2016. december 31., szombat

Bye-bye 2016, hello 2017!

Az év utolsó napjaiban sokan, sokféle számvetést készítenek. Egy könyvmoly esetén adja magát, hogy listázzuk, mennyit olvastunk, milyen élményekkel gazdagodtunk, mennyivel apasztottuk a pénztárcánkat, hogy tovább duzzasszuk végeláthatatlan hosszúságúra nyúlt ’ezt el akarom olvasni’ listánkat. Akadnak olyan elvetemültek, akik évről-évre megkísérlik az én szememben lehetetlent: apasztani ezen a bizonyos lajstromon. Én pár esztendeje rájöttem, hogy csak saját magam frusztrálom, ha nekiállok nyilvántartásokat és olvasási menetrendeket összeállítani. Őszintén szólva, minden esztendő végén eltöprengek azon is, akarok-e bármiféle összefoglalót készíteni, hiszen nem statisztikai adatok kedvéért olvasok. Ugyanakkor az ilyen összefoglalók valahogy mosolyra ingerelnek. Szívesen csemegézek mások kedvenccé vált kötetei közül, jó érzéssel tölt el, ha látom, valakinek sikerült megugrania a maga elé állított lécet, és hazudnék, ha letagadnám, picit megnyugodva sóhajtok fel, amikor azt olvasom, más is bosszankodik olyanokon, mint könyves túlköltekezés, vagy épp újabb évvel elhalasztott nagy olvasmány tervek. Jól esik nyugtázni, hogy milyen hasonlóak is vagyunk, mert persze, szeretjük megosztani egymással rajongásaink tárgyát, de az olvasás voltaképp elég magányos hobbi tud lenni.
S e hosszúra nyúlt bevezető után következzen az én hablatyolásom arról, milyen volt számomra könyves szűrőn át a 2016-os év.
Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: változatos.

Három dolgot megfogadva vágtam neki az elmúlt 365 napnak: ➀ Próbálok többet olvasni, és igyekszem legalább fele részt angol nyelvű kötetet választani. ➁ Ráveszem magam, hogy ha pár mondat erejéig is, de angolul írjak ez utóbbiakról a goodreadsen. ➂ Megkísérlek kevesebb új darabot beszerezni a már így is túlzsúfolt polcaimra. Kissé hitetlenkedő örömmel jelentem, többé-kevésbé sikerült tartanom magam ezekhez az elhatározásokhoz.
A 119 darab, valamivel több, mint 34.000 oldalnyi olvasmányomból 77 angol nyelvű volt, bár el kell ismernem, akadt közöttük nyúlfarknyi online novella is. Ám azért úgy érzem, az első pontot büszkén kipipálhatom.
A másodikhoz gyanítottam, valamiféle plusz ösztönzés sem fog megártani, mert rémesen aggodalmaskodó tudok lenni, ha idegen nyelven kell megnyilatkoznom. Gondoltam hát egy bátrat, és fejest ugrottam az ARC-ok (advance review copy) világába. Magam sem hittem, hogy ismeretlen kisbloggerként tényleg lehet esélyem, de nagyszerű embereket megismerve igazi kincsesbányát jelentő csoportok tagjává válhattam, aminek 30 megjelenés előtti olvasás lehetőséget köszönhetek. S bár alaposan megizzasztottam magam ezzel az angolul írás ötlettel, voltaképp nagyon örülök, hogy belevágtam. A teljes hosszúságú vélemények megalkotása még mindig sokat kivesz belőlem, de a pár soros gondolatok legépelése mára már szerencsére rutinszerűvé vált. Szóval, ha nem is lett belőlem egy Hemingway, azért szerintem jó úton járok. Épp ezért szeretnék kitartani mellette, még akkor is, ha így érezhetően háttérbe szorult a molyos jelenlétem. Tehát a második pont szintén pipa.
Bezzeg a harmadik… Embert próbáló feladat megfékezni a bennem élő könyvmániás hörcsögöt! Ha szimplán a számokat nézzük, akkor a magánkönyvtáram 2016-ban "mindössze" 127 új kötettel bővült a korábbi évek jócskán másfélszáz feletti darabszámaihoz képest. Ráadásul ebből 25 darab a Blogturné Klubnak hála került a gyűjteményembe. Plusz olyan szépen hangzik, hogy kevesebb, mint 80 ezer forintot hagytam a könyvesboltokban. Igen ám, de ez a kimutatás nem mesél arról, hogy 54 darab angol nyelvű regényt devizáért vásároltam, sőt, tizennégy közülük dedikáltatott, azaz horribilis áron utaztatott példány (mondjuk annál becsesebb mindahány). Hogy az amazonos ebook költésemről már szót se ejtsek, mert na az kérem egyenesen a hogy a csudába vagyok képes erre kategória. Mentegethetném magam azzal, hogy elképesztő klassz kis gyűjteményem van már, de hiába… Be kell látnom, a harmadik terv bizony csúfosan megbukott.

