Jasinda Wilder: Falling Into Us - Zuhanunk egymásba
| Azt hitted, ismered a teljes történetet… Kyle Calloway halálával Nellben is meghalt valami. De nem egyedül ő az, akinek küzdenie kell. Kyle halála ugyanis hatalmas űrt hagyott maga után szülei és bátyja, Colton lelkében és szívében is. A lányt pedig, akit szeretett, teljesen összetörte. És amit soha nem sejtettél volna: Becca de Rosa Nell legjobb barátnője. Miközben minden erejével barátnőjének próbál segíteni, Becca élete is gyökeres fordulatot vesz, és hamarosan már semmi sem az, aminek egykor hitte. Jase Dorsey a tizenhatodik születésnapja utáni héten randevúra hívja Nellt, de végül az egész dugába dől. Ám nem tudhatja, milyen tragédiák és csodák történnek majd egy véletlen nyomán. Most és mindörökké? Válaszd a csodát! |
Úgy tűnik, Jasinda Wilder Zuhanás… sorozatának köteti arra ítéltettek, hogy bennem felemás érzéseket keltsenek. A most megjelenő második részt – Zunanunk egymásba – például alapjaiban nagyszerűnek találtam, ugyanakkor a kivitelezés számomra bizony jócskán elmaradt a tökéletestől.
„… a problémáknak szokásuk utánamenni az embernek, lévén a lelkében vannak.”
Az első furcsálló homlokráncolást rögtön a fülszöveg váltotta ki nálam. Ugyanis bár ez Becca és Jason története, az írónő azonban valami rejtélyes okból képtelen volt elszakadni az első résztől, s mindenáron ide is akart még egy kis Nell – Kyle – Colton triumvirátust csempészni. Ám ami ettől még sajnálatosabb, hogy magába a regénybe szintúgy, méghozzá az én ízlésemnek már-már bosszantóan terjedelmes módon. Félreértés ne essék, a Zuhanok beléd sztorija nem volt rossz, de szerintem azzal megvolt Nellék saját könyve, így igazán nem kellene elorrozniuk másokét. Tisztában vagyok vele, hogy a két sztori eseményei egymással párhuzamosan futnak, azaz egy-egy jelenet visszaköszönése még kedves kikacsintás is lehetett volna az olvasóknak, csakhogy ebben az esetben azt éreztem, mintha a szerző maga sem hitt volna abban, hogy a mostani főszereplő párosának történetével képes lenne egy önálló regény lapjait kellően kitölteni, így folyton mások problémáira fókuszált, mintha csupán így lett volna képes mozgásban tartani az eseményeket. Ez előbb inkább csak zavaró volt, ám amikor mindössze egy beszélgetésből, mellékesen derül ki, hogy Jase, az itteni főhős, egy pszichológus segítségével elkezdte feldolgozni gyermekkori traumáit, miközben az apátiában lubickoló Nellre picit korábban sok-sok lapot áldoztunk, nos, akkor bizony már kezdtem dühbe jönni. Pláne, hogy az itteni történések erősen rávilágítottak, hogy míg Becca igyekezett jó barátnő lenne, addig Nell bizony nem igazán törte magát. Nem akarom én lebecsülni, hogy mekkora tragédiával kellett szembenéznie, egyszerűen arra szeretnék rávilágítani, hogy Rebecca úgyszintén szörnyű veszteséget volt kénytelen átélni, s számomra visszás volt, hogy az előbbi fájdalmával szinte többet törődöttünk.
„… a lelkünk összetalálkozott és egybeolvadt, (…) agyunk, szívünk, testünk és lelkünk minden kis darabja és szikrája eggyé vált.”
Node, a mérgelődés mellett meg kell említenem azt, ami viszont teljességgel levett a lábamról. Elmondhatatlanul szerettem Rebecca és Jason karakterét, azt, hogy mennyivel többek voltak, mint amit a felszínes szemlélő elsőre láthatott bennük. S talán pont ezért élvezettel lubickoltam lassan bontakozó szerelmük leírásában. Csöppet sem zavart, hogy kezdetben komótosan, mozzanatról mozzanatra mutatta be az írónő, hogyan szökkent szárba kettejük románca, hogyan fedezték fel együtt az intimitás különböző lépcsőfokait, majd vált egyre erősebbé és erősebbé a kapcsolatuk. Imádtam, hogy valóban beszélgetnek egymással, és hogy támogatják egymást, kiállnak egymásért, miközben azonban ha a szükség úgy hozza, nem félnek segítséget kérni.
Mindazonáltal nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy az óvatos felfedezés korszakát egyszer csak felváltotta a bagzó nyulak fesztiválja szerű hangulat. Nincs nekem bajom a jóféle erotikus pillanatokkal, és tudván tudom, hogy vannak életszakaszok, amikor a szerelmesek szinte képtelenek kimászni az ágyból, élethelyzetek, amikor mindennél jobban kívánják egymás közelségét. Viszont itt olykor öncélúnak és lapkitöltőnek éreztem a szenvedély perceit. Ezzel sem lenne önmagában gondom, csakhogy ebből a történetből számomra valahogy kilógott.
„Mindenki az lehet, amivé válni akar.”
S akkor még nem is ejtettem szót arról, hogy időnként a szöveg hol művészi képeket használóan lágy volt, hol pedig már-már alpáriba csapott át. Mert bizony ez szintén hozzájárult ahhoz, hogy nekem kiegyensúlyozatlannak, csiszolásra szorulónak, s így közepesnek érződjön ez a könyv. Amit meg kell mondanom, roppant mód sajnálok, mert a lehetőség tagadhatatlanul ott szunnyad ebben a regényben, ami egy édes és erős szerelem nyolc esztendejét mutatja meg nekünk.
Kedvenc idézet:
„A fájdalom elől nem lehet elrejtőzni. A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés… ezek nem szívódnak fel csak úgy… egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert. Meg kell tanulni együtt élni velük, és elfogadni őket. Meg kell adni a fájdalomnak, ami jár neki.”
Playlist:
Könyvinfók:
| Műfaj: new adult Sorozat: Beléd zuhantam 2. Elbeszélés módja: E/1, múlt idejű, váltott nézőpontú Ki? Rebecca Noura de Rosa & Jason Michael Dorsey Hol? Ann Arbor, Michigan Mikor? 17-24 éves koruk között Érzékiség? heves Szerelmi háromszög? nincs Lezárás? boldog Önállóan olvasható? igen |
12.02. - Kristina blogja
12.05. - Angelika blogja
12.08. - Deszy könyvajánlója
12.11. - Cbooks
Nyereményjáték:
Rubin pöttyös kötetek borítórészletei alapján az írók neveit és a könyvek címét kell megírnotok nekünk megfejtésként.
(Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszolnak! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway