Laurelin Paige: Falling Under You

Norma Anders mindig büszke volt intelligenciájára és határozottságára. Maga mögött hagyta a szegénységet, kiművelte magát, és most ő a Pierce Vállalat vezető pénzügyi tanácsadója. Egyértelműen olyan asszony, akit nem lehet csak úgy irányítgatni. Legalábbis az üzletben. A hálószobában viszont roppant szívesen adná át a gyeplőt. Sajnos a legtöbb férfi egy független, ambiciózus nő láttán felveszi a nyúlcipőt. Még tekintélyt parancsoló főnöke, Hudson Pierce, is visszautasította a közeledését. Így asszony már attól tart, soha nem talál olyan szeretőt, akire igazán vágyik. Míg egy éjjelen Boyd, a nő sokkal fiatalabb, és észvesztően dögös asszisztense, elő nem áll egy merész ajánlattal, s úgy nem kezd viselkedni, mit soha még azelőtt. Rossz ötlet... de íncsiklandóan rossz. S amikor a férfi átveszi az irányítást, hogy sosem ismert gyönyörökkel ismertesse meg, Norma képtelen ellenállni a parancsainak.

Mióta csak olvastam a Fixed trilógia záró darabját, a Rád találtam című részt, tudni szerettem volna pontosan mi is történt Norma és az ő fiatal, dögös asszisztense, Boyd, között. Izgatott kettejük korkülönbsége, no meg a különleges helyzetük, és kíváncsi voltam hogyan alakult kettejük viszonya. Örömmel beismerem, áhítoztam a részletekre... az intimebb félékre is. ;)

”Let me you show you who I am. Let me show you who you are.”

Magyarán szenvedélyes irodai románcban reménykedtem, s szerencsére az írónő nem okozott csalódást. Élveztem a lassú csábítást, a titkos, tiltott affér dolgot nem különben, ám a kedvencem az volt, amikor Boyd érzelmesebb oldala került előtérbe. Imádtam, hogy annyira türelmesen, óvatosan hódította meg Norma szívét, és hogy valóban gondoskodni akart a nőről, tényleg vigyázni akart rá.

Habár a könyv viszonylag rövid - mindössze 120 oldal -, majdnem három évet felölel, azaz a történet gyorsan pereg, itt-ott nagyobbakat ugorva az időben, főként csak a páros életének fontosabb epizódjait kiemelve. Úgy hiszem, talán nem lett volna rossz mélyebben belelátni a szereplőkbe, vagy több részletet megtudni a kapcsolatuk alakulásáról.

Ezt leszámítva viszont szerintem a Falling Under You az édes romantika és a perzselő szenvedély élvezetes keveréke. Ráadásul minden gond nélkül olvasható akár önálló kötetként is.

Kedvenc idézet:

”Truth was, one of the reasons I loved being praised so much was because I alwas secretly feared that I was a failure. That I hadn’t done enough. That I wasn’t enough.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!

➤ My review on goodreads.

Kedvcsináló részlet:

I pushed the door open and stepped onto the rooftop, grateful for the empty landscape if not for the hot, muggy night. Escape. That’s what this was. A much-needed escape.

I walked over to the railing and looked down at the street below, but my attention was still on the scene I’d just left. The awkward, horribly embarrassing scene. I groaned out loud. I could still see the look on Hudson’s face when I’d cornered him in the hallway and kissed him. Could still hear the disdain in his voice as he’d pushed me away and said, “You don’t want what I have to give, Norma. Trust me.”

But I did want what he had to give. At least, I was pretty sure I did. After the disappointing series of men I’d dated who’d failed to satisfy me in the bedroom, I’d realized I craved a lover with the confident, powerful strength of a man like Hudson Pierce. A man who controlled and had authority over me in every way possible. I’d thought that he would be the one guy who could handle that I was a smart, successful woman without letting it intimidate him. As his chief financial advisor, I’d been his right hand “man” for years. Couldn’t I also be the perfect companion elsewhere? The potential of the power couple we could make was scary and thrilling all at once.

Apparently, he didn’t have the same vision.

My flaws ran through my mind like bullet points on a PowerPoint presentation.

Too old (thirty-four, which was only a digit off from thirty-five)

Too serious (how else did a woman get to where I was in the business world?)

Too independent (I didn’t depend on anyone for anything, though I’d prefer the real deal to my seven-inch battery-operated boyfriend)

Too…not blond (the most frequent hair color of the women I’d seen on Hudson’s arm)

I groaned again. Stupid, stupid, stupid. What the hell had I been thinking? Obviously, I hadn’t been. I couldn’t even blame my behavior on being drunk—though there was plenty of alcohol at the event downstairs, I’d touched nothing but water all evening. The party was meant to be a celebration. Pierce Industries had just closed its highest earning year ever, and I was a key player in that success. Silly me for thinking that a better way to celebrate would be to announce my infatuation with my boss instead of raising a toast like everyone else.

God, Monday was going to suck. How could I face Hudson without turning beet red with shame ever again?