2016. május 1., vasárnap

Larissa Ione: Z



amazon goodreads webpage
Egy eskü kiállhatja-e az idő próbáját?

Zhubaal, a Zord Kaszás bukott angyal jobbkeze, évtizedek óta keresi az angyalnőt, akit egykor szeretett, majd egy évszázada elveszített. Még a nő halála sem képes meggátolni a kutatásban, hiszen tudja, szerelme új testbe születve ismét esélyt kapott az életre. Ám ahogy az idő egyre telik, mind nehezebb bizakodnia, és nem tudja, vajon meddig lesz még képes hű maradni a réges-régen tett fogadalmához.
Két bukott angyal szárnytalan utódjaként Vex mindig másodrendűnek érezte magát. De ha sikerülne jó üzletet kötni a Kaszással, elismerést vívhatna ki magának. Az útjában egyetlen akadály áll, a szexi rosszfiú, Z, aki látszólag eltökélte, hogy nem téveszti szem elől, és megnehezíti minden percét.
Hamarosan azonban nyilvánvalóvá válik, hogy kettejük kapcsolata sokkal régebbre nyúlik vissza...

Halvány lila gőzöm sincs, az utóbbi időben mi a csudáért nem olvastam én Larissa Ione-től. Talán egyszerű butaság a részemről, vagy az is lehet, hogy az elmúlt pár évben vaksi és figyelmetlen voltam. Akárhogy is, tényleg nem tudom, hogyan hagyhattam ki a Demonica sorozat kiegészítő novelláit. Mert ó atyám… hihetetlen jól esett ismét ebben a világban lenni! Szerencsére az első perctől teljesen képben éreztem magam annak ellenére, hogy a dolgok azért némileg változtak. Viszont biztos, ami biztos azért jó lenne az Azagoth és Hades című novellákat sürgősen beszereznem.
"He's been searching for Laura for nearly a century, but obviously, she hadn't even known she was lost."
A Z egy izzó és édes szerelmi történet, amelyben, mivel meglehetősen rövidbe szabott, a hangsúly kimondottan a főszereplőkön és a gyorsan alakuló kapcsolatukon van. Nem fogok hazudni, a regény nem tartogatott hatalmas személyiség fejlődést vagy meglepő fordulatokat, de az írónő stílusa engem ismét totálisan magával ragadott. Imádtam a szellemességét, tetszettek az élénk képet festő leírások, és igazán élveztem azt a kis izgalmat, ami kijutott, mint ahogyan a paranormális elemeknek is örvendtem. Szintén kedvemre volt, hogy Vex személyében pimasz, határozott és belevaló hősnőt kaptunk, míg Zhubaal hűséges, erős és csöndes bukott angyal pasi volt, aki történetesen még szűz. Mindemellett azt is el kell ismernem, hogy nekem nagyon bejött az egész ’feladok mindent, csak hogy esélyem legyen újra együtt lenni az igaz szerelmemmel’ dolog.
"...the love of his life. And, apparently, afterlife."
Szóval mindent összevetve boldog vagyok, hogy nem hagytam ki a lehetőséget, hogy újra Sheoul-gra-ba kiránduljak. Valóban szórakoztató út volt.
Gyanítom, nyugodt szívvel állíthatnánk, hogy ez a kötet önmagában is megállja a helyét, mégis én azt ajánlom, ne hagyjuk ki a többi sztorit sem, mert ezt a részletesen kidolgozott, egyedi világot akkor ismerhetjük meg igazán.

♪ ♫ ♬ Olvasáshoz Larissa Ione az Evanescence: My Immortal című számát ajánlja. ♪ ♫ ♬

Kedvenc mondat:
“... two souls who were meant for each other would always find their way back no matter how many lives it took to do it.”

♥ Az e-arc példányt hálásan köszönöm a szerzőnek!
➤ My review on goodreads.

webpage

Beleolvasó:

Zhubaal had suffered like everything else in Sheoul-gra while the Grim Reaper’s soul grew more and more sinister and corrupt. But now that much of the darkness had been lifted, and knowing what life was like in the Inner Sanctum, Zhubaal had sworn to never let himself sink too deeply into evil temptations. The Inner Sanctum’s first level was absolutely his goal.
They had beer there.
“So...you have a girlfriend?”
Once again, the change of topic gave him whiplash, but he managed to shake his head.
She picked up a rock and skipped it like he had, except her stone went farther. “Then who is the ‘her’ you mentioned when you were yelling at me?”
“I wasn’t yelling.” He looked around for another rock. He couldn’t let her win. “And it’s complicated.”
“Hmm. Complicated, you say.” She tapped her finger on her chin, and he could practically hear the wheels turning in her head as she tried to figure out what “complicated” meant. He wished her luck with that. He couldn’t untangle it himself.
“So this person...are you in love with her? Is she emotionally unavailable? Or involved with someone else?” Vex sucked in a sharp breath. “Ooh, that’s it, isn’t it? Being involved with someone else would be really complicated. So who is she? Azagoth’s mate?” She clapped her hands, delighted by the gossipy speculation. “It is!”
“It’s not Lilliana, and don’t even think that.” He found a stone of adequate shape and size and dug it out of the ground with his fingers. “Azagoth is dangerously territorial. Once a dude leered at her for too long, and then he made this slurping noise at her...” He shook his head, still amazed by the male’s stupidity and Azagoth’s swift and brutal reaction.
Vex bounced on her toes like a child listening to an exciting bedtime story. “Did he kill the dude?”
“No,” Z said, “but he won’t be looking at Lilliana again. He won’t be looking at anyone again.”
“Azagoth seems really dreamy,” she sighed, and wasn’t she a bloodthirsty little thing. So opposite of Laura, but he had to admit that he found that attractive in a female. Cruelty, no, but there was nothing wrong with a little eye-for-an-eye. Or an eye for a leer. “I mean, scary, too. But dreamy.”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top