn Sparks - How To Marry a Millionaire Vampire

Fülszöveg: Mit jelent, ha az átlagnál picit idősebb, és nála többnyire a nő nem a randi, hanem a vacsora? Igen, Roman Draganesti vámpír, egy olyan vámpír, aki elvesztette az egyik szemfogát, miközben olyanba mélyesztette, amibe nem kellett volna. Mindössze egyetlen éjszakája van fogorvost találni, mielőtt természetes öngyógyulása bezárja a sebét, s harapása ezáltal örök időre féloldalas marad.
Shanna Whelan életében sem mennek túl jól a dolgok... Mint az orosz maffia által elkövetett borzalmas gyilkosság egyetlen szemtanúja, ő a következő a listájukon. Ráadásul fogászi karrierje is lejtmenetben van vértől való félelme miatt. Amikor Roman megmenti a bérgyilkosok elől, felmerül a nőben, vajon megtalálta-e az egyetlen férfit, aki képes megóvni az életét. Azonnal forró vonzalom támad közöttük, de Shanna képes-e legyőzni hemofóbiáját, hogy megmentse Roman fogát? S ha megteszi, mi gátolja meg a férfit, hogy azt legközelebb őrajta használja?
Sparks világában a modern vámpik az emberek világában élnek, dolgoznak, no meg követnek el oltári baklövéseket. S nagyjából a legendáknak megfelelően viselkednek, azaz árt nekik a napfény, nappal - néha koporsóban - halottként alszanak, a szenteltvíz és az ezüst alaposan megpörköli, és a szívükbe döfött fakaró hamuvá változtatja őket.
Roman több, mint 540 éves, szerzetesből lett vámpír vezető. Egy fess milliomos, aki ráadásul briliáns tudós, az emberi nyakak szívogatását fölöslegessé tévő szintetikus vér feltalálója. Ám a legújabb fejlesztésbe szó szerint beletörik a foga. Ha nem akarja félagyarral tölteni az öröklétet, sürgősen fogászt kell kerítenie. S mit ad a szerző? Pont a nagy pácban lévő, éjszakai ügyeletet tartó Shannához kopog be. A nő körül minden kissé zavaros. A maffia és még ki tudja ki elől menekül a tanúvédelmi program keretében. Orvos létére a vér látványától teljesen kiakad. S a halandók nagy részétől eltérően ellenáll mindenféle elme kontrollnak. Így a fogbeültetést vele elvégeztetni mondhatni zűrös vállalkozás. Ó, és az apja körül is nagy a titokzatosság. Még szerencse, hogy Romanban túlteng a védelmi kedv, és képes igen hamar fülig szerelembe esni minden múltbéli rossz tapasztalata ellenére is.

Az alapszituáció vicces volt. A szereplők nagyjából rendben voltak, sőt, akadtak közöttük olyanok, akiknek máris szívesen olvasnám a saját történetüket. A vámpírszex elgondolását érdekes újdonságnak találtam. Az átívelő szál bevezetése, no meg a kiltben szaladgáló felföldi vámpírok - nyami -, kíváncsivá tettek a folytatásra. Ígéretes sorozat indítónak találtam, de messze nem hibátlan regénynek.

A dühítően sok 'Isten vére!' káromkodáson felül tudtam emelkedni, sőt a tényleges akció vérszegénységét is el tudtam fogadni. Ám a főhős szüzessége és egyáltalán, a testi szerelem jelenetei kicsapták nálam a biztosítékot. Olyan pffff, furin semmilyen volt! Amin pedig teljesen begőzöltem, az a főgonosz záró mondata. Azzal érvelni valakinek, hogy túl hülye az irányításhoz, így talán nem kellene őt megölnie... ugyan kérem, röhej. És mi az, hogy a hősnőnk nem akar vámpír lenni... akkor hogyan lesz megoldva az örökké boldogan éltek? Lehet, hogy ez a folytatásokból fog kiderülni? Utána kell majd járnom!


Harper Browse Inside

2011/1.
Várólista/1.
Ebook/1.
Paranormal/1.

2011. január 1., szombat

Túl az első éven...

Egy évvel ezelőtt elhatároztam, adok magamnak egy esztendőt, hogy kipróbáljam, milyen is a bloggerkedés.
Arra jutottam, hogy szórakoztató, de időigényes hobbi... és az ember lánya utólag igen gyakran szeretné átírni azt, amit előtte megfelelőnek talált publikálásra. Miközben igyekeztem a html szerkesztgetés alapjait megtanulni - mert hát azért nézzen ki valahogy ez a weblap -, rá kellett jönnöm, messze nem ez a legnehezebb. Számomra újra és újra a legnagyobb fejtörést a pontozás okozza. Igyekszem azzal túltenni magam a dolgon, hogy mindenki tudja, ezek szubjektív értékelések.
Bár eredetileg nem terveztem, néhány héttel az indulás után csatlakoztam két kihíváshoz. Az egyik az "olvassunk több, mint 100 történetet" volt. Hajszállal, de sikerült teljesíteni 101 sztori bekebelezésével. A második erőpróba pedig arról szólt, hogy vajon hány sorozat második kötetét sikerül kivégezni. 19-et. Ezzel ugyan a megszállott szintről lecsúsztam, de a junkie-ság 12-jét messze túlszárnyaltam.
Idén kisebb fákba vágom a fejszémet. Csatlakoztam a Lobo hirdette várólista csökkentő kihíváshoz. S mivel kíváncsi vagyok, hogy a három kedvenc románc alműfajomból - jelenkori, történelmi és paranormális - hány darabot fogok elolvasni 2011-ben, ilyen megmérettetéseket kerestem. Valamint, most hogy végre beszereztem a régóta áhított e-olvasót, kézenfekvőnek tűnt egy ehhez kapcsolódó kiírásra is jelentkezni. Meglátjuk, mi sül ki belőlük. Az oldalsávban fogom jelezni, éppen hol tartok.
Úgy tűnik, a próbaév után is megpróbálom folytatni a bloggerkedést. :)))

 
back to top