2017. április 13., csütörtök

Brittainy C. Cherry: The Gravity of Us


amazongoodreadswebpage
Graham Russell és én nem voltunk épp egymásnak teremtve.
Engem az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt. Én álmodoztam, míg ő rémálmok között élt. Én sírtam, míg neki nem maradtak már könnyei.

Ám az ő dermedt szíve és az én nyughatatlanságom ellenére akadtak közös pillanataink. Pillanatok, amikor összeakadt a tekintetünk, és megpillantottuk egymás titkait. Pillanatok, amikor az ajkai megízlelték a félelmemet, és én magamba szívtam a fájdalmát. Pillanatok, amikor elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni. Ezek a pillanatok tartottak minket felszínen, de amikor a valóság bekopogtatott, súlya a földre kényszerített minket.

Graham Russell nem tudta, hogyan kell szeretni, mint ahogyan én sem. Mégis, ha ismét esélyt kapnék, újra szerelembe esnék. Vele, örökre. Míg ha arra ítéltettünk is, hogy a földre zuhanjunk.
"Every word you have ever written becomes my new favorite story."
Merem állítani, hogy az Az vagy nekem sorozat elképesztően csodálatos, és ez a jelző a negyedik, s egyben utolsó kötetre szintén igaz. Brittainy C. Cherry ismét csak bámulatosat alkotott. Bár maga a románc teljességgel különbözik a korábbi kötetekétől, ám a szavak, amelyekkel azt elénk tárta az írónő ezúttal sem voltak kevésbé lélegzetelállítóan gyönyörűségesek.
"Perhaps I'm one of those novels where you have to keep turning the page until the very end to understand the meaning."
Igen, a Gravity of Us káprázatos lett. Teljesen a hatása alá kerültem, elgondolkodtatott és kész érzelmi áradatot zúdított rám. Volt, hogy bosszantott, akadt rész, ahol aggódtam, sírtam, meg nevettem rajta, és szép észrevétlenül beleszerettem. S nem ám csupán a főhősbe, nem bizony. A teljes szereplőgárda ellopta a szívemet, olyan valóságosak és élettel teliek voltak. A barátaimmá, családtagjaimmá váltak azokra a röpke napokra, míg a regényt olvastam.
“We weren’t supposed to fall for one another, she and I. Yet it seemed gravity had a way of pulling us closer.”
Az itt egymásra találó szerelmesek, Graham és Lucy, kezdetben egymás totális ellentéteinek tűntek. A férfi töprengő és zárkózott volt, a lány pedig derűs és jó kedélyű. Ugyanakkor mindketten túléltek már néhány megpróbáltatást, s mindkettejüknek hatalmas szíve volt. Csakhogy míg Lucy-é tárva nyitva állt mindenki előtt, addig Grahamé mintha elfelejtette volna, hogyan is kell érezni. Egy különös helyzet és a véletlen sodorta őket egymás mellé, s hogy, hogy nem, lassacskán kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük, amely végül egy picit zavaros, de határtalan szerelemben teljesedett ki. Én pedig imádtam minden pillanatát, minden hullámhegyét és völgyét ennek az érzelmes utazásnak!
"...real love took time. Real love took work. Real love took communication. Real love only grew if those involved took the time to nurture it, to water it, to give it life."
Így aztán mindenkit arra bíztatok, adjon esélyt ennek a könyvnek. Ígérem, megéri. Mert ez a varázslatos történet maga a remény, a szeretett és a szerelem.

Kedvenc idézet:
“This life is short, and you never know how many chapters you have left in your novel (...) Live each day as if it’s the final page. Breathe each moment as if it’s the final word. Be brave...”

Zene a könyvben:



♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top