Jandy Nelson: I'll Give You the Sun - Neked adom a napot
| A tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. |
„Az élet ellentmondás.”
Jó ideje már, hogy se vele, se nélküle kapcsolatot ápolok a kamaszirodalommal. Folyamatosan akadnak regények, amelyek borítójukkal csábítanak, és vannak, amelyek fülszövege kész szirénének számomra. Mégis, amikor képtelen vagyok ellenállni egy-egy darabnak, a vége gyakorta csak hümmögés és enyhe csalódás. Akkor mégis miért nem hagyom a csudába az egész műfajt? – hangozhatna a jogos kérdés. Azért, mert olykor sikerül igazi gyöngyszemre lelni, olyanra, ami teljességgel elvarázsol, ami a lelkem egy darabjává válik.
„Meg kell látnunk a csodákat ahhoz, hogy csodák létezhessenek.”
Kezdetben Jandy Nelson egyszerű, de bohókás külcsín alatt rejtőző története is egy volt a piszkálja a fantáziámat könyvek közül. Az ismertető üdítően más sztorit ígért, Ransom Riggs ajánlása („Vad, gyönyörű, és megindító.”) pedig még rátett egy lapáttal. Ám a kegyelemdöfést az adta meg, amikor az egyik értékelésben elkaptam Rainbow Rowell nevét. Utána kellett járnom, igazak-e az állítások, képes-e felérni az elvárásaimhoz a Neked adom a napot.
„Olykor a magyarázatok nem ésszerűek.”
Őrület, de már a beleolvasó második oldalánál éreztem, hogy magával ragadt a szöveg. Egyszerűen megigézett a gyönyörű, lírai próza. Kicsit furcsa volt, választékos és különc, ugyanakkor felvillanyozóan egyedi, tele színekkel, érzéssel, élettel. És én imádtam. Fejest akartam ugrani a sok hasonlat és metafora közé, s ott akartam lubickolni ebben a humoros, mégis szomorkás, elgondolkodtató, de felemelő művészi csodában. Így hát remegő türelmetlenséggel vártam, hogy olvashassam elejétől a végéig, hogy megláthassam, tényleg mindvégig kitart-e ez a csoda.
„… amikor műalkotásokat szemlélünk, félig látunk, félig álmodunk.”
Legnagyobb boldogságomra kitartott, sőt. Az, hogy tetszett, gyalázatosan kevés annak kifejezésére, mennyire beleszerelmesedtem ebben a különleges könyvbe. Sóhajtozósan elragadtatott vagyok tőle. Még most, sok nappal később is jóleső borzongás fut végig rajtam, és mosolyogni támad kedvem, ha csak eszembe jut. Érzelmes és okos, erőteljes, ösztönző, elképesztő. Nálam olyan realista ya kedvencek mellé került, mint Tabitha Suzuma: Forbidden, Rainbow Rowell: Eleanor és Park, Jennifer Niven: Életem legragyogóbb helyei és Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában című művei.
A nagy elragadtatás ecsetelése közben persze lassan ideje lenne szót ejteni arról is, mégis miről szól ez a regény. Nos…
„Ezzel kezdődik az egész.”
Jude és Noah ikrek, akiket gyakran egy egész két feleként jellemeznek, mert mindent együtt csinálnak, szinte elválaszthatatlanok. Ők NoahésJude, JudeésNoah. De aztán amikor tizenhárom évesek lesznek, egy fiú költözik az övéké melletti házba. És az édesanyjuk is elkezd különösen viselkedni. Ráadásul a Kaliforniai Művészeti Iskola felvételije is közeledik. Minden megváltozik, minden összekuszálódik egy tünékeny nyár alatt. A családi tragédia, a hazugságok és titkok elválasztják a testvéreket. Három év múltán szinte nem is beszélnek egymással, már azt sem tudják, milyen ember a másik. Egyikük sem sejti, hogy annak a történetnek a másik fele, amit feltétlen tudniuk kellene, hogy visszatalálhassanak egymáshoz, ott lapul a másiknál.„Ha rátalálsz a lelki társadra, az olyan, mint olyan házba lépni, ahol már jártál – megismered a bútort, a képeket a falon, a könyveket a polcon, a fiókok tartalmát: szükség esetén sötétben is eltájékozódnál.”
Nagyjából erről mesél a könyv. De szó van benne a szeretett megannyi formájáról, a tökéletes másik felünk megtalálásáról és megtartásáról, az igazságról, az őszinteség fontosságáról, a veszteségről és a gyászról, a második esélyről, a gyermekkor magunk mögött hagyásáról, a művészetről, arról, mennyit változhat az ember… és még annyi minden másról is, hogy félek, csúfos kudarcot vallanék, ha mind fel szeretném sorolni. Komolyan, ezt olvasni kell, mert zseniális.
„A szerelem teremt és rombol. Egyazon szívóssággal szerez örömöt és bánatot.”