Node, a száraz tények mellé jöjjenek a finomabb falatok, maguk a könyvek!
Összességében szerintem sikerült jól válogatnom, hisz mindössze három regény hozott ki annyira a béketűrésből, hogy két csillagosként tudjam csak értékelni. Jamie McGuire Gyönyörű áldozat című regényében elsütötte a megcsalós kártyát, ami nálam az egyik legnagyobb nem-nem. Renee Carlino Te édes című sztorijának hősnőjét, Miát, nem egyszerűen nem sikerült megkedvelnem, hanem egyenesen megutáltam, ahogyan haladtunk előre a történetben. Ám még ezek is eltörpülnek Alice Clayton Cream of the Cropja mögött. Az a könyv a legdrágább csalódás különdíját zsebelte be nálam. Valami könnyed, szexis, vicces könyvre készültem, helyette bosszantóan lamentálós és vontatott valamit kaptam. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy pár hete megpróbálkoztam Aurora Rose Reynolds: November előtt című művével, de 40%-nál bedobtam a törülközőt, mert számomra olyan kiforratlan volt mind a stílus, mind a cselekmény, mind a karakterek.

Örömökben viszont tobzódtam több alműfajban is, ha fogalmazhatok így. Egyrészt felfedeztem magamnak a smut műfajt, amit talán sokan lenéznek, de én egyszerűen imádom. Egyik sem egy műalkotás, a sztorijaik olykor erősen hihetetlenek, de dögös nyalánkságok, s nekem kell ilyen olykor. Másrészt végre ismét több figyelmet fordítottam az MM gyöngyszemekre, s bizony milyen jól tettem. A Cyberlove sorozat nagyon nagy szerelem lett, s biztosan nem fogom szem elől téveszteni Melissa Collinst sem. Aminek pedig külön örülök, hogy végre sikerült sort kerítenem a régóta halogatott Captive Prince trilógiára, ami fantasztikusan árnyalt és intenzív utazásra vitt. Harmadrészt sikerült szédületesen érzelmes, és eszméletlenül vidám románcokat is beválogatnom az olvasmányaim közé. Utóbbiak közül nem tudom, Elle Kennedy Off Campus kötetei vagy Rachel Van Dyken Wingmen Inc duológiája váltott-e ki több hangos hahotát belőlem. Mindkettő zseniális, csak ajánlani tudom. S roppant jó hír, hogy előbbit már el is kezdték magyarul kiadni, s úgy hírlik, a másik fordítására sem kell már sokáig várni. Ami az érzelmesebb húrokat illeti, nehezen tudnék kedvencet választani, annyi csodálatos történet szerzett feledhetetlen élményt nekem. Tillie Cole miatt a lelkem kisírtam az A Thousand Boy Kisses olvasása alatt, Leylah Attar lenyűgözött a Papírhattyújával, Brittainy C. Cherry pedig örökre elvarázsolt gyönyörűséges szavakkal szőtt történeteivel.
De ezeken felül is hozott fantasztikus olvasmányokat, és nagyszerű szerzőket 2016. Örülök, hogy belekóstoltam Aly Martinez, Sarina Bowen, R.S. Grey és Chanel Cleeton írásaiba, mert mindannyian kellemes, jó stílusú alkotók, akik remélem, még sok további szórakoztató regénnyel fognak elkápráztatni. A régi nagy kedvencek ugyan picit hátérbe szorultak a sok kalandozás mellett, de róluk sem feledkeztem el teljesen. J.R. Ward regényeit ki nem hagynám természetesen, és Tiffany Reisz neve szintén olyan, aminek képtelen vagyok ellenállni.

S hogy milyen terveim vannak 2017-re? Nos, szeretnék legalább ugyanennyit olvasni, mint ahogyan továbbra is igyekszem majd nem elhanyagolni az eredeti nyelvű olvasmányokat. Erősen remélem, hogy tovább tudom folytatni Mia Sheridan munkáinak megismerését, mert rettentően tetszik, hogy minden regénye más és más. Tillie Cole, Elle Kennedy és Sarina Bowen könyveiből szintén tervezek csemegézni picit. Persze bízom abban is, hogy a következő 12 hónap alatt alkalmam nyílik majd közelebbi ismeretséget kötni új szerzőkkel. Jó lenne végre sort keríteni egy kóstolóra A.L. Jackson, Linda Kage, Rebecca Yarros, Julie Johnson, Marina Zapata, Jen Frederick, Kristen Calling, Jay McLean és Helena Hunting történeteiből. Mint ahogyan az szintúgy a vágyaim között szerepel, hogy a lassan 50 kötetre duzzadt MM várólistámból ledolgozzak néhány tételt.

Blogolás terén nem gondolkodom nagy változtatásokban, inkább csak igyekszem könnyedén venni az egészet. Motoszkál bennem egy olyan bejegyzés típus, amelyben több könyvről ejtenék szót ahelyett, hogy mindről részletesen külön írjak, de elég kiforratlan még az ötlet, így később dől el, lesz-e belőle valami. Ami biztos, hogy a hírek továbbra is maradnak a facebookon, hisz eszemben sincs mindenről posztot gyártani ide, lévén szeretném ezt az oldalt megőrizni a beszámolók számára. Ugyanakkor jó lenne picit aktívabbnak lenni instagramon, s ha lehetséges, folytatni a goodreadses értékelősdit. 

Remélem, velem tartotok egy újabb esztendőre, hogy együtt derítsük ki, milyen könyveket hoz majd 2017!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Mondd el Te is a véleményed!

 
back to top