Johanna Lindsey - Captive of My Desires - A vágy foglyai
Egy csöppet túlon túl kiszámítható történelmi romantikus, amely gondolatűző kikapcsolódásnak megfelel, ám messze nem éreztem olyan szórakoztatónak, mint az előző kötetet. Sajnos azt kell mondanom, néhol olyannyira lassan folydogáltak az események, hogy már-már unatkoztam. Illetve bőven akadtak olyan butus momentumok, amelyek arra ösztökéltek, ellenőrizzem, biztos az írónő tollából született-e a regény. Számomra ilyen hihetetlennek tűnő volt az egész hajórablás, s a kapitány fogságban tartása, az álombéli szeretkezés, hogy a nagy szabadítási terv kocsmabéli fennhangú megvitatásáról már ne is szóljak. Mondhatom, hogy a cselekményszál göngyölítése csalódást okozott, pláne hogy nagy várakozással tekintettem a kalózok ismételt felbukkanása elé, ám a várt izgalmas csatajelenetek csak tessék lássék tűntek fel.
Fülszöveg:
Az ifjú Gabrielle Brooks az anyja halála után maga mögött hagyja Angliát, hogy felkutassa rég nem látott édesapját a Karib-tenger térségében. Érthető a megdöbbenése, amikor kiderül, hogy Nathan Brooks nem egy kereskedő, hanem egy kalóz! Apa és lánya három csodás évet tölt el a mesés karibi szigeten. Egy idő után Nathan mégis úgy dönt, hogy a lánya térjen vissza Angliába, és az elegáns londoni körökben keressen férjet magának. Régi barátját, James Maloryt kéri meg, hogy vegye pártfogásába, és a felesége, Georgina segítségével vezesse be Gabrielle-t az úri társaságba.
Drew Anderson, a jóképű amerikai hajóskapitány éppen a húgánál, Georgina Malorynál tartózkodik Londonban, és kénytelen elvállalni a feladatot, hogy a hölgyeket bálokba, estélyekre és társasági összejövetelekre kísérje A hírhedt szoknyavadászt soha nem érdekelték a férjre vadászó ifjú szüzek. Ám most a sok félreértés, és a kezdeti ellenségeskedés meglepő fordulatokhoz vezet. A szereplőkre nem várt kalandok és veszélyek leselkednek. Hajórablás, fogolyszabadítás, kincsvadászat- de a legnagyobb kihívást az olthatatlan szenvedély jelenti, amely mindkettejüket rabságban tartja.
Ugyan van olyan értéke a könyvnek, amely megmenti attól, hogy a feledés fiókjába süllyesszem. S ezek a karakterek. Imádom a Malorykat! Persze, most hogy mind többen vannak, egyre nehezebben megoldható, hogy mindenki felbukkanjon, és legalább egy rövid humoros jelenettel színesítse a történetet, de akik tiszteletüket tették, azokat nagy öröm volt viszontlátni. Félve írom le, de James és Georgie szórakoztatóbb volt, mint a főhősök. Viszont a régi kedves barátok sem feledtetik, hogy a főszereplőknek nem sikerült igazán a szívembe lopniuk magukat. Azt hiszem ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a gondolataik oly sokszor csak a testi vágy körül forogtak, de mélyebb érzéseik rejtve maradtak egészen a regény legvégéig. S így, hol a romantika, hol a szerelembe esés?
Remélem, a folytatásban visszatalál az írónő egykori szórakoztatóbb stílusához!
2011/37.
Historical/06.
Várólista/05.