2011. június 16., csütörtök

Susan Elizabeth Phillips - First Lady - A szeretőm a First Lady

Fülszöveg: Corneila Case a First Lady. Egész életét gúzsba kötve, magas politikai tisztségek korlátai között élte - előszőr az alelnök lányaként, aztán a nemrég merénylet áldozatává elnök feleségeként. Most azonban kétségbeesetten vágyik egy kis szabadságra.
Mat Jorik újságíró. Volt felesége a végrendeletében őt nevezi meg két lánya gyámjaként, noha biológiailag nem a férfi a gyerekek apja. Hét lánytestvér bátyjaként és pótapjaként Mat köszöni szépen, nem kér többet gyerekekből, pláne nem nőneműekből. Ám lelkiismerete nem engedi, hogy magára hagyja a lányokat, és mivel tudja, milyen sorsuk lenne nevelőotthonban, úgy dönt, elviszi őket iowai nagyanyjukhoz. Egy sztrádabüfénél találkoznak, miután a First Lady kocsiját benne minden pénzével ellopják.
Együtt indulnak Iowába, de az utazás nem zökkenőmentes. Miközben az FBI és a titkosszolgálat minden erejét beveti az eltűnt First Lady keresésére, Nealy lehetőséget kap arra, hogy kiváltságok nélkül élhessen, mindazzal az ismeretlen hétköznapi élettel, amire vágyott. Együtt utaznak át Amerikán, álmaikat kergetve, hogy megtalálják önmagukat.
Még így is, hogy Phillips neve díszelgett a borítón, picit félve vettem a kezembe a könyvet. First Lady. Valahogy annyira valós személy, aki ráadásul a képzeletemben inkább ötvenen túli méltóságteljes hölgyként él, hogy kételkedtem abban, el fogok-e tudni vonatkoztatni. Sikerült, köszönhetően annak a remek stílusnak, csodás, könnyed humornak, szívszorítóan megható pillanatoknak, amelyek a többi SEP regényt is jellemzik.
Mat Jorik, az épp parkolópályára került, a nagy visszatérésen ügyködő újságíró számomra könnyen megkedvelhető karakter volt. Talán mert minden dacos tiltakozása ellenére az első pillanattól világos, hogy arany szíve van, és csupán megrémítik a lányos dolgok, főleg ha túl nagy mennyiségben érkeznek. Azt hiszem mindenkinek, aki emberek között dolgozik van olyan időszaka, amikor úgy érzi, zsibong a feje, és hálaimát rebeg, amikor hazaérkezik a nyugalom szigetére. Nos, akinek az otthona egy zajos pályaudvarra emlékeztet, s ráadásul az ellenkező nem uralma alá hajtja a lakása minden négyzetméterét... hát attól tökéletesen érthető, ha nyugalomra áhítozik, s mikor megszerzi nem szívesen adja fel. Aki megégett, az a lángtól is fél eset iskolapéldája.
Phillips mindig elképesztő jó érzékkel teremt emlékezetes mellékszereplőket, s a gyermekfigurái is mindig édes színfoltok a történetekben. Ezúttal nincs szó másod szerelmespárról, viszont két gyermek, egy lázadó tinédzser, és egy picurka kisbaba fontos szerephez jut. Miattuk vállalkozik Mat arra, hogy nekivágjon az országútnak egy rozzant lakókocsival. A cél, hogy megmenekítse egykori felesége porontyait a rémséges nevelőotthontól, s épségben leszállítsa őket a nagyinak. Ám semmi nem akar simán menni. Lucy sértett, dacos tini álarca alá rejti szeretetre áhítozó kedves lelkét, Gombocska babának láthatólag igen érzékeny a gyomra, s a sors még egy fura terhes nőt is elébük sodor az egyik benzinkútnál.
Ő voltaképp nem más, mint az álruhába bújt, nem oly régen megözvegyült, önmagát szabadságoló First Lady, Cornelia Case. Alelnök leánya, aztán az elnök felesége majd özvegye, végül az új elnök segítő háziasszonya. Felelősség, ellenőrzött élet a nyilvánosság előtt. Nealy szabadságra vágyik, pihenni, álmodni szeretne, s a ráosztott szerep helyett végre önmaga lenni. Megszökök hát a testőrök elől. Ám hiába a gondos tervezés, a hétköznapokban kissé tapasztalatlan lévén, hamarosan autó és készpénz nélkül találja magát. Még jó, hogy Maték is pont ott állnak meg pihenni.
A közös utazás bővelkedik humoros és megható pillanatokban, a szerelmes éjszakát pedig sikerült úgy kitalálnia az írónőnek, hogy véletlen se zavarjanak a gyerekek. Mégis, nekem hiányzott valami. Nealy csöppet vérszegény hősnő maradt mindvégig, magam sem tudom miért. Egyszerűen nem tudtam teljesen ráhangolódni. Talán túl sok lett az epilógusban vázolt jövőkép. Talán az zavart, hogy míg olyan megható, őszinte szerelmi vallomás hangzott el Mattől, addig nem is tudom a hölgy kimondta-e, hogy ő miért szereti a férfit.
Valószínűleg nem szavaznám meg az írónő legjobbjának ezt a regényt, de aranyos, könnyed kikapcsolódást garantáló 'road romance', szívünket elrabló gyerekekkel megspékelve. :)

: Lucy Jorik-ot felnőttként a tengerentúlon idén januárban kiadásra került Call Me Irresistible-ben láthatjuk viszont.

A könyvért a VICTORIA KIADÓnak tartozom köszönettel

2011/36.
Contemporary/05.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top