Jeaniene Frost - This Side of the Grave
Fülszöveg: Veszély leselkedik a sír mindkét oldalán...Kedvenc sorozataim túlnyomó részében olyan kötetek követik egymást, amelyben új és új szerelmesek találnak egymásra, ezáltal mindig friss adag rózsaszín felhőcskéket szolgáltatva nekem a szürke hétköznapokon. Nos, Frost az egyik kivétel. Annak ellenére, hogy Cat és Bones teljesen egymáséi lettek már a második felvonásban, mégis mindig szívesen veszem kézbe következő kalandjukat, csakúgy mint barátaik történetét. Ó igen, nálam valahogy a két sorozat szépen egybeolvad. Szerintem nagyszerű, hogy megmarad az időrendiség még akkor is, ha egyszer Bonesékhoz társulunk be egy soron következő akcióra másszor pedig ismerős szívdöglesztő vámpír agglegény révbe érésének lehetünk tanúi. Egy nagy, kissé furcsa, de szerethető baráti kör tagjai lettünk az eddigi regények alatt, ahová jó volt újra megtérni. De nyugalmas romantikázásra jobb, ha ezúttal sem számítunk. Azok nem is ők lennének.
A félvámpír Cat Crawfield, és vámpír hitvese, Bones harcoltak már az életükért, s a kapcsolatukért egyaránt. De alighogy diadalmaskodtak a legutóbbi csatában, Cat új s várakozáson felüli képességei felborítani látszanak a régóta fennálló kényes egyensúlyt...
Vámpírok tűnnek el titokzatosan és fajok között kirobbanni készülő háborúról szóló pletykák kelnek szárnyra. Egy fanatikus feszültséget szít a vámpírok és ghoulok között, pedig ha ez a két erős csoport összecsap, a járulékos kár ártatlan halandók élete lesz. Így Cat és Bones veszélyes szövetséges - New Orleans vudu királynőjének - segítségét kénytelenek kérni. Ám az együttműködés ára talán még nagyobb fenyegetést jelent, mint a természetfelettiek háborúja...
Az alapkonfliktust ezúttal az szolgáltatta, hogy akadnak olyanok, közöttük egy szélsőséges ghoul vezető, Apollyon is, akik nem nézik jó szemmel az immár teljesen vámpírrá vált Cat különleges diétáját. Ami szerintem szexis, hiszen így szerelme táplálhatja, az a begyöpösödött agyúak szerint veszedelem a világ természetfeletti lényeinek társadalmára... amiatt a csöppnyi adalék miatt, hogy az élőholtak vére életerőn kívül képes Catnek különleges képességeket is adni. Előítélet újra, mintha nem lógott volna már ki emberi élete alatt is eléggé. Pfuuu! A háborúval fenyegető jövő nem tűnik túl biztatónak, s a történelmi előzmények sem szívderítőek. Ki gondolta volna, hogy még Jean d'Arc-ról is lyen szemkerekítő dolgokat tudhat meg az ember. :) Node nem a jól ismert páros lenne, ha nem lábalnának ki a legnagyobb bajból is. Igaz, ezúttal minden barátjuk segítségére szükségük volt, sőt újakat is begyűjtöttek.
Hogy miért szerettem a könyvet a leginkább, nehéz lenne kiválasztani, vagy akár csak mindent felsorolni is, hiszen Frost úgy tudja csűrni az ember szívét, hogy eszméletlen, mindig tud új ledöbbentő fordulatokat előrántani a feneketlen ötletkalapból, és úgy álmodta meg a karaktereit, hogy képtelenség nem szeretni őket.
- A végre teljes szívével megnyíló Cat és az überszexis védelmező férjet hozó Bones között most is sistereg a levegő... a 21. fejezet sem csupán a gyertyáktól kapott majdnem lángra. ;)
- Kira, amint azon panaszkodik, hogy az aggodalmaskodó Mencheres megnehezíti a kiképzését azzal, hogy edzőtársait képes a levegőbe repíteni, amikor azok túl keményen ütik meg asszonykáját. Erre Cat epés gondolata: 'Örüljenek, hogy még minden testrészük megvan.' :D
- Spáde és Denis is édesek. Hiába lett szinte elpusztíthatatlan alakváltó a feleség, egy szerelmes férj mindig mindent túl veszélyesnek tart. A kis cuki!
- No és Vlad. Ó apám, nem is bánom, hogy lassan megtalálja majd a párját, mert néha tényleg kezdek aggódni érte. Mintha a sötétség kezdené bekebelezni, pedig annyira jó fej, még ha kissé hidegvérű is. De az alapján, hogy milyen barát, már alig várom, hogy szerelmesnek láthassam.
- Ó, és végre ismét előkerült Ian is! Nyúlfarknyi pillanatra, de ismét megjelent, eszembe juttatva, hogy akár milyen esztelenséget is művelt legutóbb, jó lenne egyszer majd az ő könyvét olvasni.
- Sőt meg kell mondanom, a vudú királynő ledöbbentett annyira, hogy nem bánnám, ha később is tiszteletét tenné, mert biztos nem untatna minket akkor sem. Milyen király bemutatkozó szöveg, hogy 'ő nem használ fekete mágiát, mert ő maga a fekete mágia'.
- És természetesen a már megszokott humort most is szép adagban kaptuk. Egyszerűen nem lehet nem vigyorogni Bones hűvös cinikusságán. Egy jópofa szösszenet:
Timmie töprengő pillantást vetett Bones-ra és rám. - Mielőtt elindulunk, szeretnék tudni még valamit. Mivel a gondolatolvasás képessége valódi, azon tűnődök, vajon akad más is, ami igaz a vámpírokról szóló feltételezésekből...Tényleg képtelen lennék mindent összeszedni. Jó volt olvasni minden oldalt, így csak ajánlani tudom a regényt. Van benne akció, ledöbbentő újdonság, elszakíthatatlan barátság, lélegzetet elállító szerelem, vérpezsdítő erotika, nevetés és könnyek... mi kellhet még? Ja igen, a folytatás! :)
- Kérdezd csak meg, csillogok-e, és itt helyben megöllek. - szakította félbe Bones a legnagyobb komolysággal.
Képernyő háttér a könyv megjelenésére: itt.
A regény első két fejezete elolvasható az írónő honlapjának ezen szegletében.
2011/2.
Paranormal/2.