Lynsay Sands - Love Bites
Fülszöveg: Etienne Argeneau háromszáz évig tartó agglegénysége véget ért. Vagy ez, vagy örökre egyedül marad. Hosszú létezése alatt csupán egyetlen embert változtathat át, s ezt a lehetőséget fajának tagjai általában életpárjuknak tartogatják. Ha nem a megfelelő nőt választja... de van választása egyáltalán? Meg kell mentenie Rachel Garrett-et! Nem ismeri igazán, de a gyönyörű halottkém megmentette az életét. Ám most, a nő élete függ hajszálon, így Etienne-nek halhatatlanná kell tennie.Kínban vagyok az értékeléssel. Az ötcsillagos kezdés és néhány egyest súroló momentum eredményeként végül a közepes mellett döntöttem.
A regény elejét elképesztően szórakoztatónak tartottam. Az egymásnak rendelt párost kedvelhetőnek -, és a találkozásuk ötletét eredetinek találtam. Előbb ugyan kiakadtam, hogy a főhőst már a legelején kétszer is eltenni látszanak láb alól, de mindeközben Sands meg is tudott nevettetni. Fantasztikus oldalak, amelyek egy letehetetlen könyv első lapjai lehettek volna.
Ám a főgonosz ahelyett, hogy rémisztően hatott volna, inkább sajnálatra méltónak tűnt számomra. Minden ölésvágya ellenére röhejes és szánalmas figura volt, pláne amikor elérkeztem a művámpírfoggal a szájban, fekete köpenyben a Drakula musical zenéjére táncikáló jelenethez. No és a főhős... néha odasuhintottam volna, hogy mit húzza az időt, könyörgöm. S a nagyon odacsapós, szemkerekítős, 'mi a szösz???' és a kissé idióta vigyorgást garantáló vicces pillanatok mellett akadtak számomra logikátlanságok és kissé szükségtelenül időhúzós jelenetek is.
Ám a legdühítőbbnek egy, a regény vége felé sorra kerülő 'nagy félreértés' fordulatot találtam. Főszereplőnőnk, Rachel, ekkor agyatlan libává minősült a szememben. Ha némi együtt élés, meghitt pillanat, szenvedélyes szeretkezések után valaki felvilágosít egy hősnőt, hogy álmai férfija csupán egyetlen nőt változtathat vámpírrá, én biz' elvárnám, hogy megtegyen mindent, hogy leessen a vonakodó pasinak, ő bizony ideális választás volt erre a kegyre. De az egyébként okos halottkémünk rögtön feltételezte, hogy hűűűű milyen mérges is lehet rá emiatt a dögös vámpír, és elszaladt. Mire a férfi bevágja a durcit, hogy ha a hölgy nem várta meg, akkor mégsem szeretheti őt csöppet sem. Képzeletben ekkor nagyon nagyon mérgesen vicsorogtam. Oké, hogy az élettársak nem képesek egymás gondolatait olvasni, de hogy ennyire ne értsék a másikat...
Mégis, mindezek ellenére folytatni fogom a sorozatot. Mert az Argenau családot megkedveltem, és érdekel a többiek sorsa is. Mert a talán túlságos kiszámítható történések között azért akadnak meghökkentő fordulatok. Mert tetszik az írónő humora. Mert igazi könnyed vámpírrománc. Mert miért is ne!?
2011/4.
Ebook/3.
Paranormal/4.