Ahogyan a messze nem hibátlan személyiségű, a maguk módján sérült, kivételes karakterek is káprázatosak. A szerző nagyszerűen rávilágít velük arra, hogy milyen kicsinyes, önző, féltékeny teremtmények lehetünk mi mindannyian, ha elvakít minket tulajdon gondunk és szenvedésük. Őket felhasználva sugallja, hogy mindannyian hibázhatunk, de olykor pont a hibáink formálnak azzá minket, akiknek lennünk kell. Rajtuk mutatja be, hogy néha a legváratlanabb és legszokatlanabb párosítások hozzák meg a lélek békéjét, a szeretetet és a boldogságot. Legyen szó egy művész lélek és egy tudós kocka egymásra találásáról, egy inspiráló mentor-diák kapcsolatról, vagy egy felemás szemű, angol akcentusú rosszfiú megszelídítéséről.
„Szívem nagyobb, mint egy kék bálnáé, vagyis külön parkolóhelyet igényel.”
Mialatt az eltérő idősíkokban játszódó, a két testvér által váltott szemszögből mesélt történetszálak szép lassan közelítettek egymáshoz, mindvégig nagyon vágytam, hogy végre visszataláljanak egymáshoz az ikrek, hogy minden úgy lehessen köztük, mint rég, jóllehet nem akartam, hogy a könyv véget érjen. Szinte lélegzet visszafojtva vártam, hogy kiderüljön, mi történt pontosan, s mire alakulnak majd a dolgok, ugyanakkor féltem az utolsó oldalaktól. Hozzám nőtt Noah és Brian, Jude és Oscar, de még a morgós Guillermo is. Nem akartam elengedni őket. Magukba bolondítottak a beszédes fejezetcímeikkel és az idézésért kiáltó, bámulatos gondolataikkal, a butácska kő-papír-olló és világfelosztós játékukkal, a Frida Kahlo nevű macskájukkal, Sweetwine nagyi babonáival, a művészetükkel és bimbózó románcaikkal. „Az internetes keresés többet ér, mint a kávézacc vagy a jóskártya.”
Mit tagadjam, nálam kedvenc lett a Neked adom a napot.
Kedvenc idézeteim:
[NoahésJude] „Megmondom, mit szeretnék: kézen ragadni az öcsémet, és visszafutni az időben, vállunkról lecsúszó kabát módjára elhagyni az éveket.”
[Noah] „A valóság lesújtó. A világ mérethibás cipő. Hogyan képes bárki is kibírni benne?”
[Brian-ről] „Mintha egy rakat különböző személyiség szorult volna belé. Ez az einsteines. A rettenthetetlen meteorhajigáló isten. Az eszetlenül röhögős. A Balta! Tudom, hogy továbbiak is akadnak. Rejtettek. Igazabbak. Mert vajon mitől olyan szorongó a belső arca?”
[Noah és Brian] „– Szeretlek! – mondom neki, csakhogy ez jön ki a számon: „helló”.
– Én is téged, baromira – feleli, csakhogy ez így hangzik: „haver”.”
[Jude] „Talán vannak emberek, akiknek egyszerűen ugyanazon történetben kell szerepelniük.”
[Oscarról] „Nem beszél, énekel, szavai madárkák módjára röppennek a levegőbe. És miért tetszik úgy, hogy az angolok sokkal nagyvilágibb hangon tudnak megszólalni, mint mi, többiek? Mintha egy sima köszönésért Nobel-díjjal kéne kitüntetni őket.”
[Jude és Oscar] „Gyakorlatilag az egész világot odaadtam érted – mondom Oscarnak, s belépek saját love storym kapuján. – A napot, a csillagokat, az óceánt, a fákat, mindent. Az összeset odaadtam érted.”
Könyvinfók:
| Műfaj: realista ifjúsági regény Sorozat: önálló kötet Elbeszélés módja: E/1, jelen idejű, váltott nézőpontú Ki? Noah Sweetwine & Brian Conelly, Jude Sweetwine & Oscar Ralph Hol? Lost Cave (Kalifornia) Érzékiség? ártatlan Szerelmi háromszög? elhanyagolható Lezárás? boldog #Kulcsszavak: barátság, feltétlen szeretet, féltékenység, homoszexualitás, ikrek, kapcsolatok, megcsalás, művészet, öngyilkossági kísérlet, részegség, válás |
10.08. - MediaAddict
10.10. - Könyvszeretet
10.12. - Szembetűnő
10.14. - Always Love A Wild Book
10.16. - Deszy könyvajánlója
10.18. - Letehetetlen
10.20. - Angelika blogja
10.22. - Dreamworld
10.24. - CBooks
Nyereményjáték:
A blogturné valamennyi állomásán egy-egy olyan művészeti alkotás képét találjátok, amelyek szerepeltek a könyv lapjain. A megfejtésben a készítők neveit várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
